TÖRŐ GÁBOR
TÖRŐ GÁBOR
TÖRŐ GÁBOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Valóban úgy van, hogy Csizi Péter egy átfogó, sportról szóló expozét adott elő az elején, és az inkább a sporttörvényhez igazodott, de ez a salátatörvény is, valljuk be, azt szolgálja, hogy egy nagyon jó sporttörvény jöjjön létre az ősszel. Én is inkább erre helyezném a hangsúlyt. Nyilvánvaló, hogy tolni kell magunk előtt egy olyan törvényjavaslatot, amely előkészíti a sporttörvény őszi elfogadását.
Azt gondolom, a jelenlegi kormányzat a korábbiakhoz képest sokkal több figyelmet szentel a sportnak, valamint előtérbe helyezi az egyesületek és a klubok érdekeit, kéréseit. Ezt egyértelműen bizonyítja az a tény, hogy 2011-ben a kormány több mint 20 milliárd forintra növelte az egyes sportágak támogatását. Az új, módosított sporttörvény pedig segíteni kívánja azokat az önkormányzatokat és szervezeteket, amelyek szívügyüknek tekintik a sportolók sorsát. A szervezeti felépítés vonatkozásában alapvető követelmény, hogy egyszerűbb, átláthatóbb és eredményesebb sportirányítás jöjjön létre Magyarországon. Véget kell vetni annak, hogy a klubok máról holnapra éljenek, ami kiszolgáltatottá teszi őket az állandóan változó hétköznapokra. Ennek érdekében időszerűnek mondható az egycsatornás finanszírozás bevezetése, mert eddig az intézményrendszer túlméretezett volt, és a párhuzamosan ellátott feladatok a költségeket is növelték.
Kisvárosi, települési képviselőként nap mint nap szembesülök azzal, hogy a kisebb sportszervezetek emberfeletti küzdelmet folytatnak a fennmaradásért és azért, hogy tevékenységüket tisztességesen végezhessék. Meggyőződésem, hogy a sportszervezetek vezetőinek és a sportolóknak az általuk nyújtott teljesítmény fokozásával, egészségük megőrzésével és mindezek pozitív hozadékával kell elsősorban foglalkozni, nem pedig azzal, hogy mindennapos küzdelmet folytassanak azokért a forintokért, amelyek működésüket biztosítják. Természetesen joggal elvárható az, hogy az egyes klubok a mennyiség helyett a minőségre helyezzék a hangsúlyt, és üdvözlendő, hogy a kiemelt sportágak is csak akkor kapnak támogatást, ha be tudnak nyújtani egy olyan tervet, ami követhető és ellenőrizhető.
Meg kell teremteni egy szigorú sportfinanszírozási rendszert, amelynek irányítását egyetlen szervezetre kell bízni, amelynek nemcsak javaslattételi, hanem döntési joga is lesz. Köztudomású, hogy az előző kormány felelőtlen gazdaságpolitikája következtében a helyi önkormányzatok pénzügyi helyzete elszomorító. Mindez tovább nehezíti a klubok helyzetét, amelyek a bizonytalan finanszírozási környezetben, önhibájukon kívül, nem képesek hosszú távra előre tervezni, ami méltatlan a komoly hagyományokkal rendelkező magyar sportélethez. Meg kell említenem azt is, hogy a sportszervezetek helyzetét tovább árnyékolja a lerobbant létesítmények állapota, hiszen fejlesztésre és felújításra a működési-üzemeltetési nehézségek mellett szinte egyáltalán nincs lehetőség.
Elszomorító azon reprezentatív kutatás eredménye, amelynek értelmében hazánk népességének 77 százaléka mozgásszegény életmóddal jellemezhető, vagyis fizikailag inaktív. Napjainkra már számos kutatás számolt be arról, hogy a szabadidejükben rendszeresen sportolók körében kisebb valószínűséggel alakulnak ki bizonyos betegségek, mint az inaktív népességnél. A fizikai aktivitás, a mindennapos sporttevékenység, valamint a rekreáció preventív hatásait számos hazai és nemzetközi kutatás is alátámasztja. Azokban az országokban, ahol a lakosság jobb életminőségnek örvend, gyorsabb a gazdasági növekedés is, vagyis az életminőség fejlesztése önmagában is csökkenti a szegénységet, a nemzetgazdasági teljesítmény növekedésén keresztül. Az életminőség egyik kulcstényezője pedig a népesség egészségügyi állapota.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általam imént kifejtett tényekből egyértelműen következik, hogy az egészségfejlesztésbe való invesztálás, a gazdasági növekedés és a fenntarthatóság előmozdítása nem tűr késedelmet. Ennek érdekében az állampolgárok felé komoly feladatunk van. Felvilágosítást kell adni a sport egészségmegőrző szerepéről. A lakosság manapság aktívan sportoló 13 százalékos arányát néhány éven belül 20-23 százalékra kell emelni.
A Ház előtt lévő törvényjavaslat alapján támogatásban részesülhetnek a sportági szakszövetségek, az amatőr sportegyesületek és sportiskolák, valamint az utánpótlás-nevelést végző közhasznú alapítványok. A támogatást az állam nem közvetlenül, hanem nyereséges vállalatok útján közvetíti, cserébe utóbbiak társaságiadó-kedvezményt vehetnek igénybe. A társaságiadó-kedvezmény két részből fog állni. Egyrészt maga a támogató a támogatás összegét elszámolhatja költségként, valamint a támogatás összegét a fizetendő társasági adóval szemben is el lehet számolni. Az új javaslat a személyi jellegű ráfordítások, beruházások, felújítások, illetve az utánpótlás-nevelés költségein túl a képzési költségeket és versenyeztetési feladatokat is támogathatóvá teszi. Jelentős előrelépés, hogy a támogatási lehetőség kiterjesztésre kerül minden, a sporttörvény által definiált és annak megfelelő, az érintett sportág hivatalos bajnoki rendszerének valamelyikében induló sportszervezetre. Ez a metódus megoldást kínál azon problémák orvosolására, amelyeket felszólalásom bevezetőjében érintettem.
A törvényjavaslat megalapozott előkészítését bizonyítja, hogy a brüsszeli egyeztetések eredményeképp a magyar és a brüsszeli hatóságok megállapították, hogy melyek az intézkedéscsomag állami támogatást nem tartalmazó részei, melyek a bizottsági eljárástól függetlenül hatályba léptethetők és melyek a bizottsági jóváhagyáshoz kötöttek.
Az elhangzottak értelmében kérem képviselőtársaimat, hogy szavazataikkal támogassák a tárgyi törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
