KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént a bizottsági álláspontot ismertettem, és akkor most, ezekben a percekben pedig a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciójának álláspontját szeretném ismertetni.
Mi is, a Jobbik-frakció is támogatta az általános vitára való alkalmasságot, mégpedig azért, mert ezzel részben egy nagyon régi, 20 éves mulasztását pótolja az Országgyűlés, hiszen már réges-régen meg kellett volna az Országgyűlésnek tennie egy olyan intézkedést, ami az elmúlt 20 év rablóprivatizációja következtében fillérekért kikerült egykori állami vagy önkormányzati tulajdonú létesítmények átruházási szerződésében vállalt feltételek teljesítését valamilyen módon ellenőrzi, hiszen teljesen képtelenség és nonszensz, hogy valaki fillérekért kiprivatizál egy teljes gyárat vagy létesítményt - idézőjelbe teszem azt, hogy fillérekért, a valós értékéhez képest fillérekért -, azért, mert bevállal hozzá több száz milliós vagy többmilliárdos környezetvédelmi kötelezettségvállalást, amellyel csökkenti a vételárat, majd ezeknek a teljesülését egyszerűen senki nem ellenőrzi, és ez így nyugodtan ment több mint egy évtizeden keresztül, gyakorlatilag amikor a ’90-es években elindult a privatizáció, onnantól kezdve. Ez teljesen lehetetlen állapot.
Most ez a javaslat egy picike szépségtapasz ezen az egész helyzeten, amit most Pálffy képviselőtársunk és társai benyújtottak, hiszen az első javaslat benyújtásakor, a korábbi javaslatkor én is hangoztattam a bizottsági ülésen, hogy nem feltétlenül biztos, hogy ennek a kormány hatáskörébe kellene tartoznia, hiszen egy kormánynak mindig van egy politikai színezete. Az elmúlt 20 évben itt bal- és jobboldali kormányok váltogatták egymást, ebből adódóan nem biztos, hogy ugyanolyan intenzitással vizsgálják a különböző kormányok ideje alatt történt privatizációs szerződéseket. Ehhez természetesen a jó szándékunk, a jóindulatunk megvan, de ez akkor is benne van a pakliban. Az Országgyűlés mint a legfőbb népképviseleti szerv, valóban erre alkalmasabb lehetne, bár tudjuk, hogy az elmúlt 20 évben a parlamenti vizsgálóbizottságok sem működtek túl nagy hatékonysággal, ezt azért hozzáteszem, és most pontosan ez alól próbálunk a kolontári katasztrófát vizsgáló parlamenti bizottsággal egy kivételt képezni, hiszen rendkívül nagy számú embert hallgattunk meg a katasztrófával kapcsolatban, nagy mennyiségű anyagot tanulmányoztunk át, és a hivatalos álláspontoktól néha egészen eltérő következtetéseket vontunk le, amelyek még nem kerültek vagy csak részben kerültek nyilvánosságra, ez majd a bizottsági jelentésben fog megfogalmazódni.
Nagyon szomorú az is, rátérve a kolontári katasztrófára, hogy egy 10 ember halálával, több száz személyi sérüléssel és óriási nagy vagyoni kárral járó katasztrófának kellett rádöbbentenie arra, hogy itt gyakorlatilag az elmúlt 20 évben a nemzeti vagyonnak és az önkormányzati vagyonnak egyfajta szabadrablása folyt, senki nem parancsolt megálljt azoknak az embereknek, akik gátlástalanul elvitték ezeket a vagyontárgyakat, és később nem vállalták a privatizációs szerződésben vállalt feltételeket; eszük ágában sem volt végrehajtani azokat a beruházásokat, vagy csak részben hajtották végre, amit több milliárd forint értékben bevállaltak. Mondom ezt most így, általánosságban, hiszen konkrétumokról nyilván akkor fogok beszélni, ha bizonyítékok lesznek a kezemben ezt illetően, akár Kolontár ügyében vagy akár más ügyben.
(18.40)
Mindezek ellenére valóban szükség lenne egy parlamenti vizsgálóbizottságra, egy olyan parlamenti vizsgálóbizottságra majd a későbbiekben, amelyik nem kizárólag a környezetvédelmi feltételek teljesülésével foglalkozik, hanem a privatizációs szerződések valamennyi szociális, munkaügyi és egyéb feltételeinek a teljesülésével, ami megint egy óriási munka, és nem néhány hónap időtartamra méretezett feladat. Csak maga a környezetvédelmi kötelezettségvállalás, ami ebben az országgyűlési határozati javaslatban megfogalmazódik, ez is, nézeteim szerint egy körülbelül egyéves munkával valósítható meg, és ennek kapcsán nyújtottam is be egy módosító javaslatot. Bár alapvetően nem hiszem, hogy ez a Jobbik-frakció feladata lenne, hanem a kormány tudná megmondani, hogy ez neki mekkora munkát jelent, mégis azt gondolom, hogyha ezt felelősségteljesen, precízen és minden részletre kiterjedően akarja a kormány elvégezni és nem összecsapni, akkor egy körülbelül 6 hónappal hosszabb határidő az, ami már felelősséggel vállalható. Ezért nyújtottam be egy módosító javaslatot, amely ezt a határidőt 2012. május 31-ig kitolja, mert én azt gondolom, hogy nem szabad ezt a feladatot összecsapni, és nem hiszem, hogy az előttünk álló öt hónapban vagy közel fél évben ez ezekkel a feltételekkel teljesíthető lenne. Illés államtitkár úr próbálta itt érzékeltetni az előbb, hogy több ezer szerződésről van szó, csak ami a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő révén köttetett meg, és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél fellelhető, és ezeknek csak a környezetvédelmi aspektusainak az áttanulmányozása is nyilván több hónapot vagy akár egy évet is igénybe fog venni.
