BÖDECS BARNA
BÖDECS BARNA
BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Ezen a késői órán engedjék meg, hogy megint igénybe vegyem a türelmüket, de muszáj.
A termékdíjtörvény előterjesztése kapcsán kialakult ellenzéki véleményekben a Jobbik markánsan eltérő álláspontot képviselt, mint a két másik ellenzéki párt. Igazából ez az álláspont különvált a törvény értékelése és a törvény előkészítése kapcsán megfogalmazott véleményben. Mindazt, amit a bizottsági kisebbségi véleményben, illetőleg az MSZP véleményében Oláh Lajos képviselő úr elmondott az előkészítés tárgyában, azokat az aggályokat a Jobbik is osztotta.
Tehát nem tartottuk helyesnek, sőt kifejezetten helytelennek tartottuk, hogy egy ilyen jelentőségű törvényjavaslat egyéni képviselői indítványként került beterjesztésre. Kifejezetten helytelenítjük azt, hogy az Országos Környezetvédelmi Tanács hivatalosan ezt a beterjesztést megelőzően nem tárgyalta. Hiányoltuk a hatásvizsgálati dokumentumok bemutatását, valamint hiányoltuk azt, hogy tekintettel arra a tényre, hogy a korábbi termékdíjtörvény sűrű változtatásaival kapcsolatban Magyarországnak már gondja volt az EU idevonatkozó ajánlásainak való megfelelésnek, hogy ezt a jogszabályt előzetesen nem értékeltették az Európai Unió megfelelő szervével.
Ehhez kapcsolódik az az aggály, hogy tudomásunk szerint az Európai Uniónál a kötelezett szereplők közös teljesítésére vonatkozó szabályozás az elektronikai hulladékoknál létezik, ennél létezik, nem másnál, ha pedig itt létezik, adott esetben ennél a hulladékkörnél ezt lehetővé kellett volna tenni. Ezen megfontolások alapján a bizottságban a másik két ellenzéki párttal egyetértettünk abban, hogy helyesebb lett volna a javaslatot esetleg ezen aggályok teljesítését követően, egy későbbi időpontban beterjeszteni.
Mivel a kormánypárti többség megszavazta, hogy ez az indítvány ne kerülhessen napirendre, így a javaslat általános vitára való alkalmassága megvizsgálásra került, ettől kezdve áttértünk viszont a jogszabály értékelésére. Úgy gondoljuk, hogy az előttünk fekvő termékdíjtörvény óriási változást jelent az elmúlt évek katasztrofális környezetvédelmi termékdíj-szabályozási és alkalmazási gyakorlatához képest.
Ezek az előnyök mind adminisztratív téren, mind szervezeti téren, mind pedig a termékdíj-szabályozás átláthatósága tekintetében megmutatkoznak. A Jobbik-frakció üdvözli azt a tényt, hogy az állam a saját kötelessége tekintetében saját szerepvállalást kíván Magyarországon bevezetni. Tarthatatlan volt az az állapot, hogy egy olyan állami kötelességgel kapcsolatban, ahol a magyar államnak teljesítési és pénzügyi felelőssége egyaránt megvan, igazából kontrollálhatatlan magánszervezetek diszponáltak az összes forrás fölött, és alapvetően egyetlenegy érdekből indult ki az ezzel kapcsolatos forrásgazdálkodás, ez pedig nem a hulladékgazdálkodás optimalizálása volt, hanem az erre fordított költségek csökkentése. Azok az “eredmények” - idézőjelben -, amik ebből kijöttek, nagyon jól mutatták ennek a megvalósulását is, az elmúlt évtizedekben Magyarország gyakorlatilag hulladéklerakóvá vált, és azokon a termékdíjköteles területeken vagy azok nagy részében, amelyeknél teljesíteni kellett volna, igazából az engedélyezett hulladék uralta a terepet.
Ezért egyetértünk azzal, hogy a hasznosító szervezetek helyett egységes termékdíjrendszer jöjjön létre, és a licencdíj mint olyan kikerüljön a rendszerből. Jónak tartjuk azt is, hogy a kötelezetti kör teljessé válik, magyarán szólva a termékdíjas szabályozás alól semmilyen kibocsátó a jövőben nem tud kibújni.
Ugyanakkor nem tartjuk kellően átgondoltnak azt a megoldást, hogy gyakorlatilag a csekély mennyiségű csomagolás esetében, illetőleg a mezőgazdasági termelők esetében a rendszer olyan csekély összegű átalánydíjakat kíván a termelőktől, illetve a kötelezettektől beszedni, ahol a behajtás költségei várhatólag jelentősen meghaladhatják a beszedett díjak mértékét. E tekintetében azt tudnánk ajánlani a kormányzatnak, hogy igen, a kötelezetteket tartsa szemmel, vegye nyilvántartásba, a kötelezetteknek adjon nyilvántartási kötelezettséget valamilyen egyszerűsített formában, ám ezeket a kötelezetteket ne kötelezze díjfizetésre, illetve bevallási kötelezettség teljesítésére.
Jónak tartjuk azt, hogy a rendszerben megmaradt az egyéni teljesítés lehetősége, ez egyébként uniós elvárás is, ugyanakkor nem tartjuk megnyugtatónak az egyéni teljesítés feltételrendszerét több tekintetben, ez néhány helyen eléggé riasztó.
Jónak tartjuk azt, hogy az előterjesztő belátta azt és látja azt, hogy a kereskedelmi csomagolásokkal kapcsolatos külön szabályok egyik napról a másikra nem vezethetőek ki a rendszerből, ugyanakkor hiányoljuk az ezzel kapcsolatos átmeneti szabályozás jogszabályba való foglalását.
