BÁNKI ERIK
BÁNKI ERIK
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A hozzászólások száma és tartalma is azt mutatja, hogy valóban egy rendkívül komoly - mondhatnám azt is, hogy a sportfinanszírozásban áttörést jelentő - törvényjavaslat fekszik a tisztelt Ház előtt. Előterjesztőként mindenképpen szerettem volna összefoglalni az itt elhangzottakat, és választ adni néhány olyan kérdésre, amelyet képviselőtársaim felvetettek annak kapcsán is, hogy majd később - nyilván a részletes vitában - a benyújtott módosító javaslatok során, megismerve azok tartalmát, részletesen mindegyikre tudunk előterjesztőként reagálni.
Először engedjék meg, hogy Varga László képviselőtársam felvetéseire reagáljak, amelyeket nagyjából a bizottsági ülésen már átvettünk, de azért nem árt a pontosítás ezen a téren. A képviselő úr úgy fogalmazott, hogy kudarc az élsport, a profi csapatok számára ez a mostani törvényjavaslat, hiszen az előző törvényjavaslatban jóval nagyobb támogatási intenzitás és szélesebb támogatható kör szerepelt.
Ez valóban így van, képviselő úr, hiszen a törvényjavaslat alapvető célja a sportgazdaság megteremtése volt és az ma is, meggyőződésem, hogy a mostani formájában ez az előterjesztés is alkalmas arra, hogy az elmúlt 20 évben elmaradt hiányosságot pótolja, és a közép-európai országokhoz hasonlóan végre Magyarországon is létrejöjjön a sportgazdaság, ami azt jelenti, hogy olyan transzparens költségvetéssel rendelkező sportegyesületek és alapítványok lesznek a sportpiacon, amelyek legális szerződéseket kötnek a játékosaikkal, amelyeknek nincsenek köztartozásai, amelyeknek kiszámítható, több évre prognosztizálható gazdálkodása van, és amely egyesületek, klubok, gazdasági társaságok és alapítványok képesek arra, hogy szponzori pénzeket gyűjtsenek.
Ugyanis annak, hogy ma kevés szponzor van a piacon, csak részben a gazdasági válság az oka. Ennél sokkal komolyabb oka az, hogy a nagy cégek eddig nem fordultak a csapatsportágak felé, az az, hogy nincsenek rendezett viszonyok. Egyetlen nagy cég sem kockáztathatja a saját imidzsét, azt a brendet, amit hosszú évtizedek során felépített, azzal, hogy egy olyan egyesületnek, klubnak vagy gazdasági társaságnak ad támogatást, amely aztán csődbe megy, amelynek botrányos színlelt szerződései vannak, amely köztartozásokat halmoz fel, tehát a sajtó arról harsog, hogy ezek a klubok milyen tisztátalan eszközökkel gazdálkodnak. Nos, addig, amíg ez így van, felejtsük el, hogy piaci alapon szponzorok fognak beáramlani a rendszerbe. Azt gondolom tehát, hogy ezt a célt ez az új törvényjavaslat is szolgálhatja.
Kapcsolódnék Pál Béla képviselőtársam felvetéséhez, aki azt kérdezte, hogy vajon miért nem előzetesen egyeztettük az Unióval azokat az elemeket, amelyeket a törvényjavaslat tartalmazott, és aztán gyártottunk volna egy törvényt. Azt gondolom, képviselőtársam, hogy még a mai napig nem lenne eredménye ennek a folyamatnak, hiszen ha az Unió nem látja azt, hogy van egy karakán tárgyalópartnere, aki meg is hozta már azt a parlamenti döntést, törvényt alkotott arról a támogatási rendszerről, amelyet egyébként elsőként vezet be az Unióban, akkor nem lehetett volna ilyen rekordidő alatt, 7 hónap alatt lezárni ezeket a tárgyalási folyamatokat. Mert a 7 hónap ugyan hosszúnak tűnhet, de aki az európai bürokráciát egy kicsit is ismeri, az tudja, hogy ez tényleg villámsebességnek számít, hiszen ott 3-5, sőt 10 év is teljesen normális egyeztetési folyamat végeredményeként lezáruló tárgyalási időtartamot jelenthet.
