CSIZI PÉTER
CSIZI PÉTER
CSIZI PÉTER (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, egyetértenek velem, ha azt állítom, hogy annyira még nem figyelt magyar sportvezető, sportoló Brüsszelre, mint amennyire az elmúlt időszakban ezt tette.
Tavaly július közepe, július vége óta nem telt el úgy hét, és az utóbbi pár hónapban - joggal mondhatom - nem telt el úgy nap, hogy ne hívtak volna sportvezetők, hogy hogy áll az ügy, hogy áll az adótámogatási rendszer, egyszóval hogy áll az Európai Bizottság véleménye. Talán azt is mondhatjuk, hogy ez az elmúlt egy év arra is jó volt, hogy minden sportvezető megtudta és megtanulta, hogy ha a parlament dönt egy adótörvényről, akkor az Európai Bizottságnál azt még jóvá kell hagyni.
A nagy érdeklődést nagyon jól mutatták azok a konzultációk is, amiket a sportállamtitkárság szervezett, hogy a szakma még a sporttörvény benyújtását megelőzően - várhatóan valamikor majd ősszel fogjuk tárgyalni -, a szakma a törvény benyújtása előtt elmondhassa a véleményét, és nemcsak Budapesten, hanem összesen négy helyszínen több száz klub több ezer sportvezetője élt ezzel a lehetőséggel, élt azzal, hogy végre-valahára meghallgatják a véleményét; hogy végre úgy születik egy törvény, hogy ahhoz hozzáteheti a saját szakmai tudását, és elmondhatta a véleményét arról az adótörvényről, arról az új támogatási rendszerről, amiről tavaly már döntöttünk, és ami most ismételten itt van előttünk.
Én magam pécsi képviselőként abban voltam érdekelt, hogy ez a konzultáció Pécsre érkezzen. elsők között egyébként, Budapest után az első nem budapesti helyszín Pécs volt. Engem is meglepett, hogy nem volt olyan pécsi klub, nem volt olyan sportszakember, aki ne jött volna el erre a komoly, több órán át tartó konzultációra. Közel száz klub, egyesület, cég, sportcég képviseltette magát.
Azt hiszem, nem is kell meglepődnünk ezen a fokozott érdeklődésen, amit egy év óta mindannyian tapasztalunk, hiszen ha végiggondoljuk, hogy 2002 óta, a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány időszaka alatt miképp romlott a sport megítélése, miként lett a sport az első helyről másod- vagy harmadrangú kérdés, akkor azt hiszem, mindannyiunk számára egyértelmű, hogy miért is tartják olyan nagynak ezt a támogatási rendszert, és miért is köszöni meg több sportszakmai vezető sok fórumon, hogy a parlament elsők között, két-három hónappal a felállását követően már lényegében döntött a sport megjavítása érdekében.
Az elmúlt nyolc évnek azonban sajnos meglett az eredménye is, hiszen - most csak nyolc évről beszélek - a heti rendszerességgel sportolók aránya 20 százalékról mérhetően 9 százalékra esett vissza, mára pedig eljutottunk oda, hogy a felnőtt lakosság 70 százaléka egyáltalán nem sportol. Ez az elmúlt nyolc évnek az eredménye, de ne felejtsük el, hogy a rendszerváltás egyik nagy vesztese maga a sport, hiszen a sportegyesületek száma a felére csökkent, és ezzel együtt a rendszerváltás időszakától a rendszeres, igazolt sportolók száma is hatodára zsugorodott, nem beszélve pedig azokról a sportterületekről, azokról a sportolási lehetőségekről, ahol ma már sajnos nem sportolni, hanem inkább, mondjuk, vásárolni lehet, hiszen sok régi sporttelepre beköltözött a piac, és kereskedelmi áruházak nőttek ki az egykori kapuk mellett.
