VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Román István fideszes képviselőtársam nagyon elégedett volt az elénk került beszámolóval. Jól strukturált, remek beszámolónak nevezte. Én azért ennél jóval árnyaltabban fogalmaznék, és végig is mennék néhány ponton, hogy mivel nem voltam elégedett vagy mivel kevésbé, illetve mivel az elnök úr is megtisztel minket a jelenlétével, bár én örülnék, ha aktívabb résztvevője lenne a most folyó vitának, el kell, hogy mondjam azt is, hogy milyen szakmai javaslatokat tennék, és milyen irányban bővíteném a jövő év beszámolóját.
Azonban mielőtt még belekezdenék ebbe, ki kell hogy fejezzem a csalódásomat az Állami Számvevőszék körül zajló fejleményekkel kapcsolatban. A Nyikos úr által is említett törvényjavaslat, amely gyakorlatilag puccsszerűen készült el, és én mint a gazdasági bizottság alelnöke, aznap reggel szembesültem először vele, hogy tárgyalni fogjuk, amikor ez a gazdasági bizottság elé került, egy olyan javaslatról volt szó, amire sem időnk nem volt, hogy átolvassuk, sem időnk arra, hogy szakértőkkel egyeztessük, mégis bekerült, mégis gyakorlatilag a parlamentarizmus szabályait felrúgva egy olyan bizottságnál került bizottsági tárgyalásra, amelynek egyébként ez nem lett volna dolga, hiszen van egy számvevőszéki és költségvetési bizottság, nyilván ott kellett volna ezt megtárgyalni. Ennek van egy kiválóan képzett elnöke, aki maga is sok éven keresztül az Állami Számvevőszék alelnöke volt. Úgy gondolom, hogy egy ilyen szakmai javaslat, amely egy nagy terjedelmű, nagy jelentőségű törvény, megérdemelt volna annyit, hogy a kormánytöbbség nem él vissza a kétharmados parlamenti felhatalmazással, nem a hátsó ajtón át próbál becsempészni egy ilyen törvényt, hanem megadja ennek a megfelelő jogi keretet, és biztosítja az ellenzék számára a vita, az egyeztetés lehetőségét.
Különösen zavarónak tartom egyébként én is azt, hogy sem az elnök úr nem vesz részt ebben a vitában, sem pedig a törvényjavaslat készítői, akikről nem is tudjuk, hogy kicsodák, nem tudjuk itt megszólaltatni, nem tudjuk kikérni a véleményüket, hogy az egyes részek miért így vagy miért úgy történtek. Ez számomra bizony nagy csalódást okoz, éppen ezért egyébként nem is nyújtunk be módosító javaslatot hozzá, vagy nem is nyújtottunk be módosító javaslatot hozzá a gazdasági bizottságnál, annyira rossz, hogy nem érdemes módosítgatni, vissza kellene vonni az egészet és újratárgyalni.
Itt voltak ezek a kifejezések benne, amelyekről sajnos azt kell hogy mondjam, a tavalyi évi beszámolót is jellemezték hasonló szakszerűtlenségek, mint például a nemzeti vagyon. Úgy leírni az Állami Számvevőszékről szóló törvényt, hogy valaki nincs tisztában a nemzeti vagyon jelentésével és gyakorlatilag egy fontos jogi definíció követésére és megértésére is képtelen, és ennek birtokában, egy ilyen tudás birtokában próbál törvényjavaslatot alkotni, ez bizony több mint aggályos, uraim.
Hiányoltam a tavalyi év beszámolójából azt, hogy miközben 0,4 és 0,5 százalék közé várták előzetes várakozások szerint a költségvetési szektor hiányát, ehhez képest teljesült 0,9 százalék, amit gyakorlatilag idén tudott meg az állam. Na, persze ezt már az év végén sejteni lehetett, hogy egy jelentős túllépés valósul meg, jelentős hiánytúllépés valósul meg az önkormányzati szektorban. De az azért több, mint döbbenetes, hogy miközben az önkormányzati szektor kétszer akkora hiányt produkál, mint amekkora előzetesen tervezett volt, az Állami Számvevőszék valamiért nem is jegyzi meg ezt hiányosságként, nem is tesz javaslatot arra, hogy az államháztartás információs rendszerét átalakítsák, ugyanis ha megfelelő időben jutott volna a kormányzat tudomására az, hogy az önkormányzatok részéről ilyen jelentős költségvetési túllépés valósul meg, hogy kétszer akkora lesz a hiány, akkor talán lehetett volna időben tenni valamit. Így azonban mi történt? Miközben Orbán Viktor miniszterelnök úr önfeledten ünnepelt és kijelentette, hogy tartotta a 3,8 százalékos GDP-arányos hiánycélt Magyarország, kénytelen volt röviddel később beismerni - és visszavonni a nemzetközi közvélemény, a befektetők előtt is a saját szavát -, hogy ez bizony mégsem sikerült, lett helyette 4,2 százalék.
Úgy gondolom, hogy a hasonló esetek megelőzésének érdekében át kellett volna tekintenie az Állami Számvevőszéknek ezeket a területeket. Önök foglalkoznak ezzel a több száz munkatárssal, megfelelő javaslattal kellett volna a kormány felé fordulni vagy egy olyan szakmai anyagot elkészíteni, amit az Országgyűlés megtárgyal, megfelelő szakmai javaslataival kiegészít, és ilyen módon ezek a rendkívül kellemetlen, a magyar gazdaságpolitika hitelességét veszélyeztető fejlemények a jövőben megelőzhetőek lennének. Nagyon hiányolom az ilyen lépéseket.
