HADHÁZY SÁNDOR
HADHÁZY SÁNDOR
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslat - sokan megfogalmazták - valóban egy korszakalkotó és egy rendkívül fontos törvényjavaslat, de mégis felmerülhet a kérdés, hogy amikor ilyen kétségbeejtő állapotban van az ország, ahogy a szocialista képviselőtársaink itt hagyták, akkor miért olyan fontos az (Dr. Józsa István: Ezt nem mondod komolyan?! A MOL-t miből vettétek?), hogy pont ezzel a sporttámogatási kérdéssel foglalkozzon az Országgyűlés. Nincs ettől fontosabb talán? Ha megvizsgáljuk ezt a kérdést, akkor elég könnyen lehet erre pozitív választ adni.
A sport- és turizmusbizottság abban a szerencsés helyzetben van, hogy az elmúlt hónapokban, közel egy év során számos olyan kiváló előadást hallgathatott meg, amely megvilágította a sport és a gazdaság, a sport és az egészségügy közötti összefüggést; én igazából a felszólalásomban ezzel a kérdéssel szeretnék legfőképpen foglalkozni. A vezérszónoki felszólalásban is hallhattuk, hogy tömegével szűntek meg sportegyesületek; hogy kétségbeejtő állapotok vannak a létesítmények műszaki állapota, fenntartása terén; hogy a finanszírozás teljes egészében összekeveredett. A mai napon hallhatta a bizottság valamennyi képviselője, hogy az országban 8 ezer sportlétesítmény van, ezeknek a túlnyomó többsége önkormányzati tulajdonban, fenntartásban van, és azt is nagyon jól tudjuk, hogy az önkormányzati szektort is teljes egészében kivéreztették, és ez is veszélyeket rejt magában.
De nézzük meg azt, hogy a sport és a gazdaság között milyen összefüggés van! Szintén a mai napon hallhatták a bizottság tagjai, hogy a mozgáshiánnyal összefüggő betegségek következtében egy év alatt 4,5 millió munkanap esik ki, ennyi a táppénzben töltött idő; 4,5 millió, ez csak a mozgáshiánnyal összefüggő kérdés. És azt gondolom, hogy ha csak ezt az egy kérdést nézzük, már megdöbbentő pénzügyi adatok látnak napvilágot, és bizony szoros összefüggést mutat a gazdasági növekedéssel is. Ha ezt sikerülne lefaragnunk és csökkentenünk, akkor az ország gazdasági teljesítőképessége is jelentős mértékben javulhatna.
Azt is nagyon jól tudjuk, hogy az ország lakossága milyen szomorú egészségi állapotban van; kétségbeejtő, nem is szomorú, kétségbeejtő. Kötelességünk ezen változtatni és javítani, és igenis a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt, és nem a gyógyításra. Nagyon jól tudjuk azt, hogy a gyógyítás sokkal drágább, költségesebb és mindenkinek kellemetlenebb, mint a megelőzés. Elképesztő és ijesztő számokkal találkozzunk itt, száz- és ezermilliárdokról van szó, amikor a gyógyászatról beszélünk, és nagyon fontos az, hogy hogyan tudunk megtakarítani, hogyan tudunk ebből az irdatlan összegből egy kicsit megtakarítani és más célokra felhasználhatóvá tenni. Úgy gondolom tehát, hogy a mozgás a sporttal persze szoros összefüggésben van, és ebből adódóan egyértelműen pénzügyi és gazdasági tényező az államkassza számára, arról pedig nem kell beszélnem, hogy sokkal jobban érzik magukat azok az emberek, akik nem betegednek meg, és nem kell nap mint nap orvoshoz járniuk. Az egészségmegőrzés tehát kiemelt fontosságú.
De vannak egyéb gazdasági összefüggések is az egészségmegőrzés és a gazdaság között, ilyen például - talán kicsit meglepő, amit mondok - az imázs kérdése. Rendkívül fontosnak tartom én magam azt, hogy rólunk, magyarokról a határon belül is természetesen, de a határon kívül milyen kép alakul ki.
(21.20)
Azt gondolom ugyanis, hogy ha úgy értékelnek bennünket a világban, hogy a magyarok egy problémás nép, beteg is, pesszimista, igazából nem lehet velük egy jó együttműködést kialakítani, akkor ez a befektetésekben is jelentkezik, és igenis, a pénzpiacok is be tudják árazni ezeket a kérdéseket, mert kockázati tényezőként értékelhetik az országról, az emberekről kialakult képet, és ez a kamatkondíciókban, illetve a hitelkondíciókban is megjelenhet.
Tisztelt Országgyűlés! Világjelenség az - és sajnos mi, magyarok mindig élen járunk ezekben a negatív dolgokban -, hogy a családok, a közösségek szétesnek, és Magyarországon nagyon jellemző ez a folyamat, és gyorsuló ez a folyamat; nemcsak a családokról beszélek, hanem a civil közösségekről, a kistelepülések, a lakóközösségek között kialakult kohézióról beszélek. Ha a sportot nézzük, akkor az igenis egyértelműen látható, hogy a sport egy közösségteremtő és közösségerősítő tényező, különösen akkor, ha ez a sport, mondjuk, nem egy egyéni küzdelmet mutató sport, hanem egy csapatsport, ahol mindenki megtanulja azt, hogy a másik nélkül, a többiek nélkül nem fog sikerülni.
Szeretném a tisztelt országgyűlési képviselőket emlékeztetni arra - talán a férfiak jobban emlékeznek erre -, hogy tavaly volt egy futball-világbajnokság, ahol az olaszok kiestek a csoportmérkőzéseken, és nagyon nagy szomorúság öntötte el az egész országot, de nemcsak azért, mert kiestek, hanem azért, mert az olasz pénzügyminiszter bejelentette, hogy 1 milliárd extra adóbevétel-kiesés könyvelhető el ettől az egy esettől. Ebből azért rögtön lehet kicsit gondolkodni azon, hogy vajon akkor egy BL-szereplés és egyéb sportesemények sikere és kudarca hogyan befolyásolhatja az államkasszát. Nagyon jól látjuk azt, hogy a sport, az élsport igen komoly üzlet, nagyon komoly bevételi források keletkezhetnek. Azt gondolom, hogy a magyar sport nagyon komoly hagyományokkal, múlttal és lehetőségekkel rendelkezik, és ha jól sáfárkodunk a tehetségeinkkel, a forintjainkkal, akkor újból egy fölfelé ívelő pályát futhat be a sport, és ebből adódóan természetesen ennek újból gazdasági eredménye is lehet.
Én azt gondolom tehát, hogy ha a sporttámogatásról beszélünk, akkor egyértelműen arról is beszélhetünk, hogy a gazdaságot megerősítjük, hogy az emberek egészségét javítjuk, és mindannyiunk közérzetét pozitívan befolyásoljuk. Ehhez a pozitív folyamathoz járulhat hozzá ez a kiváló javaslat, amely ezt a folyamatot elindíthatja, a korábbi nagyon rossz tendenciát visszafordíthatja, hiszen sporttámogatás kérdése tragikus volt az elmúlt évek során. Ebben az esztendőben már sikerült nagyon komoly előrelépést tenni, hiszen közel duplájára emeltük a sportcélú támogatásokat, és ez egy újabb lépcső lehet.
Ebből adódik tehát az, hogy tisztelettel javaslom és kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a javaslatot. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
