DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. A vita kezdetén itt volt, és most is itt van - hála istennek - a pénzügyi kormányzat képviselője. Czomba Sándor úr tett említést arról, hogy a közpénzügyi törvény tervezete megalkotása nagy ütemben folyik. Én ennek roppant örülök, annál is inkább, még a múlt év decemberében, amikor a miniszterelnök-helyettes úr a kormány első félévi jogalkotási programját beterjesztette a parlamentnek, akkor jelezte benne, hogy egy nagy horderejű, nagy terjedelmű közpénzügyi törvény van készülőben. Most ez nyilván csúszni fog, mert júniusra ígérte, de reméljük, hogy azért ez a nyár folyamán elkészül, és ősszel már a Ház tárgyalhatja, ami számomra azért fontos, és azért vagyok kíváncsi, mert ebben remélhetőleg benne lesznek azok az államszámviteli szabályok, azok pontosítása, illetve azoknak a kérdéseknek a taglalása, amelyek tisztázása nélkül igen nehéz hatékony számvevőszéki ellenőrzést végezni.
Arra gondolok, hogy az első magyar számviteli törvény az állam számviteléről szólt - 1897-es születésű, ötven évig élt -, egy jó törvény volt megítélésem szerint; aztán más idők következtek, tudjuk jól, és most az állam számviteléről nem törvény rendelkezik, csak kormányrendelet. Ez nagyon nagy hiányosság. Ezt a hiányosságot sokan ismerjük, hiszen már több mint tíz évvel ezelőtt ebben a Házban neves fideszes képviselők tették szóvá - Dancsó József, Varga Mihály, Font Sándor képviselőtársunk, ma is itt vannak, nem most, hanem egyébként itt vannak a Házban -, hogy nagyon időszerű lenne egy államszámviteli törvényt alkotni. És nincsen sajnos, és azért remélem én, hogy a közpénzügyi törvény erre majd kiterjeszti a figyelmét, és törvényi szinten kerül szabályozásra az a sok probléma, ami jelenleg csak kormányrendelet szintjén van, vagy még ott sem egészen.
Arról van szó, hogy az államháztartás pénzforgalmi szemléletű könyvvezetést és beszámolókészítést használ, szemben a piaci vagy kereskedelmi számvitellel, a vállalkozói számvitellel, ahol eredményszemléletű számvitelt alkalmaznak. A világ átalakulóban van az utóbbi felé, az Európai Unió például már ezt használja. Nincs üdvözítő számviteli rendszer, mindegyiknek vannak előnyei, mindegyiknek vannak hátrányai, de szembe kell ezzel nézni, a magyar pénzügyi kormányzatnak elsősorban és a Számvevőszéknek nem utolsósorban, mert a számvevőszéki törvényben ma is benne az a jogosítványa a Számvevőszéknek, hogy miután figyelemmel kíséri az államháztartás számvitelét, ő maga is tehet javaslatokat, semmi nem tiltja meg a Számvevőszéknek, hogy maga jelentkezzék egy olyan szakmai koncepcióval, amelyben javasolja az Országgyűlésnek, a kormánynak, hogy dolgozzon ki egy államszámviteli törvényt. Én magam tettem erre kísérleteket - nem járt eredménnyel - az elmúlt évtizedben.
Tehát én nagyon remélem, hogy a pénzügyi kormányzat… - és örülök annak, hogy Szatmáry államtitkár úr itt van, és engem esetleg meghallgat, vagy majd alkalmasint a jegyzőkönyvet megnézik, hogy mit ajánlok én a kormány tisztelt figyelmébe. Tehát a közpénzügyi törvény része legyen egy korszerű államszámviteli törvény, annak a mérlegelése után, hogy továbbra is az államháztartásban pénzforgalmi szemléletű könyvvezetést kell alkalmazni, vagy áttérünk az eredményszemléletű számvitelre, amit az Európai Unió legtöbb tagországa már alkalmaz, és akkor azok a viták is egyszerűbbek lesznek, amelyek arról szólnak, hogy mennyi a hiány, mert beszámít, nem számít - ismerjük ezeket a vitákat, nem akarok belemenni a szakmai részleteibe ennek a kérdésnek.