Tehát államtitkár úrnak szeretném a tisztelt Házban megköszönni, hiszen a kollégái rengeteget dolgoztak azon, hogy egy ilyen sikeres, eredményes tárgyalás folyjék, és végre újra van egy olyan kormánya Magyarországnak, aki oda mer állni az Unió elé, és karakán módon képviselni és védeni a saját álláspontját. Hiszen azt ne felejtsék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy az eredeti törvényjavaslathoz képest a most benyújtott javaslat 90 százalékát az Európai Bizottság elfogadta. Mindösszesen a támogatási címeknek 10 százaléka az - még azt sem éri el - legfeljebb, amelyet vitat az Unió.
Szilágyi képviselőtársam felvetette, hogy csak falból írtuk be azt, hogy valaha érvénybe léphet a profi klubok létesítményfejlesztési támogatása. Nem, képviselő úr, én komolyan gondolom azt, és hiszem, és államtitkár úr tájékoztatása alapján igen jó esélyt látok arra, hogy 60 napon belül, amikor a hivatalos eljárási procedúra lezárul az Európai Bizottságban, ahol a két fennmaradt feltételről - egyrészt a profi klubok létesítményfejlesztési támogatásáról, másrészt pedig a profi klubok működési támogatásáról - döntés születhet, ott abban biztos vagyok, hogy legalább 50 százalékos szinten jóvá fogja hagyni az Unió, de mi természetesen tovább harcolunk a 70 százalékért.
Mindamellett megjegyzem, hogy ez nem olyan kardinális probléma. Hiszen azok a profi klubok, amelyek rendelkeznek utánpótlásbázissal, akár saját gazdasági társaságként, akár alapítványként, amellyel szerződésben vannak, július 1-jétől hozzáfoghatnak egy nagyon komoly létesítményfejlesztéshez is az utánpótláság jogosultsága alapján. Hiszen ahogy a törvény is tartalmazza, az utánpótlásklubok szabadon 70 százalékos támogatási intenzitással juthatnak hozzá létesítményfejlesztési forráshoz, és ez teljesen tisztán működik: piaci alapon bérbe adják nemcsak a saját profi egyesületüknek, hanem bármely más profi klubnak, aki abban a csarnokban, abban a stadionban játszhatja a mérkőzéseit.
Az, hogy a biztonsági berendezések, beléptetőrendszerek, kamerák 70 százalékos támogatásához hozzájárult az Unió, az nem meglepetés, hiszen a futballhuliganizmus olyan európai jelenség volt, amelynek a megoldását az Unió is fontosnak tartja.
Többször elhangzott már, hogy miért nem nyitottunk más sportágak, például az olimpiai sportágak felé. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha megnézzük a magyar sport vertikumát, az olyan sportágaknak, amelyeknek komoly tőkeabszorpciós képességei lennének, nagyon híján van. Ez az öt látvány-csapatsportág is már egy kicsit erőltetett, hiszen bármennyire is szeretjük és elismerjük a vízilabda nemzetközi sikereit, azért lássuk be, hogy a világon körülbelül hat olyan ország van, amelynek komoly, ütőképes csapata van, és ha egy nemzeti bajnokságot megnézünk, akkor nem mondom, hogy nézők tízezreit csalogatja hétvégén az uszodákba az OB I. Ettől függetlenül nyilván nekünk, magyaroknak ez fontos dolog, de miután a sportstratégia nevesítette ezt az öt csapatsportágat - 2007-ben került elfogadásra - mint látvány-csapatsportágat, pontosan azért nevesítette őket látvány-csapatsportágaknak, mert viszonylag nagy nézettséggel rendelkeznek, és viszonylag komoly bázist tudnak megmozgatni.