Ami a másik észrevételem volt a javaslattal kapcsolatban, az a 3. ponthoz kapcsolódik, amely azt mondja, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy abban az esetben, ha a vizsgálatok eredményei indokolják, terjesszen be törvényjavaslatot arra vonatkozóan, hogy a jelenleginél szigorúbb előírásokat állapítson meg a privatizációs szerződések esetén. A kérdésem az, hogy miért kell megvárni a vizsgálatok eredményét. Miért van szükség arra, hogy a vizsgálatok bármit is megállapítsanak? Egyértelműen látszik, egyértelműen látható a kolontári katasztrófán vagy más egyéb példákon is, hogy szükség van egy ilyen törvényjavaslatra. Én azt gondolom, hogy ezt még ebben az évben, 2011. december 31-ig, a vizsgálatok lezárultától vagy annak eredményétől függetlenül be kellene hogy terjessze a kormány, és ki kellene hogy dolgozza ezt a javaslatot, és mindenképpen kidolgozni azt a feltétel- és kritériumrendszert, amely biztosítja azt, hogy a jövőben bekövetkező vagyontárgy-értékesítéseket követően ezeket a vállalásokat számon is lehet kérni, és megvan az a szerv, amelyik számon kéri, és megvannak ennek a pontos, kidolgozott feltételei.
Ami még szemet szúrt, és ami miatt én ezt az elmúlt húsz év összes kormányának és Országgyűlésének hibájául rovom fel, hogy ezek elmaradtak, a kezemben van egy jelentés, amely azt tartalmazza, hogy gyakorlatilag 1997 óta nem tárgyalta meg az Országgyűlés az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. éves jelentését, ami megint csak egy óriási hanyagság véleményem szerint, hiszen, hogyha készültek ilyen éves jelentések a privatizációs tevékenységről, akkor azt az Országgyűlésnek mint legfőbb népképviseleti szervnek kötelessége lett volna napirendre venni és megtárgyalni. Nyilván ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy ezek a feltételek nem feltétlenül teljesültek, vagy ezeket jelen pillanatban sem tudjuk, hogy mely esetben teljesültek, és mely esetben nem teljesültek.
Ezekkel a módosító javaslatokkal mi támogatjuk azt, hogy a kormány most elvégezzen egy ilyen vizsgálatot, kíváncsian várjuk ennek eredményét, és még egyszer mondom, mi azt szeretnénk, hogyha ettől függetlenül már a parlament elé kerülhetne egy szigorító javaslat a jövőben bekövetkező esetleges privatizációkkal kapcsolatban. Bár volt egy ilyen nyilatkozat, hogy nem tervezi a kormány privatizációs szerződések megkötését, vagyontárgyak értékesítését (Közbeszólás: Már nincs mit.), igen, lassan már nincs mit, valóban, ez az igazság, mégis szükség van arra, hogy az esetleg még megmaradt létesítményeket, vagyontárgyakat ilyen módon is bebiztosítsuk, és megóvjuk az országot egy újabb katasztrófa bekövetkezésétől.
Az pedig a másik oldala a dolgoknak, hogy mindenképpen, hogyha feltár ez a kormányzati vizsgálat visszaéléseket, nemteljesüléseket, sok esetben már a büntetőjogi felelősségről elévülés miatt nem lehet beszélni, vagy sok esetben a polgári jogi semmisség sem állapítható meg ezeknél a szerződéseknél, tehát igazából nem nagyon van jogi eszköz a kormány kezében, hogy érvényt szerezzen ezeknek a nemteljesüléseknek. Mégis valamiféle szankciója, következménye kell hogy legyen, hiszen az nem lehet, hogy valaki hozzájutott, még egyszer mondom, fillérekért vagyontárgyakhoz, és ami része lett volna a vételárnak, azt a kötelezettséget nem teljesítette, s azóta pedig óriási hasznokat leakasztva nemegyszer ezek a privatizátorok az ország leggazdagabb emberei közé kerültek; most nem akarok neveket mondani, de bizony, itt a mellettünk helyet foglaló frakcióban is vannak ilyen emberek, és voltak a közelmúltban is.