Önök tizenegy hónappal ezelőtt nem értették a gyorsaságot, mi pedig - akkor is felfestettük a sport jelenlegi helyzetét - nem értettük, hogy önök miért nem értik azt, hogy két hónap után igenis változtatni kell, amilyen gyorsan csak lehet. Ma már jól tudjuk, hogy jó döntés volt tavaly júliusban behozni az adótörvényt, hiszen az Európai Bizottság csakis úgy veszi komolyan hazánkat, ha már nem egy, amúgy sok esetben még változó, szétszedhető koncepciót, hanem a parlament által elfogadott törvényt viszünk eléjük.
Bár ahogy említettem, az előző kormányok alatt kivéreztetetté vált a sport, és már a tavalyi évben is azonnali szükséges volt az a plusz támogatási rendszer, amit ma ismét tárgyalnunk kell, már az idei szezonokban is jó lett volna, ha a látvány-csapatsportok élhettek volna ezzel a lehetőséggel; mégis úgy gondoljuk - és akik ismerjük az Európai Bizottság igencsak bonyolult adminisztratív, helyenként bürokratikus rendszerét, egyetértünk -, hogy bár az elmúlt egy év a tekintetben hosszú volt, hogy azonnal kellett volna a csapatoknak a támogatás, de ismerve a bürokráciát, az európai bürokráciát, igenis gyors döntés született.
Gyors és sikeres egyeztetésen vagyunk túl. Gyors, hiszen ne felejtsük el, hogy ez a támogatási rendszer egyedülálló, egyfajta kuriózum Európában, ez az első olyan adókedvezmény-támogató rendszer, amely a sportot hivatott szolgálni. És gyors, hiszen annak ellenére, hogy egy egyedülálló rendszert vezetünk be Európában, az Európai Bizottság nem húzta az időt, és saját magához képest viszonylag hamar választ adott a felmerült kérdésekre. Sikeres, említettem; sikeres, hiszen az eredeti törvényjavaslatot, amit tizenegy hónappal ezelőtt fogadtunk el, 90 százalékban elfogadták, tehát mindösszesen közel 10 százalékos változásra tettek javaslatot. Talán a legnagyobb eredmény, hogy az új törvényt, amiről most tárgyalunk, kilenc új jogcímmel sikerült kiegészíteni, az új törvény kilenc új jogcímmel bővült.
Nem titok, voltak módosítások, például a támogatási intenzitás tekintetében. Hiszen ha még emlékeznek a képviselőtársaim, eredetileg egy évvel ezelőtt arra tettünk javaslatot, hogy az utánpótlás-nevelés támogatása esetén 100 százalékos legyen a felhasználható összeg. Ez azonban ellenkezik az Európai Bizottság véleményével, az európai normával, hiszen azt javasolják, hogy önerőre minden esetben szükség van, ezért a mostani törvény már 90 százalékos támogatási intenzitást ír le azért, hogy az az európai elv érvényesüljön, amit egyébként más pályázatoknál is jól látunk, miszerint az önerő, a saját teljesítés benne legyen.
Csökkent a támogatási intenzitás egyébként a létesítményfejlesztéseknél is. Egy évvel ezelőtt 80 százalékos támogatási intenzitásra tettünk javaslatot, most az önök előtt álló tervezetben 70 százalék szerepel. Ez egy kis csökkenés, de ha belegondolunk abba, hogy milyen állapotban vannak ma a sportlétesítmények, milyen állapotban kell az utánpótlásnak napról napra felkészülnie a versenyekre, és hogy eddig milyen lehetőségeik voltak a saját, igencsak lerobbant létesítményeik felújítására, mindannyian - pártállástól függetlenül - egyetérthetünk abban, hogy hatalmas lehetőséget kapnak a klubok, szervezetek és ezáltal az utánpótlás.
Változás és lényeges változás a profi klubok működési támogatása, hiszen az első egyeztetés során is világossá vált, hogy az Európai Bizottság nem támogatja a profi sportolók fizetését, tehát nem engedi, hogy az adókedvezményből profi sportolók, elsősorban profi labdarúgók fizetését támogassuk.
(19.50)
Viszont sajnos nem támogatta azt a kompromisszumos javaslatot sem, hogy az egyéb 50 százalékos működési költségekre lehessen felhasználni ezt a támogatási rendszert - gondolok itt az edző, pályaedző, gyúró, technikai személyzet béreire -, tehát ilyen módon ez utóbbi, korábbi javaslatunk is kikerült a mostani törvényből.