Azért nem látom most az értelmét annak, hogy kinyissuk a törvényt, mert túlságosan elapróznánk. Nincs kizárva az, tisztelt képviselőtársaim, hogy három év múlva, amikor meglátjuk, hogy hogyan működik ez az adótámogatási rendszer, meglátjuk, hogy a költségvetés teherbíró képessége hogyan alakul, akkor újra napirendre vesszük a törvény módosítását, és esetleg újabb sportágakat emelünk be ebbe a támogatotti körbe.
Állami cégek támogatását hozta még elő Varga László képviselőtársam. Az állami cégek az adókedvezmény-rendszerből kizárásra kerültek, szerintem helyesen. Én előterjesztőként végig azt az álláspontot képviseltem, hogy a többségi állami tulajdonú társaságokat ne emeljük be ebbe a rendszerbe, hiszen pont az a cél, hogy a piacon lévő gazdasági társaságokat tudjuk közelebb hozni a sporthoz, hiszen ha ők az adókedvezmény-rendszeren keresztül belelátnak a sport világába, látják azt, hogy milyen reklámhordozó ereje, milyen közösségformáló ereje van egy-egy sportegyesületnek, és nem mellesleg látják azt, hogy letisztított, transzparens költségvetéssel rendelkeznek, tehát nincs meg az a kockázat benne, hogy valamilyen balhéba futnak bele támogatóként, akkor biztos vagyok abban, hogy szponzorként is meg fognak jelenni a piacon.
Bóka István képviselőtársam egy nagyon fontos dologra hívta fel a figyelmet, mégpedig arra, hogy kifejezetten - és ez is új az eredeti törvényjavaslathoz képest -, kifejezetten ösztönzőrendszerként raktuk bele azt, hogy az adótámogatás mértéke csökkenti az adóalapot. Tehát egy 500 millió forint árbevétel alatti kisvállalkozás, ahol 10 százalék a társasági nyereségadó, és ad, mondjuk, 10 millió forint adótámogatást, akkor 1 millió forint tisztán megmarad extraprofitként számára, amit már akadály nélkül például szponzori támogatásként visszafordíthat ugyanahhoz vagy egy másik egyesülethez. Hiszen azt ne felejtsük el, hogy az adótámogatás keretében nyújtott adóforintokért senki nem kérhet semmiféle megjelenést. Ez nem szponzori támogatás, ez egy adókedvezmény-rendszer, amiért sem reklámtáblát, sem reklámfelületet nem kaphat az a vállalkozás, tehát ilyen értelemben ezt transzparensen nem használhatja.
Az is nagyon fontos, amit szintén Bóka István képviselőtársam mondott, hogy a szigorú ellenőrzés lesz a kulcsa az egésznek. Igyekeztünk végiggondolni a törvényjavaslat összeállítása során, hogy mik azok a kiskapuk, amelyek szóba kerülhetnek.
(22.20)
Kifejezetten arra kértük az államtitkárságot, én személyesen is államtitkár urat, hogy amikor a kormányrendelet megszületik, amely az egész rendszer működési feltételeit fogja meghatározni, akkor a lehető legnagyobb szigorral járjanak el. Nyilván azért került bele már a törvényjavaslatba is az, hogy nem lehet köztartozása annak a cégnek, amely kedvezményt szeretne kapni, azért került bele az, hogy auditált mérleggel kell rendelkeznie - szeretném majd, ha a végrehajtási rendeletbe bekerülne az, hogy csak munkaszerződéssel alkalmazott sportoló esetében, például profi klubok ekho alá tartozó sportolókat alkalmazhatnak, arculatátvételi szerződés, marketingszerződés ebben az esetben kizárva -, hogy próbáljuk meg legalizálni az összes pénzt, ami a sport világában forog.
