DR. ILLÉS ZOLTÁN
DR. ILLÉS ZOLTÁN
DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Az előttünk lévő határozattervezetet, amely H/3345. számon van előttünk, a kormány támogatja. Ezzel a bevezető mondattal kívántam volna a kormány álláspontját rögzíteni, leszögezni.
Amint megnézzük ezt a határozattervezetet, láthatjuk, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényt érinti, márpedig annak 1989. január 1-jei hatálybalépésétől egészen 2010. május 29-éig, valamint benne van a határozattervezetben, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság, azaz MNV Zrt. birtokában fellelhető szerződések körét érinti, és bevonja ennek a határozattervezetnek a megvalósításába az Állami Számvevőszéket.
Tisztelt Képviselőtársak! Ugyan környezetvédelmi ügyről van szó, hiszen a privatizáció abban az időszakban zajlott, amelyet említettem, 1988-tól kezdődően lép hatályba a törvény, környezetvédelmi, természetvédelmi vonatkozásai vannak a privatizációs szerződéseknek, ám mégis nagyon helyesen a határozat megfogalmazói azt mondják, hogy ebben az első körben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. fellelhető szerződéseit kell átvizsgálni.
Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert felmerülhet bárkiben az a kérdés, hogy miért most, miért nem két évvel ezelőtt, miért nem hat évvel ezelőtt, és miért 18 évvel ezelőtt nem történt egy ilyen határozattervezet benyújtása a tisztelt Ház elé, illetve miért nem kerültek vizsgálat alá ezek a szerződések, az említett privatizációs szerződések. A vadkapitalizmus kialakulásakor - mondom én -, a kilencvenes évek elején nyilvánvaló, hogy azok, akik érdekeltek voltak az állami tulajdon bagóért történő megvételében, azok nem voltak érdekeltek abban, hogy akár benne volt a szerződésükben a környezetvédelmi, természetvédelmi záradék, vonatkozás, kötelezettség, hogy ezt megvalósítsák; tehát abban az időszakban, azt kell mondanom, hogy nem voltak érdekeltek sem a döntéshozók, sem a privatizációt lejátszók, sem a megvásárolt vagyontárgyakat birtokba vevők egy ilyen szerződéshalmaz áttekintésében.
’98 és 2002 tekintetében az Orbán-kormány számos intézkedést tett a csalárd privatizáció visszafordítására a meglévő törvények mentén. Utána 2002 és 2006, majd 2006 és 2010 tekintetében megint csak azt kell mondanom, hogy a kilencvenes évek elején történt privatizáció ilyen jellegű felülvizsgálata egyszerűen nem volt érdek az érintettek köréből és kapcsolati tőkéjükből fakadóan.
Nincs olyan épeszű ember, tisztelt képviselőtársak, aki azt szerette volna, hogy Kolontáron bekövetkezzen a katasztrófa. Ilyen épeszű ember nincsen; meg vagyok róla győződve, hogy a MAL Zrt. tulajdonosai is az épeszű emberek közé tartoznak. Ez nem mentesíti persze őket attól, ami történt, főleg azért, mert ők voltak a tulajdonosai és működtetői annak az ipari tevékenységnek; ugyanakkor dicsérni szeretném Pálffy István képviselő urat, hogy a bekövetkezett katasztrófa következményeképpen saját hatáskörben képviselőtársaival egyetemben azon gondolkodott, hogy hogyan lehet az elkövetkezendő időszakra a hazát megvédeni az ilyen jellegű katasztrófák bekövetkeztétől.
Az a határozattervezet, amely előttünk van, az első lépés, annál is inkább, mert jelezni szeretném, hogy ezeknek az MNV Zrt.-nél fellelhető szerződéseknek az áttekintése - itt nem egy-kettő, nem ezer, hanem akár jóval több számú szerződésről van szó - egy embertelenül nagy feladat. Tehát csak adminisztratív módon kézbe venni, majd elkezdeni lapozgatni és beleolvasni és megnézni, hogy ott van-e környezetvédelmi vonzata, de egyáltalán megnézni, hogy annak a tevékenységnek, mondjuk, egy ipari vagy gazdasági tevékenységnek lehetett-e környezetvédelmi következménye a korábbiakban, tehát egy szakmai tudással felvértezett szemlélőnek megnézni, áttekinteni ezeket a szerződéseket, elképesztően nagy munka.
