DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Folytatnám, ahol nagyjából abbahagytam a bizottsági vélemény kapcsán, bár azt gondolom, hogy érdekemben is áll, meg szerintem mindannyiunknak jobb, le szeretném szűkíteni a vita keretét arra, ami kifejezetten módosul, és arra, ami számomra probléma ahhoz képest, amilyen állapot itt nagyjából várható volt tavaly júliusban.
Először is, egy dolgot mondjunk már el, mert nem önmagában áll az a törekvés, hogy társaságiadó-kedvezmény bizonyos közéleti célokat támogasson. 2009-ben a színház- és előadó-művészet tekintetében az előző kormány lépett ilyet. Működik, bevált, hát van egy ilyen lehetőség, tulajdonképpen ennek az adaptálása történik meg a sportélet tekintetében. Szerintem nem szégyen az, hogy egy kormány egy adott szakterületen lép valamit, majd egy következő pedig egy másikra kiterjeszti ezt a lehetőséget.
A problémám abban állt, és erre utaltam a bizottsági vélemény kapcsán is, hogy az akkori jogszabály elfogadása ürügyén önök azt mondták, hogy ezeket a típusú adókedvezményeket igénybe lehet venni már a 2010-es adóév tekintetében. Ilyen hangulatot keltettek tulajdonképpen a profi sportegyesületek körében, és hogy okkal, ok nélkül vagy egyébként túlzott optimizmussal, de volt, aki már a '10-es évben módosított a költségvetésén, és kalkulált ilyen típusú adókedvezményekkel. Hogy ők hibáztak, az nyilvánvaló, hiszen egyébként amikor már valami végképp eldőlt, akkor kell rá kalkulálni, de mindenképpen fel voltak ebben a tekintetben biztatva.
Ennél lényegesen szélesebb kör kalkulált már a 2011-es évben is a működési kiadásai tekintetében ezzel a lehetőséggel, és valljuk meg - és ezt önök sem tagadhatják -, ha visszanézzük a tavaly ilyenkori nyilatkozatokat, akkor azok elsősorban arról szóltak, hogy az öt látvány-csapatsportág profi sport tekintetében mindenféle problémája megoldásra kerül. Azért is gondolom, hogy így volt, mert emlékezzünk rá, hogy az első két osztályról szólt a támogatás eredendően a működési támogatás tekintetében, és nekem volt egy módosító javaslatom, aminek tulajdonképpen azt mondhatom, hogy egyébként örülök, hogy most viszontlátom. Az arról szólt akkor - nagy pártfogója vagyok például a megyei labdarúgóéletnek is -, hogy alacsonyabb osztályú csapatokat is próbáljon meg ilyen módon támogatni, ott is számíthat. Egy-egy kistelepülésen, ahol tényleg - mondjuk ki - olyan helyek is vannak, ahol semmi más nincs, csak egyetlen labdarúgó-egyesület, ott próbáljunk a helyi vállalkozók ilyen típusú támogatási lehetőségének utat nyitni.
Ez most megjelenik. Annak tudom be, hogy megjelenik, hogy nyilvánvalóan egyik oldalról szűkült kör, a másik oldalon egyébként örvendetesen - mondjuk ki - egy picit nyitottak a körön, ez lényeges szempont. De mondom, az, hogy az első két osztályról szólt, az is láthatóvá teszi azt, hogy elsősorban azért mégiscsak a profi látvány-csapatsportágak - az elnevezés is erre utal - kérdéseinek a megoldásával volt kapcsolatos.
Utaltam már az első felszólalásomban arra, amivel egyetértettünk, de nagyon gyorsan még azért elismételném.
(20.40)
Az ekho kérdése: Bóka képviselőtársammal teljesen egyetértek, ugyanígy látjuk. Ez egy fontos lépés. Ha ekkor jött el az ideje, hogy meghozza a magyar Országgyűlés ezt a döntést, akkor ekkor hozza meg, a plafonokon lehet vitázni, lesz módosító indítványunk; arról szól a módosító indítványunk egyébként, hogy a 100 a sportolók tekintetében és az 50 millió az edzők tekintetében 50-re és 25-re változzon. Talán nem annyira irritáló ez a plafon. Megjegyezném még, hogy 25 az általános szabály, és én ezt jól tudom. Azt hiszem, hogy ez is egy méltányolható módosító. Ilyen irányú módosítást egyébként javasoltunk már tavaly júniusban is.
Sok technikai momentum támogatható ebben a tekintetben, de alapvetően mégiscsak három aspektusa van a társaságiadó-kedvezmény részének. Van, ami - mint ahogy előbb elmondtam - nem működik, tehát már kiderült, hogy nem fog működni. Hittünk benne, hogy működni fog, és igazán nem akarok politizálni, de akkor most kiderült számomra, hogy az önkormányzati választások után indult meg az egyeztetési folyamat. Ebbe a hurráhangulatba szaladtunk bele sok helyen ebben az időszakban, szerintem tisztább lett volna előbb elkezdeni, különösen azért, mert én, mondjuk, aggódtam, hogy miért nem egyeztettünk előre a Bizottsággal, de utólag egymás között őszinték lehetünk egy ilyen szituációban: nyilvánvaló volt, hogy nem fogják elfogadni.
