GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Elég sok minden elhangzott a mai napon a termékdíjjal kapcsolatban. Én most szeretném egy konkrét vállalkozás bemutatásával önök elé tárni azt, hogy eddig mit jelentettek ezek az adók, amelyek az idén, illetve tavaly kivetésre kerültek, aminek ez is része, hiszen ez egy adó, bárhogyan is járjuk körbe ezt a kérdést, ez nem termékdíj, hanem egy adó.
Van egy 1100 fős, teljesen magyar tulajdonú, alapvetően termelői tulajdonú húsipari vállalat, ahol mindjárt az év elején azzal szembesültek, hogy 900 embernél kompenzálni kell az szja-t, ez 50 millióba került. Utána szembesültek azzal, hogy ez jövőre és az utána jövő évben folytatódik, de már nem 50 millióba kerül, hanem majd 100 millióba, ha tovább folytatódik a kiskeresetűek sarcolása, és most meg azzal szembesültek, hogy eddig fizettek 9 millió forint termékdíjat, most 19 milliót fognak fizetni. Ha most nekem erre valaki azt mondja, hogy ez egy hatékony és jó rendszer, és mondjuk, az élelmiszeripart és a mezőgazdaságot érintően itt hatástanulmány készült, akkor valami nem stimmel a dologban, ugyanis a megemelkedő bevételek döntő többsége az élelmiszeripart és az agráriumot fogja terhelni.
Nem tudom, végiggondolta-e valaki azt, hogy abban a helyzetben, amikor nagyjából most kerül majd 20 milliárd forintjukba a termelőknek a zöldségkrach, tavaly 10 százalékos kárenyhítés volt, mert nem volt rá pénz, ilyen sarcokat, ilyen gyorsan, ilyen átgondolatlanul szabad-e most ráereszteni a rendszerre. Csak megjegyzem, a borászati cégeknél ez literenként 4 forint 50 fillért jelent. Nem tudom, ezt számolta-e valaki. Most, ugye, 10 és 5 forintot fizetnek be marketingpénzre, de abból legalább valamit visszakapnak, itt meg most nagyjából ennek a felét be fogják fizetni, és semmit nem tudnak ellene tenni, ugyanis itt már elhangzott, hogy például az üveg esetében a világon mindenhol az az irány van, hogy egyedi megjelenés kell, hiszen ez egy alapvető marketingeszköz, csak azt is hozzátenném, hogy az elmúlt évben lezajlott fejlesztéseknél például alapvető higiéniai és marketingokokból nem használnak üvegmosókat, alapvetően nagyon kevés az újratölthető üveg a borászati cégeknél, tehát azt hiszem, ebben az irányban biztosan nem lesz több gyűjtés, innentől ennek semmi értelmét nem látom.
A másik: lehet, hogy ez nagyon sok mindenkivel egyeztetve volt, de azért az elgondolkodtató, hogy a módosító javaslatok 90 százaléka a kormánypárttól érkezett. Nem tudom, megnézte-e már az előterjesztő, illetve az államtitkár úr, hogy milyen típusú módosító javaslatok érkeztek, elég tetemes mennyiségű. Azt gondolom, az sem meglepő, hogy ezek jelentős része pontosan azt az ágazatot érinti, amiért szintén felelős az a minisztérium, ahol most közös felelősség van, és megmondom őszintén, borzasztóan csodálkozom azon, hogy a miniszter úr áldását adta vagy áldását adja egy ilyen dologhoz, ha egyáltalán tudott róla. Nekem egyébként, itt beszélgetve a kollégákkal, vannak kétségeim. Mert azért az is furcsa, hogy az ilyen szintű változás, mint amilyen befizetési kötelezettség van, és például a borászati ágazatot kezelő főosztály akkor szembesült ezzel a dologgal, amikor benyújtották, de az, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa nem kapott például ebből vagy nem látta előre, arra még lehet azt mondani, hogy önálló indítványnál ez előfordul, de azt, ami nyilvánvalóan nem önálló indítvány, mindenki tudja, hogy ilyen tehetséggel senki nincs megáldva, hogy egy ilyen törvényjavaslatot megírjon, akkor meg nem értem. Miután a kapkodásra szerintem semmi ok nincsen, ha egy évig nem történt semmi, azt miért nem lehetett normál kormányzati menetrendben benyújtani? Valószínűleg azért, mert ha alaposan végiggondolták volna, hogy ez milyen sarcot jelent, különösen - még egyszer mondom - a vidéki élelmiszer-feldolgozóknak és az agrárium szereplőinek, akkor nem biztos, hogy ez idekerült volna elénk.