A másik szakmai szempont, és valóban tudatosan választottam a hozzászólásomban a szakmai kérdéseket, hiszen ezekre sem árt, azt gondolom, felhívni a figyelmet, hogy a Számvevőszék ellenőrzése számára létfontosságú az, hogy világos számviteli szabályok legyenek, hiszen a számvevőszéki elvek, törvényi előírások egzakt definiálása, a törvényi előírása hiányában nem lehet hatékony ellenőrzést végezni. Azt gondolom, ez nem igényel itt különösebb bizonyítást. Mert alapvetően két szempontból lehet a közpénzeket ellenőrizni, sőt bármit: egyrészt ellenőrizni lehet és kell azt, hogy a közpénzeket szabályosan használják, kezelik-e. Szabály alatt értem most a törvényt, a rendeletet, más szakmai szabályokat, tehát szabályosan történik-e a közpénzek kezelése, a közvagyon használata. A másik szempont pedig az, amellett, hogy szabályosan költik, kezelik jó esetben, amellett kellő bölcsességgel, kellő körültekintéssel, tisztességgel, hatékonysággal kezelik-e. Ez a két nagy szempont. Az egyiket úgy hívják, hogy financial audit az angol terminológiában, a másikat úgy hívják, hogy teljesítmény-ellenőrzés vagy teljesítményvizsgálat, value for money. Alapvetően ez a két kérdés az, ami a számvevőszéki ellenőrzés számára a vizsgálati kereteket meghatározza, és ebben a keretben mozogva kell a közpénzek minél nagyobb hányadára az ellenőrzési tevékenységét kiterjeszteni.
Ennek kapcsán mondom azt, hogy a jelenlegi hatályos magyar jogszabályok szerint a szabályszerűségi ellenőrzést vagy financial auditot az Állami Számvevőszék megosztva végzi a kormányszervekkel, a fejezetek ellenőrző szerveivel. És erre hívnám fel az államtitkár úr figyelmét, hogy a 193/2003. kormányrendelet egy súlyos elvi tévedést tartalmazott már akkor, amikor ezt megalkották, nyolc évvel ezelőtt, ugyanis független ellenőrzési feladatokat oktrojált a kormányszervekre, minisztériumokra. Tehát elvi tévedés, az Állami Számvevőszék a kormánytól független ellenőrző szervezet, ezt itt senki se vitatta ma, és ez így is van, a kormány tevékenységére, ahogy Magyary Zoltán mondta, a kormány ellen irányul, úgymond, a számvevőszéki ellenőrzés. Tehát egy független ellenőrzésbe nem lehet bevonni a kormány pénzügyi ellenőrző szerveit, mert azok nem függetlenek. A szakma ezt úgy hívja, hogy funkcionálisan független. A belső ellenőr is független, mondjuk, a minisztertől vagy az államtitkártól szakmailag, de egyébként nem független, hiszen ő nevezi ki, vagy küldi el, ha nem stimmel valami. Tehát összekeverni a független pénzügyi ellenőrzést a nem független kormányzati belső ellenőrzéssel, ez nem megy. Ezt a kormányrendeletet módosítani kellene.
Azt remélem, hogy a közpénzügyi törvény alkotásakor erre is ki fog terjedni a figyelmük, és akkor nem kell ilyen vegyes felvágottat már a Számvevőszék tájékoztatójába vagy a jelentésébe belefogalmazni. Ugye, itt a 10. oldalon: a számvevőszék ad számot arról - egyébként nem tehet mást, ezt én nem kifogásolom -, hogy a minisztériumoknak, a fejezeteknek a belső ellenőrzési szervezeti egységei 59 megbízhatósági ellenőrzést végeztek. Rendben van, elvégezték, ez egy jó dolog, de ez nem független ellenőrzés, kérem szépen, nem lehet összeadni a Számvevőszék egyébként rendkívül kevés - már mondtam -, 52 ellenőrzésével, mert az egyik független, a másik meg nem független. Ez a körte meg az alma. És sajnos nem lehet megspórolni a Számvevőszék független ellenőrzését oly módon, hogy kiterjesztem a parlament segítségével, és lenyomom a torkán a független ellenőrzést a minisztériumoknak, mert nem az ő dolguk. Nagyon remélem, hogy ezt is a közpénzügyi törvény készítése kapcsán mérlegelni fogja az előterjesztő.
(13.20)
Én egyébként megkérdeztem a miniszter úrtól egy évvel ezelőtt azt, hogy nem tartja-e időszerűnek és indokoltnak az állami számviteli szabályoknak a mielőbbi törvényi deklarálását, tehát a törvényi deklarálását, törvénybe foglalását, és annak a megvizsgáltatását nem tartja-e időszerűnek, hogy Magyarország is áttér esetleg a kereskedelmi számvitelre vagy vállalkozói számvitelre, mint ahogy sok ország, például Szlovákia erre már áttért.