Ez olyan típusú versenyelőny lehet egy profi klubnak, ami mondjuk, tőlünk néhány száz kilométerre nincs meg, ezt pedig az EU jogszabályai nyilvánvalóan nem teszik lehetővé. Ez az aspektus, a hivatásos sportolók bérezése, edzők bére, működésre fordítható kiadások, ez nem teljesül. Vannak elemek, amik életbe léptethetőek. Ennek zömének abszolút örülünk. Az utánpótlás-nevelés támogatása, szövetségek, hivatásos és amatőr klubok, valamint utánpótlás-neveléssel foglalkozó közhasznú alapítványok, akadémiák, adott esetben utánpótlás-akadémiák esetében. Nyilvánvalóan tárgyieszköz-beruházás, -felújítás is működhet, és működik a személyi jellegű kiadások támogatása, adott esetben - hozta is államtitkár úr - a MOB részére, szövetségek, amatőr klubok, utánpótlás-neveléssel foglalkozó közhasznú alapítványok esetében is. Még a másik csoportnál látom, hogy még mindig bizonytalan egy elem. Eltelt ez év, azt hiszem, hogy tényleg nem kekeckedésnek szánom, és értem, hogy önök azt gondolják és a bizottsági ülésen ez elhangzott, hogy ha majd mégsem jön össze a Bizottság támogatása a hivatásos sportegyesületek infrastrukturális fejlesztésére, akkor próbáljanak a vidéki önkormányzatok adott esetben leleményesek lenni.
De ez nonszensz! Ez nem működhet! Azt hiszem, hogy jó lenne erre a részére is minél előbb pontot tenni, mert azt látom, hogy ha nem teszünk, akkor infrastruktúra-fejlesztés címén nagyjából le lehet festeni sárgára a lépcsőt, mert az biztonságtechnikai követelmény, meg meg lehet csinálni egy beléptetőrendszert. Én így értelmezem az itt leírtakat. Önök szerint ezek szerint rosszul, csak akkor cáfoljanak meg ebben a tekintetben.
A Bizottság jóváhagyásától függ az, hogy hivatásos sportegyesületek infrastrukturális fejlesztéseit - magyarán, hogy építek egy új csarnokot, felújítom a csarnokot, felújítom a stadiont, építek egy új stadiont -, az ilyen típusú dolgokat támogathatja-e majd a magyar adórendszer. Nekem ezzel az a bajom - és ezt értsék meg, elmondtam többször -, hogy én is tevékenykedem vidéki közéletben is, elfogult vagyok nyilván, de egy ilyen helyzetben nem lehet egyetlen kiemelt klubérdeket támogatni soron hozott összegekkel. Vagyis szerintem mondjuk úgy, hogy lehet, csak méltánytalan szerintem, hogy ezt a debreceni sportcélú beruházást már egy éve eldöntötték. Még az áfát is módosítóval bekérik hozzá a költségvetésből, még a leendő létesítmény környezete is megújul. Még arról hallani, hogy majd a projektcég üzemelteti tovább ezt a debreceni sportlétesítményt, és majd az üzemeltetésre is állami forrásokat fog igénybe venni, aközben vidéken, kisebb-nagyobb fővárosi klubokban pedig még mindig bizonytalanok abban a tekintetben, hogy elkezdhetnek-e “vadászni” - idézőjelben - az ezeknél a cégeknél igénybe vehető társaságiadó-kedvezményre. Merthogy én nem látom azt, hogy a Puskás, a Nemzeti Stadionunk megújításán vagy új építésén túl - nem látom pontosan ezt sem, hogy ebből pontosan melyik valósul meg -, illetve a debreceni létesítményen túl ilyen nagyságrendű felújítások történhetnének.
Összesen - hogy teljesen világos legyen - az a problémám ezzel a helyzettel, hogy az infrastruktúra-fejlesztést igazságosabban vagy szolidárisabban kéne szétteríteni egy picit az országban. Igen, azt gondolom, Miskolcra is kéne jutnia ebből, a diósgyőri stadionra is, de azt gondolom, hogy nagyon sokan dolgozunk, éljük az életünket vidéken, tudjuk, hogy miről beszélek. Szerintem néhány százmillió forint óriási segítséget jelenthet egy-egy ilyen klubnak.
Mert egyébiránt meg azt mondanám, hogy ha visszanézik, hogy egy évvel ezelőtt miket mondtam ezekben a vitákban, mondhatnám azt is, hogy Bóka képviselőtársammal teljesen egyetértek. Azt gondolom tehát, hogy az állam alapvető feladata persze meg egyébként a tömegsport, szabadidősport támogatása kellene hogy legyen. Önök tették az asztalra ezt a kérdést olyan formában akkor, tavaly nyáron, döntöttek egyéb tekintetben bizonyos sportkérdésekről, infrastruktúra-felújításokról, és annak fényében volt egyfajta sportbéke, nem kritizálta olyan mértékig a sporttal foglalkozó szakpolitikusok egy része ebben a Házban az önök javaslatait, hogy majd a társaságiadó-kedvezmény megoldja ezeket az ügyeket.
