TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Horváth képviselőtársam, én másképpen látom ezt a helyzetet. Nemcsak azért, mert kétperces hozzászólásokkal élni minden parlamenti képviselőnek joga ebben a vitában a vezérszónoki hozzászólások után, hanem azért is másképpen látom ezt a helyzetet, mert a kétperces hozzászólások rávilágítottak ennek az előterjesztésnek a valóságos értelmére, és nem vagyok eléggé hálás képviselőtársaimnak - kormányoldalon és ellenzékben -, hogy megtették ezt a szívességet, és rávilágítottak arra, hogy itt egy olyan előterjesztésről van szó, amelynek semmi más célja nincs, mint hogy pénzt vegyen ki ebből a rendszerből.
Szeretném leszögezni, hogy az előterjesztés nem az egészségügy szakmai koncepciója, a vita nem az egészségügy szakmai koncepciójáról szól, ha ez lenne, akkor nagy valószínűséggel megérne egy parlamenti vitanapot. Ez a vita arról szól, hogy hogyan lehet 100 milliárdnál több forintot az egészségügyből elvenni. Ez a döntés, amely szerint ezt el kell venni, nem az államtitkárságon született, ez nem az államtitkárság szakmai koncepciója, pusztán a szakmai kereteket teremtik meg ezzel az előterjesztéssel ahhoz, hogy ez megtörténhessen. Ez az előterjesztés egy megszorító csomag része, a kormányoldal ezt Széll Kálmán-tervnek hívja, mi Orbán-csomagnak nevezzük, és azt gondoljuk, hogy ez a megszorító csomag elkerülhető lett volna. Ez nem valamiféle szörnyű adottság, hogy meg kell lennie, nem megkerülhetetlen. Igenis azt állítjuk, hogy ennek a megszorító csomagnak és különösen az egészségügyre vonatkozó részének nem kellett volna bekövetkeznie.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez ennek a vitának a kerete, márpedig én azt gondolom, hogy ez, akkor nagy valószínűséggel arról kell vitatkozni, hogy szükséges-e, feltétlenül fontos-e, és ez-e a legjobb módszer arra, hogy egy megszorító csomag részét képező 100 milliárd a költségvetésben bent maradjon.
A mi válaszunk erre egyértelműen nem. De gondolom, ez nem csodálatos, azért nem, mert úgy gondoljuk, hogy a rossz gazdaságpolitikával és a rossz költségvetési politikával ez a kormány azt alapozta meg, hogy kénytelen legyen megszorító csomagot behozni a Ház elé. A rossz gazdaságpolitika és a rossz költségvetési politika eredménye az, hogy kénytelenek egy nagyjából a jövő évben 500, aztán majd később 900 milliárdos megszorító csomagot letenni a Ház asztalára, és azt gondoljuk, hogy rossz adópolitika, gazdagokat preferáló adók, különféle költségvetési manőverek helyett tisztességes költségvetéssel és gazdaságpolitikával ez elkerülhető lett volna.
Azért figyelem mély empátiával a kormánypárti képviselőtársaim hozzászólását, mert tudom, hogy ez az előterjesztés szakmai elvrendszerük ellen való. Biztos vagyok benne, hogy nem azonosulnak azzal, hogy ebből az ágazatból 100 milliárdnál többet kell kivenni. Biztos vagyok benne, hogy szakmai alapállásuk, szakmai elvrendszerük nem azt diktálja, hogy ezt a kivett pénzt az ágazatból el kell vinni. Egészen biztos vagyok abban, hogy ők azonosulnak a szolidaritás elvével, és nem gondolják, hogy egy munkanélkülit még sújtani kell egy passzív táppénz elvételével is, és gondolom, vagyis biztos vagyok benne, hogy fel tudják mérni azt is, hogy egy ágazatban bevetett különadó és kivonás milyen hatással lesz a gyógyszerárakra, milyen hatással lesz a betegekre, milyen hatással lesz az idősekre, és milyen hatásai lesznek majd foglalkoztatásban, fejlesztésben, innovációban és másban.
Hadd kanyarodjak ki egy kicsit a költségvetési típusú alapállásunkra! Ha elfogadják azt, hogy ennek az előterjesztésnek semmi más oka nincs, mint hogy részét képezze egy megszorító csomagnak, és azt törvényileg megalapozza, akkor nagy valószínűséggel vitát kellene folytatni a következményein és indokain ennek a megszorításnak.
Orbán Viktor miniszterelnök tegnap mondott egy mondatot itt a parlamentben, amikor kérdésre válaszolt. Azt mondta, hogy minden 10 költségvetési bevételi forintból 7 forint adósságszolgálatra megy. Kérem, ez nem igaz; talán ha 100-ból igen, de 10-ből nem. És ha az önök indoka, indokai ilyen módon megalapozottak szakmailag, azt hiszem, hogy ennek a megszorító csomagnak az okain szakmai vitát folytatni nem tudunk. Tudunk akkor, hogyha felmérjük az eddig, ebben az évben történteket.
Az előterjesztésben szereplő javaslatokkal kapcsolatban három nagy területen van alapvető gondunk. Az egyik a passzív táppénz kérdése. Sem szakmai, sem másmilyen értelemben nem vagyunk ebben a dologban megengedők. Nem fogadjuk el azt, hogy hát ez majd megold valamilyen problémát, amit önök nagyon szégyenlősen próbáltak megnevezni. Önök helyett megnevezem én: önök potenciális táppénzcsalónak tartják a munkanélkülivé vált embert, önök a csalásban közreműködőnek gondolják az orvost, és úgy gondolják, hogy ez a probléma ezzel orvosolható úgy, hogy elvesznek egy, nemcsak a gyógyuláshoz, hanem az élet fenntartásához szükséges pénzt, amit munkával szerzett meg a táppénzre jogosult.
