DR. ILLÉS ZOLTÁN
DR. ILLÉS ZOLTÁN
DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Körbenézek a teremben, és az ismerős arcokat természetesen nemcsak a parlamentből, hanem a bizottsági ülésekről is ismerem; megtisztelő volt beszélni mind a gazdasági, mind a környezetvédelmi bizottság előtt, a kormány álláspontját képviselve a termékdíjtörvény kapcsán. Mindezt azért bocsátottam előre elöljáró gondolatként, mert innentől kezdve slágvortokban, távirati stílusban kívánnék beszélni a termékdíjtörvényről, azért, mert akik most, e kései órán - jelen pillanatban lassan fél egy lesz - itt vannak, azok hallották mindezeket a szempontokat, amelyeket most ismertetni fogok.
Azzal kezdem, hogy minden emberi tevékenységnek hulladékkövetkezménye is van; akár akarjuk, akár nem, valamit tenni kell a hulladékkal. Innentől kezdve egyetlenegy dolog, a pénz, ami mögötte ott kell hogy legyen annak érdekében, hogy összegyűjtsék, kezeljék, és ne okozzon gondokat, problémákat mind emberi egészségi, mind környezeti szempontból. A pénz vagy az állam, vagy az adófizetők pénze révén keletkezhet a hulladékgazdálkodási problémák megoldására, vagy pedig más módon, egy olyan eszközrendszer révén, amely európai uniós gyakorlat jelen pillanatban: a termékdíj révén.
A mostani kormány elvi álláspontja az erős államot jelenti. Ez azt jelenti az én megfogalmazásomban itt és most, hogy az állam szerepét kívánjuk erősíteni az élet számos területén a feladatok elvégzése tekintetében, ha viszont az állam szerepét kívánjuk erősíteni, akkor a költségvetésbe bele lehetne írni: 35-40 milliárd forint hulladékgazdálkodási célokra. Ez az adófizetők pénze lenne direkt módon. Ha nem ez a megoldás, akkor már csak a másik eszközrendszer marad, a termékdíj, amely pénzügyi fedezetet ad a hulladékgazdálkodás céljainak megvalósítására, azaz az európai uniós prioritási lista egybevág azokkal a szakmai elvárásokkal, amely szerint keletkezzen minél kevesebb hulladék, de ha keletkezik - márpedig sajnos, ez így van, keletkezik, mondom én is -, abban a pillanatban az újrafelhasználás, az újrahasznosítás, az újratöltés, idegen szóval a reciklálás, utána a fizikai-kémiai eljárásokkal történő semlegesítés, és csak esetleg, még egyszer mondom, villanyáram-, illetve hőenergia-termeléssel összekapcsoltan esetleg az égetés, és semmiféleképpen nem a lerakás.
Ezzel a prioritási sorrendismertetéssel azt szerettem volna elérni, hogy jelezzem, hogy a hulladékgazdálkodás és ilyenformán a hulladékgazdálkodási törvény a termékdíjtörvénnyel szoros összefüggésben van. A hulladékgazdálkodási törvény tekintetében 27 tagállam nem teljesítette az Európai Unió ez évi elvárását, 27 tagállam kapott haladékot az Európai Unió írásbeli megjegyzése után, szeptemberre Magyarország és más tagországok is. Magyarország itthon a parlament elé terjeszti a hulladékgazdálkodási törvényt és az ahhoz tartozó több tíz végrehajtási utasítást is, viszont ahhoz, hogy ezt meg lehessen tenni, a hulladékgazdálkodás pénzügyi alapját kellett megteremteni.
Ezt teszi a termékdíjtörvény azáltal, hogy módosításokat eszközöl az eddigi rendszer tekintetében.
Mi volt az eddigi rendszer? Az eddigi rendszer az volt, hogy ugyan törvény előírja a termékdíjat, de utána mindenfajta alacsonyabb jogszabály révén licencdíjat vezet be, át lehet hárítani a gyártói felelősséget - mármint a hulladékgazdálkodás tekintetében - magán koordináló szervezetek számára, amely magán koordináló szervezeteket ebben a hazában azok hoztak létre, akik gyártói felelősséggel bírnak. Itt megjegyzést teszek: kecskére bízták a káposztát. Úgy csináltak ezek a koordináló szervezetek, mintha a hulladékgazdálkodás céljainak elérésére törekednének, ugyanakkor nem tudták teljesíteni azokat az elvárásokat, amelyeket az Európai Unió mindenki számára kötelezően előír, tehát hogy milyen mennyiségben, milyen százalékban kell begyűjteni az adott hulladékfajtát anyagát tekintve, és újrahasznosítani: papírból papír, műanyagból műanyag és így tovább.