Erre én kaptam egy érdekes választ idestova egy évvel ezelőtt, amiben nagyon diplomatikusan ugyan, de végül is azt írták nekem, azt írta nekem a miniszter úr, hogy a közpénzügyi törvény kapcsán az állami számvitelre vonatkozó szabályozást is felülvizsgáljuk, és az új közpénzügyi s a többi rendszerhez igazítjuk. Tehát én optimista várakozással vagyok az új közpénzügyi törvény - pontosabban nem új, mert nincs ilyen - tervezetére, abban a reményben, hogy ezt majd szakmai vitákban is lehet bírálni vagy javaslatokat tenni hozzá, eltérően a számvevőszéki törvénytől, amire sajnos nem volt mód.
Végül arra szeretném felhívni a figyelmet - még egy gondolat -, ez is szóba került a vita során, és ennek örülök, hogy lássunk világosan: a Számvevőszék - ahogy itt az elnök úr, Domokos elnök úr helyesen mondta - nincs abban a helyzetben, hogy a megállapításait, a javaslatait ő maga realizálja, miután nem hatóság, nem tudja kikényszeríteni jogi eszközökkel a helyzetnek a javítását. Ehhez a parlamentre van szüksége, miránk van szüksége, még konkrétabban: az általam vezetett bizottságnak az áldásos tevékenységére.
Én részben jogosnak tartom azt a kritikát, amit itt megfogalmazott valaki, hogy ez a bizottság sem foglalkozott eleget számvevőszéki jelentésekkel. Ez tény. Mentségemre annyit tudok mondani, hogy ez a törvényalkotási láz olyan ütemű, hogy ide már nemigen fért bele ilyenfajta áttekintés. De erre sor fog kerülni, javaslatot fogok tenni a bizottságnak először arra, hogy fogadja a napirendjére, rendszeresen fogadjon a napirendjére számvevőszéki jelentéseket, amiket a Számvevőszék jelenlétében meg az ellenőrzöttek jelenlétében a bizottság megvitat. És hogy történjék is valami, mert az új számvevőszéki törvény ezt megint nem garantálja, hogy történjék is valami, ez pedig az lesz, hogy a bizottság hoz egy határozati javaslatot a parlament számára, hogy ezt meg ezt a jelentést megvitattuk, a Számvevőszék ezt meg ezt mondta, ezt meg ezt javasolta, szíveskedjék a parlament, az Országgyűlés határozatban intézkedni az ügyben, hogy a helyzet megváltozzék.
Vagy ha lesz majd egy új Házszabály, mert nincsen, illetve van Házszabály, csak ez nincs benne a Házszabályban, hogy a bizottságnak is van ilyen jogköre. Mint az angoloknál például, ahol a realizálás úgy történik, hogy beviszi a számvevőszék a jelentését a public economy committee elé, tehát a számvevőszéki bizottság elé, meghallgatják ott a különböző szakértőket, és utána a bizottság hoz egy határozatot, a kormány illetékes miniszterének odaadják, és akkor ezzel a realizálás nagyjából garantált, mert Angliában ez a szisztéma 130 éve működik, tehát ott azért nincs olyan, hogy egy parlamenti bizottsági határozatot a címzett nem vesz komolyan. Ott ezt komolyan veszik.
Nálunk a Házszabály ilyen jogosítványt nem ad a költségvetési bizottságnak, és addig, amíg nem ad, addig én meg fogom kísérelni az együttműködés érdekében és a közpénzek ellenőrzése hatékonyságának a védelmében, hogy a Számvevőszék jelentéseit a bizottság napirendjére fogom javasolni. Remélem, hogy ebben partner lesz a tisztelt kormányoldal, hiszen nélkülük nem tudom napirendre venni, csak hogyha ezt ők is támogatják, és ott megfogalmazunk egy határozatot, amit a parlament elé terjesztünk.
Abban is bízom, hogy akkor a parlament fogja kimondani országgyűlési határozatban, hogy ezt meg ezt, számvevőszéki jelentésből származó megállapításokat, javaslatokat, intézkedéseket, egyebeket így meg így kell végrehajtani. És az az áldatlan és terméketlen vita, hogy a Számvevőszék ellenőriz valamit, aztán az ellenőr vagy végrehajtja vagy nem, vagy intézkedik vagy nem intézkedik, megszűnik, mert akkor a parlament fogja kötelezni arra, hogy szíveskedjék valamit csinálni az adott miniszter, akinek a területén ezek az esetleges anomáliák megtörténtek, neki kell intézkednie, ő tartozik felelősséggel, politikai felelősséggel a parlament előtt. Ebben az esetben nem lesz hiábavaló a számvevőszéki ellenőrzési munka, és nem vész el a ködben ennek a sok megállapításnak és javaslatnak a haszna.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
