SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Meg tudom erősíteni, hogy a bizottságban egy konstruktív szakmai munka folyt politikai vagdalkozásoktól mentesen, ez valóban így volt.
Amiért kisebbségi vélemény elmondására kértem lehetőséget, annak több oka van. Egyrészt az, hogy nem nagyon tudjuk megszeretni ezeket a salátatörvényeket, hiszen itt kilenc törvényt módosítanak egy csomagban, és egymástól nagyon távol lévő problémákat hoznak elénk egyben, és nagyon szívesen támogatnánk ennek jó néhány elemét, ezt el is mondtuk a bizottsági ülésen. Csak egy példát mondok hirtelen, aztán majd lesz időnk kifejteni a vita folyamán, hogy kifejezetten lehet üdvözölni a munkajogi változtatásokat, amelyek az ügyeleti és pihenőidők beszámításáról szólnak. De például itt a legnagyobb formátumú ügy miatt azért könnyen lehet, hogy mégiscsak arra kényszerülünk, hogy elvessük az egész törvényjavaslatot a magunk részéről, hiszen a gyógyszerkassza ilyetén módon való megvágása nem feltétlenül fogja a betegek érdekeit szolgálni.
Államtitkár úr is említette, hogy a törvényjavaslat célja elsősorban a Széll Kálmán-terv végrehajtása, én pedig ezzel szemben azt gondolom, hogy ha itt az egészségügy megmentéséről beszélünk, márpedig arról beszélünk, akkor a Semmelweis-terv minél jobbá tételéről kellene végre beszélnünk, és a Semmelweis-terv pozitív elemeinek a végrehajtását kellene elkezdeni. A Széll Kálmán-terv sok tekintetben szembemegy a Semmelweis-tervvel, nekem ez határozott meggyőződésem, és éppen ezért talán elmondható az is bizonyos esetben, hogy az egészségügy megmentése ellenében dolgozunk, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk.
(9.20)
Elismerték, hogy a gyógyszerkasszából kivonni kívánt összegeket nem fogják visszaforgatni az egészségügybe, és én azt gondolom, ez önmagában is felháborító. Talán még nem politikai vagdalkozás, ha ezt mondom. Nemhogy nőne ez egészségügy részesedése a közkiadásokból, de még tovább fog csökkenni ezen a módon, márpedig a gyógyszerkasszához másképpen is hozzá lehetne nyúlni, ami mindenféle egyéb hasznokat is hozna, és természetesen a költségvetés is jobban járna, de a betegek is. Semmiféle átalakítást nem tudunk elfogadni, amely a megtakarított pénz egészségügyből való kivonásával jár.
Az egészségügy, ezt mindenki mindig hangsúlyozza, az összeomlás közelében van. A humánerőforrás-válság egyre csak mélyül, lassan több orvos távozik az országból, mint ahányan diplomát szereznek. Elég nehéz már megoldani az ügyeleteket, nagyon sok helyen rezidensek ügyelnek szakorvosok helyett. A várólisták csak nőnek, és én azt gondolom, hogy ez a csomag az égvilágon semmit nem segít ezen a helyzeten.
Én azt gondolom, az lenne az elemi kötelességünk, hogy végre ezeket az alapvető problémákat vegyük elő. Úgyhogy ehhez képest itt a férjezett orvosnők által használt névről fogunk vitázni. Természetesen nem akarom elbagatellizálni, ez fontos probléma, és önmagában ez a része támogatható a törvényjavaslatnak, csak azt fájlaljuk, hogy a nagy ügyek nem kerültek még előtérbe, és az egészségügy megmentésének nincsen benne a záloga ebben a törvényjavaslatban.
Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP padsoraiból.)