(1.20)
Jónak tartjuk azt, hogy a termékdíjköteles termékek esetében az újrafeldolgozást, anyagában történő hasznosítást kívánja a szabályozás előtérbe helyezni, ám az energetikai hasznosítással kapcsolatos szabályozás a tervezetben elnagyolt, és nem is pontosan nyomon követhető, hogy mi az elvárás. Álláspontunk szerint sokkal helyesebb lett volna anyagáramonként szabályozni, és eltérő mértékeket szabni az egyes anyagáramokra az adott hulladékfajták hasznosíthatósága és anyagában történő hasznosításának költségei tekintetében.
A törvény több tekintetben megváltoztatja a korábbi rendkívül bonyolult, bürokratikus eljárásokat, így kedvezőnek találjuk azt, hogy csökkennek a termékdíj-kötelezettség átvállalására vonatkozó, elég parttalan szabályozások. Ugyanakkor óva intenénk a kormányzatot attól, hogy az ilyen átvállalásokkal, illetőleg a visszaigénylésre jogosító feltételekkel kapcsolatban opcionális szabályozásokat adjon. Azaz abban az esetben, ha egy kötelezett egy másiknak gyakorlatilag számlán történő átvállalással kötelezettséget átad, akkor ilyen esetekben a számlán való feltüntetésre egyértelmű és kötelező szabályokat, nem opcionális szabályokat kellene adni.
A korábbi termékdíjas rendszer rendkívüli bonyolultsága folytán gyakorlatilag OKJ-s képzéseket kellett indítani ahhoz, hogy erre vonatkozó szakemberek ezeket az eljárásokat egyáltalán teljesíteni tudják. Úgy gondoljuk, hogy ebben a körben kialakult egy szakembergárda, akiknek a munkájára a jövőben is lehet támaszkodni, különös tekintettel a kibővülő kötelezetti körre. Mindenképpen indokoltnak tartanánk, hogy a termékdíjas ügyekben eljárók ezzel a végzettséggel továbbra is rendelkezzenek, és működjenek közre az új rendszer üzemeltetésében.
A javaslat a törvény 17. §-ában Országos Termékdíj Bizottságot állít fel, amelynek tagösszetétele egyértelműen kormányzati túlsúlyt tükröz. Ugyanakkor a szakmai érdek-képviseleti szervek jelenléte mellett ebből teljes mértékben kimarad a társadalom és a társadalmi képviselet. Itt az előterjesztő teljes joggal elmondta, hogy az elmúlt években működő rendszerben egyedül az embereket nem kérdezték meg. Szeretnénk, ha ez a jövőben másként lenne.
A javaslat jó vonatkozása az, hogy az OHÜ keretébe foglalja össze a teljes pályáztatási és szolgáltatásmegrendelési rendszert, ugyanakkor aggályosnak tartjuk azt, hogy ilyen koncentrált hulladékáramoknál egy ilyen pályáztatási rendszer keretén belül feltehetőleg csak a nagyok rúghatnának labdába. Tehát mindenképpen fontosnak tartjuk azt, hogy a törvényjavaslat maga rendelkezzék arról, hogy anyagáramonként és területenként differenciált pályázatokat kelljen kiírni, és ezáltal a kis- és középvállalkozások is részt vehessenek. Magyarán szólva, ne kerüljön külföldre ezen anyagáramok feldolgozása, hanem belföldön nyíljon lehetőség a hulladékfeldolgozó háttéripar kialakulására.
Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy ezek a pályázatok és ezek a rendszerek kiszámíthatóak legyenek, azaz ne szűk egy évekre történjen adott esetben a pályáztatás, hiszen ezek a hulladékgyűjtő és feldolgozó rendszerek komoly beruházási költségeket igényelnek, amelyek megtérülése adott esetben 3-5 éves időtartamot indokol. Tehát érdemi pályázatokat akkor lehet várni, ha van lehetőség arra, hogy egy pályázó hosszabb időszakot is elnyerjen. Természetesen ez nem jelentheti az adott pályázatok bebetonozását, viszont kell hogy jelentse annak lehetőségét, hogy egyáltalán ezt felelősséggel és megfelelő anyagi háttérrel lehessen alátámasztani.
A termékdíjtörvény jelentősen előrelép a mindenkori korábbi szabályozáshoz képest az újrahasználható csomagolások területén épp azáltal, hogy aki itt teljesít, annak a csomagolását gyakorlatilag termékdíjmentessé nyilvánítja. Ugye, nem volt ez mindig így, a mai napig is ez a rendszer úgy működik, hogy hiába használja újra a csomagolását valamely kibocsátó, kötelezett, a termékdíjat az első forgalomba hozatalkor meg kell fizetnie. Jelentősen rontja azonban ezt a kedvezményt az a tény a szabályozásban, hogy az előírt 75 százalékos mérték nem teljesítése esetén - elnök úr, azonnal befejezem, egy percen belül - a termékdíjat visszamenőlegesen és ezt követően minden egyes újrahasznált kibocsátás esetén meg kell fizetni, ami jelentősen csökkenti ennek vonzerejét, illetőleg fölveti a kettős vagy többes adóztatás gyanúját. Mindenképpen indokoltnak tartjuk itt egy árnyaltabb szabályozás létrehozását.
A többi mondandómat pedig esetleg egy későbbi felszólalásomban mondom el. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