A rendszer ugyanakkor önmagát emésztette fel azáltal, hogy a piac szabadsága adta lehetőségeit nagyon sokan kihasználni kívánták. Egy-egy hulladékáram tekintetében - mondjuk, a műanyag csomagolóeszközök tekintetében - több mint 10 koordináló szervezet alakult meg, áraikkal alákínáltak a gyártói felelősséggel bíró gyártók számára. Végezetül ez azt eredményezte, hogy nem teljesítették még azt sem, amit akkor, amikor csak egyetlen monopolisztikus koordináló szervezet volt az adott anyagáramban, teljesíteni tudott. A tetejébe fizikai képtelenség volt nagyobb mennyiségben begyűjteni a hulladékot azon az úton, mint ami történt, hulladékszigetekkel és ezzel a koordináló rendszerrel. Aki nem hiszi, nézze meg az adatokat, meggyőződhet róla.
Innentől kezdve Magyarország azzal szembesült, hogy ugyan 2006-ban még messze volt 2013, 2009-ben még mindig messze volt 2013, de 2011-ben már nincs messze 2013, azaz az a céldátum, amikor az európai uniós elvárásokat ennek az országnak is teljesíteni kell a begyűjtési és az újrahasznosítási arányok tekintetében. Magyarország azzal szembesül, mint az összes többi tagország, hogy ha nem felel meg az EU elvárásainak begyűjtés és újrahasznosítás tekintetében, akkor a kötelességszegés első egyedi bírsága 90 millió euró, utána pedig minden nap 80-85 ezer euró, addig a napig, amíg helyre nem állítja Magyarország és az összes többi tagország az adott rendet, és amennyiben ezt nem teljesíti az ország, akkor a 2013-2020 közötti EU-s pénzügyi alapokból nem részesülhet. Innentől kezdve viszont, amennyiben ez a rendszer marad, ami eddig működött, illetve - mondom én, idézőjelben - nem működött, abban az esetben Magyarország mindazzal szembesült, amit az előző mondatomban leírtam.
Hölgyeim és Uraim! Akkor nézzük meg a számokat! A Bajnai-kormány utolsó évében a VPOP jelezte, hogy milyen törvény az, amelynek révén 85 milliárd forintot az érintetteknek termékdíj formájában nem kell befizetni, csak 10 százalékát úgymond licencdíj formájában, a többi befizetés alól ilyen, olyan, amolyan jogcímen mentességet kaphatnak.
(0.30)
Ugyanakkor a 85 milliárd forint fölött 23 milliárdnyi nagyságrendű összeg a költségvetés általános céljaira a termékdíjból befolyt. Ez a 23 milliárd abból az átalányból történt leginkább, amelyet a termékdíj-fizetési kötelezetteknek, de a kicsiknek, a virágárusoknak kellett befizetniük átalány formájában. Ez a 23 milliárd megmarad ebben a pillanatban is, ugyanakkor a hulladékgazdálkodás céljainak elérésére az új rendszerben 26 milliárd forint lesz. A Bajnai-kormány időszakában, az utolsó évében a hulladékgazdálkodás céljaira mindösszesen olyan 13 milliárd forint került begyűjtésre licencdíj formájában, a koordináló szervezeteknél volt - műanyag, akkumulátor, elektronikai hulladék, gumiabroncs -, tehát az összes területen ennyi pénz generálódott licencdíj formájában, de valójában fizikai értelemben mindösszesen 5-6 milliárd forint hasznosult begyűjtésre és újrahasznosításra.
Felmerülhet a kérdés, hogy hol a többi pénz. Én azt gondolom, itt bűncselekmények gyanúja következtében számos eljárás indulhat az elkövetkező időszakban, de ez majd a nyomozó hatóságok feladata lesz.
Az új rendszer az Országos Környezetvédelmi Tanács előtt legalább háromszor került ismertetésre általam, holnap pedig délelőtt 10 órakor a negyedik alkalommal történik.
A hatástanulmány az elmúlt évben már elkészült, a normaszöveg megvan már múlt év szeptembere óta, és azóta újabb és újabb egyeztetések zajlottak, legalább 60 érintett szervezettel, szövetséggel. A gyártói felelősség megmarad az új törvénytervezetben, bejelentés, notifikáció az Európai Unió felé pedig megtörténik, természetesen miután a törvény elfogadásra kerül, azt utána kell megtenni. Az adminisztráció csökken azokon a területeken, ahol ez megvalósítható, főleg az átalányt fizető érintettek körében, de azt is látni kell, hogy az Európai Unió előírásait senki nem tudja áthágni, innentől kezdve amit megkövetel tőlünk az Európai Unió, azt meg kell tenni. Ez az állami szerepvállalással működő modell megegyezik a Dániában jelen pillanatban funkcionáló modellel.
Elnök úr, köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok soraiban.)