Nagyon kérem az előterjesztőt, ha nem vizsgálták meg ezt a részét, akkor kérdezzék már meg ezeket a vállalkozásokat, amelyeket ez most nagyon súlyosan érint, hogyan is lesz ebből kilábalás, hogyan lesz mondjuk így a kisvállalkozói vagy alapvetően a vállalkozói szektor tehercsökkentése 500 milliárd forinttal, mert halljuk, hogy ennyivel kevesebbet fognak majd rájuk hárítani, amikor ez önmagában nagyjából ennek a 10 százaléka. Azt is hallottuk, hogy ennek nincs itt a vége, a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy ez a következő években akár a duplájára is növekedhet. Úgyhogy én nagyon szomorú vagyok ezért, hogy ez így van, és azért különösen, hogy mondjuk a mezőgazdasági bizottságot nem méltatták arra, hogy ezt mi is megtárgyaljuk, pedig az elnök adta be a legtöbb módosítót hozzá, ahogyan látom, nyilván nem véletlenül.
Én még mindig nem tartom későnek, hogy hagyjuk abba ezt a tárgyalást, azután kezdjük újra, mert ennek így nem lesz jó vége. Azt gondolom, ebből nagyon komoly problémák keletkezhetnek. Arra kérem az államtitkár urat, legalább annyira méltassa már a mezőgazdasági szakma és az élelmiszeripar szereplőit, hogy csak be kellene vonni ebbe a kérdésbe, hogy mit bírnak el egy totális válság után, teljes piaci krach után szükség van-e erre, hogy most újabb sarc legyen, mert ennek igazából környezetvédelmi hatása semmi nem lesz, nem beszélve arról, hogy köztudott, hogy a forgalmazás jelentős része így is átcsúszott a feketegazdaságba a magas áfa miatt, most nem hiszem, hogy az a cél, hogy ezt tovább növeljük, márpedig ez lesz a vége. Tehát aki eddig még hivatalosan próbálta intézni az ügyeit, az sem fogja hivatalosan intézni, mert azt mondja, nem akar újabb milliókat ilyen célra áldozni, amiből azután igazán semmi haszna nem származik.
Én azt kérem az előterjesztőtől, mérlegelje ezeket a felvetéseket, nézzék át a módosítókat, amelyeket beadtak. Először úgy gondolkodtam, hogy nem is adok be módosítót, mert értelmetlen, de néhányat azért a jobbítás szándékával mégiscsak megfogalmaztunk, de igazából ez a törvényjavaslat az adó miatt van, mert ez adó, ne mondjuk azt, hogy ez nem az, ez egy adó, amelynek igazából semmiféle környezetvédelmi és környezeti eredménye nem lesz. Ezen a héten csak ilyenekkel foglalkoztunk, a jövő héten foglalkozunk a jövedékiadó-emeléssel, az egészségügyi költségcsökkentéssel foglalkoztunk, tehát látszik, hogy azzal az adótörvénnyel, ami készült, akkora lyuk keletkezett a magyar büdzsén, ami nem tartható, és mindenféle körítésben újabb és újabb sarcokat rovunk ki, elsősorban a kis- és középvállalkozásokra, hiszen ezek a terhek a nagyoknál inkább csökkenni fognak, ahogyan néztem, és ez nagyon-nagyon rossz üzenet, és nagyon szomorú vagyok, hogy ennek az előkészítéséből az ágazat ilyen szinten kimaradt. Még mindig nem késő, ezt meg kellene újra próbálni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Dr. Harangozó Tamás tapsol.)