Most azt látom, hogy egy részt nem old meg, és olyan részt nem old meg működési támogatás tekintetében - és ne legyen illúziónk -, amit majd persze irányítottan, egyes klubok tekintetében 100 százalékos állami tulajdonban lévő állami vállalatok, cégek meg fognak oldani. Majd ahova odairányítja a politika meg az érdek az összegeket, ott ez meg fogja oldani; de nem a társaságiadó-kedvezmény, aminek épp az lett volna a lényege, hogy tulajdonképpen egyfajta társadalmi támogatottságot is lemér az adott egyesület tekintetében.
A másik tekintetben, az infrastruktúrában előbb végigmondtam az aggályaimat, és azt tudom mondani, hogy persze, az önmagában örvendetes, hogy az utánpótlás-nevelésre - még ha más intenzitással is, de - források vannak; megjegyzem egyébként más tekintetben is csökkentek intenzitások, de az a felkorbácsolt várakozás, és az a várakozás, amit infrastruktúra és sportklubok működése tekintetében vidéken, fővárosban, sok helyen éreztek az emberek, azt látom, hogy ebből nem fog teljesülni.
Nyilván túl vagyunk ennek a jelentős részén, önök letárgyalták, amit letárgyaltak, de azt kérem, hogy az elfogadható verziója a jogszabálynak annak a fényében kerüljön összeegyeztetésre a későbbi sportinfrastruktúra-fejlesztésre kiadott összegeikkel, illetve a költségvetésben szereplő összegekkel, hogy az igazságosabb elosztást jelentsen. Magyarán: gondolják újra a sportcélú infrastruktúra-támogatásaikat!
Merül fel még kérdés, persze. Ez pedig mindenképpen az, hogy ha ilyen a kör, szűkebb a kör, akkor mennyibe is kerül ez. Az előző etapban, egy éve is kérdeztük, hogy milyen hatástanulmányok alapján mondják a 20 milliárdot, lehet, hogy annyi, nem tudom megítélni, akkor sem láttunk hatástanulmányokat, most sem. Valami olyasmi hangzott el, hogy nem is lehet tudni pontosan, hogy egyébként mekkora érdeklődés lesz ebben a tekintetben.
Egyébként lehet, hogy ez is igaz, de az is biztos, hogy úgy van, hogy ha akkor 20 milliárdot mondtak, akkor most szerintem közel nem lehet ez az összeg igaz ebben az esetben. Nyilván a profi klubok működési támogatásai szerintem lényegesen nagyobb összegeket vittek volna el.
Mivel most sincs hatástanulmány, megint csak a megérzéseimre tudok hivatkozni. Ha kevesebb ez az összeg, amit várhatóan ilyen módon adókedvezményben érvényesítenek, akkor egy másik módosító indítványunkkal kinyitnánk még egy kaput, erre tettünk javaslatot tavaly is, ez az olimpiai sportágak támogatásának lehetősége. Nem hiszem, hogy az agyaggalamb-lövészet lesz az, aminek az utánpótlása volumenében óriási összegeket fog elvinni, de mondhatnék más sportágakat is, amikben voltak is olimpiai teljesítményeink. A kajak-kenut sorolhatnám, de hogy még egy labdás sportágat mondjak, adott estben a röplabda kimaradt az öt látvány-csapatsportágból. Nyilván nem mérhető a világon a népszerűsége a labdarúgáséhoz, de azért mégiscsak egy nagy múltú szakszövetség ez is. Ha tehát kinyitnánk legalább az olimpiai sportágak részére ezt a spektrumot, akkor szerintem nem nőne annyival arányaiban a lehetséges lehívható kör, hogy ez elérhesse a 20 milliárdot szerintem. Ebben a tekintetben kíváncsi lennék a költségvetési bizottság tagjainak véleményére is, hogy ez mekkora nagyságrend lehet, mert akkor dugjuk össze ebben a fejünket, ha lehet ilyet mondani.
(20.50)
Szerintem érdemes lenne ezt a kaput kinyitni.
Nyilvánvalóan az egyes kérdésekben fogunk még kétpercezni, én mondom még egyszer, arra szerettem volna leszűkíteni a mondandómat, de így is elég hosszúra sikeredett, amik a tavaly nyári állapothoz képest változtak, az adott helyzetben ígéretként vagy legalábbis erős biztatásként elhangzottak a magyar sporttársadalom felé, és sajnos nem teljesültek. Nyilvánvalóan ezt a helyzetet el lehetett volna kerülni, ha várunk egy picit, és előzetesen egyeztetünk a Bizottsággal, és hamarabb kiderülnek ezek a kifogások. Szerintem jobb lett volna úgy, de hát sose késő. Kérem, támogassák majd a módosító indítványainkat, és fontolják meg.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