Mert amikor arról beszélünk, hogy a kormány nagyvonalúan adótámogatási lehetőséget kínál a gazdasági társaságoknak, amelyet a sportra fordíthatnak, akkor ennek a kompenzációját is számoljuk a másik oldalon. Számításaink szerint 3-4 év alatt eljutunk arra a szintre, hogy az adótámogatás kiáramlásával azonos nagyságrendű költségvetési bevételek fognak ebből keletkezni. Hiszen letisztul a sportgazdálkodás. Tehát azok a feketepénzek, amelyek pillanatnyilag elkerülik a költségvetést, legálissá válnak. Meg tudjuk mozgatni a szponzorációt, amelyen keresztül olyan pluszpénzek jönnek be a rendszerbe, amelyeknek megint van adótartalmuk, és a megerősödő klubok, gazdasági társaságok új munkahelyeket fognak teremteni, és így járulékfizetés fog keletkezni.
Teljesen egyetértek Bóka István képviselőtársammal abban, hogy ezek után, ezzel az adótámogatási rendszerrel, hogy úgy mondjam, sikk lesz az utánpótlásban dolgozni. Tehát ami a szívünk bánata volt eddig, hogy az olimpiai bajnokaink, világ- és Európa-bajnokaink vagy sikeres sportolóink nem mentek le utána a vízitelepre, nem mentek le az atlétikai egyesületbe vagy éppen a labdarúgó egyesületbe, mert nem tudták őket megfizetni, nem volt olyan szintű és színvonalú munka, amihez a nevüket adták volna. Ezzel az adótámogatási rendszerrel, egy professzionális utánpótlásképzéssel megteremtjük azt a lehetőséget, hogy ők is lemenjenek, és aktív pályafutásuk befejezését követően ott kamatoztassák a gyerekek között a tudásukat, és példaképként ott állhassanak annak érdekében, hogy minél több gyerek menjen le a pályára.
Így tudjuk elérni azt, amit Pál Béla képviselőtársam feszeget helyesen, hogy ne csak a versenysport erősödjék, hanem az utánpótlás-nevelés mellett a szabadidősport is egyre nagyobb terepet kapjon. Miután az utánpótlás-nevelés teljes kifutása csak részben, az alapokhoz képest kis részben lesz az élsport alapja, sokkal nagyobb részük a szabadidősportba fog átáramlani, és ha ezeknek a gyerekeknek mindennapi életformájuk lesz a sport, akkor azt felnőtt korukban is fogják gyakorolni.
És végül egy utolsó szempont, a hatálybalépés, amiről szintén Bóka István képviselőtársam beszélt, július 1-je. És megemlítette képviselő úr, hogy ha a kormányrendelet is ezzel egy időben elkészül; arra is gondoltunk, hogy ha esetleg abban bármi csúszás van, az ellenőrző szervezet nem tudna július 1-jéig fölállni, akkor sincs gond. Hiszen a törvényjavaslatba azért tettük bele azt, hogy 2011. július 1-jétől minden költség elszámolható. Tehát ha nem is tudják még július 3-án benyújtani a cégek a támogatásigazolási kérelmüket, akkor is a július 1-jétől felmerülő költségeiket akár egy augusztusi támogatási igazolás kiadásával igénybe tudják venni.
És még egy fontos szempont, hogy három évre előre odaadható az adótámogatás. Tehát ha van olyan gazdasági társaság, amely olyan likvid forrásokkal rendelkezik, amellyel egy-egy nagyobb beruházást előrehozottan szeretne támogatni, akkor megteheti azt, hogy a tárgyévet követő két év adókedvezményét is egyben odaadja, hogy azzal a fejlesztés rövid távon megvalósulhasson, ő pedig majd három év alatt fogja leírni az adótámogatás mértékét. Tehát igyekeztünk valóban mindenre gondolni. Nyilván maradhattak így is hiányosságok, képviselőtársaim mostani felszólalásaiban is elhangzott, visszaköszönt az, hogy még lehet néhány olyan ötlet és javaslat, amit érdemes lenne befogadni. Mi erre nyitottak vagyunk. Azt szeretnénk, ha valóban a sporttámogatások terén egy történelmi lépés lehetne ennek az adótörvénynek az elfogadása. Ennek érdekében minden jó javaslatot örömmel fogunk befogadni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban és az MSZP soraiban.)