Ilyenformán ehhez külön apparátusra lenne szükség, amelynek a létrehozatalára ebben a pillanatban nincs lehetőség, ezért is szeretném dicsérni, hogy ebben a határozattervezetben mértéktartóan és megvalósíthatóan az Állami Számvevőszék bevonására kerül sor, hiszen az Állami Számvevőszék részben apparátusát tekintve, részben pedig szakmai tudását, privatizációval kapcsolatos és más ellenőrzésekkel kapcsolatos szakmai tudását lehet kamatoztatni ezen szerződések átvizsgálása tekintetében.
(18.20)
Ugyanakkor nagyon helyesen nemcsak az állami tulajdonból magánkézbe került vagyontárgyak esetében született szerződések átvizsgálásáról van szó, hanem az önkormányzatok tulajdonából magánkézbe került bármilyen idevonatkozó tevékenységgel kapcsolatos szerződések környezetvédelmi, természetvédelmi vonatkozásait is ez a határozattervezet megjelöli, és azt mondja, hogy az Állami Számvevőszék bevonásával történjen itt is vizsgálat a tekintetben, hogy adjon 2011. december 15-éig az Országgyűlésnek az Állami Számvevőszék jelentést arról, hogy az önkormányzatoknál mi a helyzet az önkormányzati tulajdonban lévő privatizáció környezetvédelmi, természetvédelmi vonatkozásaiban.
Nehogy bárki, tisztelt képviselőtársak, de az országban élők azt gondolják, hogy ezen két jelentés után befejeződik a munka, egyáltalán nem, hanem ez a kezdeti lépés valaminek a feltárása tekintetében. És itt már jeleztem a nehézségeket, amellyel szembesülni fog a kormány. De vállalnunk kell ennek a munkának az elvégzését környezetvédelmi oldalról, a vidékfejlesztési tárca oldaláról is, és ebben a tekintetben helyes, hogy a kormány kerül megnevezésre. Ugyan az előző változatában akár a Vidékfejlesztési Minisztérium megnevezése is a feladatot pontosította, de ilyenformán, a kormány megnevezésével számos más entitása, intézménye a kormánynak képes arra, hogy egy közös munkával ezt az óriási feladatot el tudja látni. Mert ahogy hangsúlyoztam, apparátusra, bizony elégségesen hosszú időre van szükség ezen szerződések áttekintésére, és arra a szakmai tudásra, hogy az, aki nézi a szerződéseket, tudja és értse, hogy annál a tevékenységnél létezhetett-e vagy dokumentáltan volt-e olyan környezetvédelmi következmény, amely következtében kellett volna, hogy legyen környezetvédelmi, természetvédelmi vonatkozása a szerződésnek. Persze visszamenőleg már vajmi keveset lehet csinálni, mert akármi is derül ki egy-egy szerződés kapcsán, ha már nincs a cég, tönkrement, évek óta befejezte a tevékenységét, akkor, ha benne is volt a teljesítési kötelezettség a szerződésben, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársak, már nincs kin számon kérni; vagy tönkrement a cég, és utólag bottal lehet ütni a nyomát, de ott a probléma, ott a környezetvédelmi gond, kár, szennyezés, akár talajszennyezés, akár vízszennyezés formájában.
Tehát innentől kezdve én már a 2011. december 15. utáni időszakról is beszélek, nevezetesen, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársak, azt gondolom, hogy szükség van ezen majd most elvégzendő munka után végiggondolni azt, hogy egy olyan központi környezetvédelmi alapot kell létrehozni, amely feltöltés után, mármint anyagiakkal, pénzzel való feltöltés után alkalmas lehetne arra, hogy akár a csalárd módon nem elvégzett, pedig a kötelezettség benne volt a szerződésben, de már nincsen meg a tulajdonos, ezen kialakult szennyezések felszámolására legyen egy központi környezetvédelmi alap, amely ezt a pénzalapot használva el tudja végeztetni a munkákat, a szennyezés mentesítését. Jelen pillanatban nincs ilyen alap. A másik pedig, hogy amennyiben beigazolódik, hogy a szerződésben van kötelezettség, de nem végezték el a környezetvédelmi feladatokat, akkor természetesen a meglévő cégekkel szemben fel kell lépni megfelelő módon, mint ahogy ezt a határozattervezet is tartalmazza.
Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! A kormány támogatja a határozati javaslatot, és jelzem, hogy a munka nem zárul le december 15-ével, hanem akkor egy újabb állomásához érkezik.
Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz soraiból.)