Az ő felelősségük kikerülhetetlen, mint ahogy nyilván kikerülhetetlen mindig az üzemeltető felelőssége, egy ilyen kolontári jellegű katasztrófánál, hiszen elképedve hallottam itt Józsa képviselőtársamnak azon kijelentését, hogy itt egy természeti katasztrófáról lenne szó. Azt hiszem, ezt már az első nap, ha valamit biztosan tudtunk, az már az első nap biztos volt, hogy ez nem egy természeti katasztrófa, hiszen nem volt sem földrengés, sem árvíz, sem cunami, sem semmi olyan természeti jelenség, ami ennek a katasztrófának a közvetlen kiváltó oka lehetett volna. Lehet, hogy volt nagy mennyiségű csapadék, de nem a csapadékvíz hömpölygött végig Kolontár és Devecser utcáin, hanem a vörösiszap, márpedig a vörösiszap és a tömény lúg egy emberi tevékenység folytán került oda a tározóba, egy ipari tevékenység, és aki - tudjuk a polgári jogból - veszélyes tevékenységet folytat, veszélyes üzemmel járó tevékenységet folytat, az felelős a bekövetkezett károkért. Tehát ennyire egyszerű lenne szerintem a dolog, nyilván bizonyítékokkal mindent alá kell támasztani.
Ez folyik a büntetőjogi felelősségre vonást elősegítő nyomozásban, és ez folyik az országgyűlési vizsgálóbizottságban is, ahol körülbelül a vizsgálatok felénél járva azt mondhatom, hogy jó úton haladunk afelé, hogy a katasztrófa bekövetkezésének tényleges fizikai okát és az ehhez vezető körülményeket feltárjuk, és felelősöket nevezzünk meg, amikor a bizottság mandátuma majd lejár. Nagyon szeretnénk azt is elérni, benne is van a bizottság ügyrendjében, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy olyan jogszabályi környezet alakuljon ki, hogy a jövőben ilyen ipari katasztrófák ne következhessenek be. Márpedig, ha ezt akarjuk elérni, akkor szükség van az ilyen javaslatokra is, mint ami itt van a kezemben, amit most benyújtott Nagy Andor, Papcsák Ferenc és Pálffy István képviselőtársunk. Nagyon reméljük, hogy valóban nemcsak egy látszatintézkedésről van szó, hanem egy tényleges vizsgálat követi az intézkedéseket, és azok után tényleges intézkedéseket fog tenni, tényleges javaslatokat fogalmaz meg az a grémium, amelyik ezt a vizsgálatot elvégzi, és a jövőben ilyen katasztrófák bekövetkezésétől nem kell tartanunk, illetve megóvjuk hazánkat olyan környezeti károsodásoktól, ami az elmúlt húsz év alatt bekövetkezett a rablóprivatizációk folytán. Ugyanis az sem volt ritka egyébként, visszatérve, hogy maguk a privatizátorok, akik kiprivatizálták ezeket a létesítményeket, és ez a mai napig egyébként folyik, ők maguk hoztak létre környezetvédelmi vállalkozásokat, és nagy cégeket üzemeltetnek a mai napig azért, hogy miután fillérekért megvették a cégeket, még utána óriási állami pénzeket a kármentesítésre is leakasszanak, és azt vagy elvégezték, vagy nem végezték, papíron mindenesetre elvégezték, és még ezzel is tovább gazdagodnak, tehát többszörösen meglopják úgymond az államot. Ezért a mai napig senki sem lett felelősségre vonva, mert ez a környezetvédelmi kármentesítés egy eléggé megfoghatatlan terület, és talán azt mondhatom, hogy az ellenőrzése nagyon nehéz, és itt a legkönnyebb úgymond pénzeket kisíbolni, vagy állami támogatásokat vagy európai uniós pénzeket akár lenyúlni. Ugyanis egy rendkívül komplett és összetett folyamat egy szennyezett területnek a kármentesítése, és ezek a cégek nemegyszer, sajnos vannak ilyen vállalkozások, akik kifejezetten erre utaznak, hogy ezeket a támogatásokat felveszik, állami támogatásokat és európai uniós pénzeket - nyilván ez már egy egész hálózat, akár bűnszervezetnek is nevezhetném -, kiállítják a szükséges papírokat a teljesítésekről, a munka elvégzéséről, holott valójában semmi nem történt, és a környezeti kár itt maradt a nyakunkon, az állami vagyon pedig szépen-lassan elveszett.
(18.50)
Ezért támogatja a Jobbik ezt a javaslatot. Mondom, felületi kezelésnek, szépségtapasznak tartjuk, de mindenképpen egy pozitív szándékú kezdetnek és egy pozitív jelnek tapasztaljuk, hogy talán végre történni fog már valami az elszámoltatás területén is, amire eddig hiába vártunk.
Minden jóindulatunkkal együtt meg fogjuk szavazni ezt a javaslatot, és reméljük, hogy tényleg így is lesz, és konkrét tettek fogják követni.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
