DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm szépen önnek is, kedves képviselő asszony, hogy már nem először és mindig nagyon felelősségteljesen szól az oktatásügy kérdéseiről. Mi több, a megállapításainak a zömével is egyetértek, ami a pedagógusok fontosságát, az oktatásügy fontosságát illeti. Azt is osztom, hogy a bizonytalanság természetesen nem jó, de az éremnek van egy másik oldala is.
Az a tény, hogy ilyen sokáig húzódnak a közoktatási és a felsőoktatási, pedagógus-életpályára vonatkozó törvények és ezek kimunkálása, bizony azt is mutatja, hogy nem könnyű döntésekről van szó, és nagyon komoly mérlegelést igényel. Bevallom, elkövettem én is azt a hibát, hogy azt hittem, azt reméltem, hogy korábban tető alá tudjuk hozni, de a késés még nem olyan jelentős, ez év őszén a parlament tárgyalni fogja valamennyi törvényt.
(8.40)
Az, hogy sok mindenki beleszól, vagy ahogy ön mondta, a partvonalról bekiabál, meglátásom szerint ez is természetes. Ez egy olyan nagy rendszer, amely a 10 milliós lakosságnak körülbelül a felét érinti közvetlenül vagy indirekt módon - gyerekeket, szülőket, pedagógusokat, iskolai dolgozókat -, így érthető, hogy a közélet, a politika szereplőit gondolkodásra sarkallja. S ahogy az Magyarországon szokás, mindenki azt hiszi, hogy ért a futballhoz és a pedagógiához. Bevallom, néha én is elszenvedem ezeket a tanácsokat, amiket úgy kell megélni, hogy az én apámat is úgy nevelték, hogy verték a pedagógusok, mégis jó volt, és akkor érvelni kell a modern pedagógia érveivel, hogy azért ez nem így van.
Félretéve a tréfát, néhány konkrétumra is reagálnék, amelyeket ön nagyon korrektül csokorba szedett, és valóban ezek jellemezték az elmúlt év történéseit. A tankötelezettséggel kapcsolatos korhatárok megjelenése természetes, hogy bizonytalanságot és aggodalmakat váltott ki, de a dolog lenyugodott. Miniszter úr a meghallgatáson kimondta a 16 éves kort, ez szerepel a most leírt törvénykoncepciónkban is, amelyet a kormány hamarosan tárgyalni fog, s azt hiszem, hogy ez nem is fog változni. Többször szó esett itt a parlamentben is erről, érveltünk mellette, hogy miért jó ez így, és nyilvánvalóan így fogja elfogadni a parlament.
Ennél bonyolultabb kérdés a pedagógusok óraszáma. Itt abból kell kiindulni, hogy számításaink szerint az elmúlt nyolc évben közel 100 milliárd forintot vontak ki az oktatásból, a pedagógusok életszínvonala mélyre süllyedt, az oktatás kivérzett. Minden nemzetközi statisztika azt mutatja, hogy nagyon alulfinanszírozott az oktatás. Ez a mérleg egyik serpenyője. A másik pedig az, hogy 80 százalékos államadósságunk van, és az ország legnagyobb ellensége ma az államadósság és a munkanélküliség. Ennek a leküzdése a legelső célunk, miközben az oktatást fejleszteni kell.
Nagyon kényes, keskeny az a palló, amin lépkednünk kell annak érdekében, hogy felemelhessük a pedagógusokat, ami pénz nélkül nem megy, másrészt pedig a költségvetés lyukait is tömködjük, ezért csak egy lassú folyamatról lehet szó. Nem dőlt még el, hogy mikor lehet bevezetni a pedagógus-életpályát. Az oktatásért felelős államtitkárság egyértelmű javaslata az, hogy 2013 szeptemberében. Korábban szerettük volna, 2014-et meg túl későnek tartjuk, attól félünk, hogy addigra annyi romlás lesz, ami miatt már nem lehet megvalósítani.
Mi soha nem mondtuk azt, hogy 28 vagy 32 lenne a tanárok óraszáma. Abban a kérdőívben is, amit szétküldtünk az igazgatóknak, az szerepel, hogy tudnának-e egy másfajta munkaidő-beosztást vállalni, amelyben a munka törvénykönyve által előírt kötelező heti munkaidő 80 százalékát az iskolában kellene tölteni, a tanított órák száma viszont ugyanannyi maradna, mint most. Az egy felkavart állóvízben megint csak természetes, hogy mindenféle számok röpködnek. Nem áll szándékunkban felemelni az óraszámokat, ezt én is nagyon helytelennek tartanám, ezért semmiképpen nem tudnám támogatni. Azt viszont igen, hogy miután a gyerekek bent vannak - az általános iskolákban bent is kell hogy maradjanak -, a pedagógusok is legyenek ott, ne kelljen minden külön munkáért túlórát fizetni, hiszen a fizetésüket a munkaidejükre és nem csak a megtartott órákra kapják. Ez egy új szemlélet, sokat kell még magyarázni, hogy mindenki megértse, nem munkateher-növelésről van szó, hanem másfajta munkaelszámolásról, amivel együtt jár a pedagógus-életpályában biztosított magasabb jövedelem is. Hiszem, hogy ez az egész ország érdeke, így a pedagógusoké is.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