(11.40)
Ez így nincs rendben, képviselőtársaim. Nincs rendben az sem, hogy a táppénz maximális összegét lefelezték, nincs rendben az sem, hogy most készülnek különböző munkavállalókat sújtó rendelkezéseket behozni ide a Házba, s nincs rendben az sem, hogy egy általam ilyen módon megnevezett problémát úgy próbálnak orvosolni, hogy azt mondják, hogy akkor nincs táppénz. Nincs, és ezzel azt mondják, hogy használnak a betegnek. Nem használnak vele! Nem használnak vele, önök ezt nem is állíthatják! Úgy gondolom, egyvalaminek használnak: hogy a megszorító csomag részét képező költségvetési pénz összejöjjön. Összejöjjön úgy, hogy tagadják a szolidaritás elvét, összejöjjön úgy, hogy nem szolidárisak egy munkáját elvesztett emberrel, aki még a tetejében beteg is. Amennyiben azonban úgy gondolják, hogy ezek az emberek potenciális táppénzcsalók, a háziorvosok pedig közreműködnek ebben a csalásban, akkor tessenek szívesek lenni azokat az intézményeket működtetni, amelyek ezt megakadályozzák.
A második nagy terület. Úgy gondoljuk, már van tapasztalatunk arról, hogy mit jelent egy különadó a különféle ágazatokban. Mit jelent a hírközlésben, az energetikában, a bankszektorban vagy a kereskedelemben. Tudjuk, hogy ezeket a különadókat a fogyasztó és a vásárló megfizeti. Így vagy úgy, de megfizeti. Megfizetik önök is, mindenki, a növekvő élelmiszeripari árakban, megfizetik a távközlés áraiban elrejtett pluszköltségekben, természetesen megfizetik a bankoknak, ezért mindazok az elképzelések, amelyek szerint úgy lehet pluszterhet rakni egy szektorra, hogy sem a vásárlója nem fizet többet, és még az a bizonyos szektor is működik úgy, mint eddig, ez botorság. Ilyen nincs. Amikor egy bármilyen vállalkozás költségei növekednek, akkor döntésekre kényszerül. Döntései a következőképpen szólhatnak: növelem az árát annak, amit el akarok adni, nem fogok annyit fejleszteni, nem fogok annyit beruházni, vagy csökkentem a költségeimet, elbocsátok embereket, hiszen a bérköltség egy tetemes rész, és megpróbálok valamilyen módon összébb húzódni, hogy így fogalmazzak. A viselkedés a gyógyszergyártóknál és forgalmazóknál ugyanez lesz: emelni fogják az áraikat, amit megfizet a beteg, napolni fogják a fejlesztéseket, mert nem lesz rá pénzük. Ezeket a döntéseket meg fogják hozni.
Tisztelettel jelzem, hogy az elmúlt időszakban Kelet-Magyarország egyik egyetemén járva azt tapasztaltam, hogy a városban működő nagy gyógyszercég - a nevét hadd ne mondjam most itt a Házban - felfüggesztette az egyetemmel való kutatás-fejlesztési együttműködését. Azért függesztette fel, mert fogalma nincs arról, hogy milyen körülmények között kell majd a következő időszakban dolgoznia. A Ház asztalán fekvő előterjesztésnek immáron tehát ilyen következményei is vannak, tisztelt képviselőtársaim. De nem ez az igazi következmény, hanem a gyógyszerárakban megjelenő pluszköltség, amit a betegek meg fognak fizetni. Ezért mi ezt a megoldást tehát rossznak tartjuk. Egyébként is azt gondoljuk, hogy a gyógyszerkasszában lévő mintegy 300 milliárd forintnyi pénz nem feltétlenül azért hasznosul rosszul, mert notóriusan rossz gyógyszervásárlók és gyógyszerfogyasztók vagyunk, hanem azért, mert betegek vagyunk, sajnos.
A harmadik dolog, amit szeretnék megjegyezni, hogy ez az előterjesztés folytatja azt a sort, amiben a társadalmi együttműködés intézményes kereteit a kormány szétfeszíti vagy lerombolja. Úgy gondolom, hogy azok az érvek, amelyek a Nemzeti Egészségügyi Tanács, valamint a Betegjogi Közalapítvány megszüntetéséről szólnak, némileg sántítanak. Önök azt mondják, hogy idejét múlta ez az együttműködés, de nem indokolják meg, hogy mitől múlta idejét. És persze ha az alapítványra gondolok, akkor látszik, hogy egy normális betegjogi képviselet vágányáról letérve önök mindent hivatali és hatósági úton akarnak megoldani. Márpedig a betegek jogainak hatósági képviselete rossz, mégpedig azért, mert a hivatal sosem fog jól képviselni beteget, és a hivatal sosem fog az intézménnyel szemben az egyén, a beteg oldalára állni. Állami hivatal lévén ez neki tulajdonsága. Ha ezzel a kijelentéssel vitájuk van, kérem, tegyék meg.
Ezért azt gondolom, hogy az előterjesztés, amelynek - hangsúlyozom - célja, hogy egy megszorító csomag részét képezve törvényi keretet adjon egy költségvetésben történő 100 milliárdos megszorításhoz, nem támogatható. Ha látnánk a kormány egészségügyi koncepcióját, arról tudnánk vitát folytatni. Ez viszont nem koncepció, hanem pénzkivonás, ezért erre az előttünk fekvő javaslatra részben módosító képében a változtatás, változatlan formában maradása esetén pedig az elutasítás a válaszunk.
Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)