A legeredményesebb módosulás pedig az adókedvezmény rendszerének kiterjesztése a látvány-csapatsportágak mindegyik szintjére, hiszen egy évvel ezelőtt még vitatkoztunk arról, hogy jó-e az, hogy csak az NB I-es, illetve a másodosztályú csapatok élhetnek ezzel a lehetőséggel. Ma az önök előtt álló törvényben már mindegyik szint mindegyik klubja igényelheti ezt a támogatási rendszert. Erre azért is van szükség, mert nagyon sok kis csapat nehéz anyagi helyzetbe került az elmúlt időszakokban, sok önkormányzat már nem képes támogatni a kis csapatot, azt a kis csapatot, ami egyébként nemcsak sportról, hanem az adott település identitásáról és összetartó erejéről is szól. Ma már eljutottunk oda, hogy e kistelepülések kis csapatainak a nevezési díjakat, a játékvezetők kiküldetési díjait is igen nehéz kifizetniük, és ezzel a mostani módosítással ezen a problémán tudunk nekik segíteni.
Változik és bővül az a pont a törvényjavaslatban, ami az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulási törvényt módosítja, rövidebben és ismertebb nevén az ekho, hiszen a tavalyi évben sokat érveltünk amellett, hogy az ekhót ki kell terjeszteni a sportra is, meg kell szüntetni azokat a kaotikus viszonyokat, ahogy ma a sportolókat, főleg a profi sportolókat finanszírozzák és fizetik. Tudjuk nagyon jól, hogy a sportoló bére mellett szinte száz százalékban van egy marketingszerződés is, ahol a jelentősebb juttatását megkapja, úgy, hogy egyébként ezáltal védelemben nem részesül; a szövetség abban az esetben, ha nem fizeti ki a sportolónak az amúgy jogos juttatását, akkor nem tud kellő védelmet biztosítani.
Pécsi képviselőként, azt hiszem, nem tudom elégszer hangsúlyozni - főleg ha olvasták az elmúlt két hétben a női kosárlabda körül felmerülő elszámolási gondokat -, hogy miért fontos az előbb említett ekho bevezetése, és miért fontos, hogy egy nagyon szigorú ellenőrzés legyen, hiszen - bár ez nem menti fel a klubokat - azért ne csodálkozzunk azon, hogy ha visszaélést tapasztalunk, mondjuk, egy nagy múltú pécsi klubnál a női kosárlabdával, amikor a törvényi szinten is káosz és szabályozatlanság van. A mostani törvénynek tehát a másik nagy jelentősége, hogy egy központosított ellenőrzés alapján biztosítja a támogatásokat, tehát a támogatási igényeknek egy előzetes ellenőrzési szűrőn kell átesniük, és ezzel nullára lehet csökkenteni a formai hibákat és az ebből eredő kockázatokat. Folytatva az ellenőrzést, szintén új elem a jelenlegi törvénytervezetben, hogy a sportszervezeteknek szigorú rend szerint, negyedévente, könyvvizsgálóval hitelesített módon kell majd a támogatásról elszámolniuk, úgy, hogy a könyvvizsgálónak egyébként vagyoni felelősséget kell az elszámolás mellé tenniük.
Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi végrehajtás reményeink szerint július 1-jétől lép hatályba, és a sportszervezetek július 1-jétől már élhetnek is a támogatási igényekkel a Nemzeti Sport Intézetnél. Reményeink szerint a 2011-es és 2012-es évadot meg fogják majd határozni ezek a támogatási rendszerek, reményeink szerint a következő időszakban már egy jól működő, biztos alapokon nyugvó sporttámogatási rendszer és ezáltal utánpótlásképzés és sporttámogatás lesz Magyarországon.
Végül pedig egy számra hívom fel a figyelmüket. Előzetes számítás szerint ennek a támogatási rendszernek köszönhetően 20 milliárd forint fog majd a sportba irányulni, ami elsősorban az utánpótlást, a fiatalokat és a jövő nagy sportolóit fogja majd támogatni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)