Ugyanúgy hiányolom a költség-haszon elemzést, amit Nyikos képviselőtársam már szóvá tett. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy például amikor itt a Gazdasági Versenyhivatalról szóló törvényt tárgyaltuk, tudni lehetett, hogy körülbelül 1,1-1,2 milliárd forint az az összeg, amit a hivatal fenntartására az adófizetők pénzéből fordítanak, közvetlenül csak a kartell- és egyéb bírságokból 7,2 milliárd forint folyik be a költségvetéshez. Tehát ki lehet alakítani egy olyan arányszámot, amelyet egyébként a versenyszektorban mindenhol preferálnak azért, hogy lássa azt az adott szervezet gazdája, ebben az esetben maga a magyar nép, amely az állami pénzek mögött áll, hogy a szervezet milyen hatékonysággal végzi a tevékenységét, mennyire jövedelmező, mennyire megtérülő befektetés a szervezetet fenntartani, támogatni, milyen közvetett és közvetlen hatásai vannak a működésének.
Én abban az irányban tennék javaslatot, hogy a lengyel számvevőszék példájára Magyarországon is törekedni kellene legalább arra, hogy ez kimutatható legyen, és ilyen módon az adófizetőket lehet szembesíteni azzal, hogy az Állami Számvevőszék mindannyiunk üdvére milyen kiadások, milyen bevételek mellett végzi a tevékenységét.
Megdöbbentőnek találtam azt, hogy miközben az ÁSZ elnökének döntése alapján megvalósuló ellenőrzések az ÁSZ 2010. év végéig érvényes stratégiájához illeszkedően három súlypont köré csoportosulnak - ezek az uniós források igénybevétele és célszerű hasznosítása, az állami fejlesztési források védelme, illetve az állami feladatok hatékony és eredményes ellátása -, ehhez képest én rendkívül hiányoltam azt, hogy a gazdaságfejlesztési célú kiadások utólagos monitoringjára nem tett konkrét javaslatot az Állami Számvevőszék. Megjegyzett hiányosságként egyes ilyen formai hiányosságokat, de alapvetően a struktúrán nem próbált változtatni, ennek a hibáit nem tárta fel lényegesen, lényegbe menően fel, és nem végzett egy olyan költség-haszon elemzést egyetlen esetben sem, amely rámutat arra, hogy például a vissza nem térítendő támogatások, amelyeket az állami hivatalrendszeren keresztül különböző gazdasági szervezetek élvezhetnek, milyen módon hasznosulnak, holott most csak emlékezzünk az elmúlt néhány nap fejleményeire, a napokban például 25 milliárd forintot kapott az Audi adókedvezmény formájában, ugyanezek az adományok jellemezték a tavalyi évet, amelyet jórészt a multinacionális szektor élvezett. Hiányolom azt, hogy az Állami Számvevőszék nem próbálta kimutatni azt, hogy akár a külkereskedelmi egyenlegre, akár a foglalkoztatásra, akár pedig az adóbevételekre ezek a kiadások milyen hatással vannak.
Én magam a versenyszektorból érkeztem. Azt kell hogy mondjam, ott fővesztéssel és állásvesztéssel járó súlyos hibának minősítenék, ha valaki oly módon osztogatná a vállalat pénzét, hogy nem próbálja mérni ennek a hasznosulását, nem próbál megfelelő mutatószámokat találni, amelyekkel igazolhatja a döntéseit, ex post várakozásokat nem próbál felállítani ennek alapján. Egyszerűen nem értjük, hogy erre miért nem terjed ki az Állami Számvevőszék figyelme.
Külön szeretnék kitérni a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség tevékenységére, ugyanis ezt is nagyon röviden és gyakorlatilag a formai megfelelés követelményeinek eleget téve vizsgálta csupán az Állami Számvevőszék, nem ment bele a funkcionális feladatellátás hatékonyságába, nem vizsgálta ténylegesen azokat a lépéseket, amelyeket kellett volna. Csak hogy egy konkrét példát említsek: a PD Konzorcium, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél egy ügyvédi irodák által alkotott konzorcium, tavaly 2 milliárd forintot nyert el közbeszerzésen, 16-17 ezer forintos óradíjért 2 milliárd forintot magyar ügyvédi irodáknak szervezett ki a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, és ráadásul ezt oly módon tette, hogy az egyik ügyvédi iroda tulajdonosa annak a cégnek volt korábban a tulajdonosa, ahonnan a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökhelyettese, végrehajtási elnökhelyettese érkezett. De a Pacsika Ügyvédi Iroda, Pacsika István ügyvéd úr tulajdonlása alatt volt az, 2006 decembere és 2008 januárja között tulajdonolta Pacsika úr ezt az ügyvédi irodát, Homolya Róbert úr pedig a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség végrehajtási elnökhelyettese ugyanennek a cégnek volt az egyik tulajdonosa; üzlettársak voltak az urak.
(12.20)
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség nem vizsgálta azt, hogy ez a potom 2 milliárd forintos összeg… - csak emlékeztetni szeretnék, 1,5 milliárdot szán a kormány a devizahitelesek megmentésére, ehhez képest 2 milliárd forint kihussan az ablakon 16-17 ezer forintos óránkénti tanácsadói díjak formájában ügyvédi irodákhoz, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek pedig ezeknek az eseteknek egész sorához semmilyen hozzáfűznivalója nem volt a tavalyi évet illetően. Annyit nem mondtak, hogy érdemes lenne esetleg átgondolni azt, hogy talán az államnak is megérné foglalkoztatni olyan felkészültségű jogászokat, akik megfelelő hatékonysággal el tudják látni ezeket a feladatokat, és nem kiszervez 2 milliárd forintért a magánszférába ilyen feladatot, hiszen ez a profiljába illeszkedő és a fő tevékenységébe vágó feladat. Ez egy olyan kérdés, ami egy rosszul sikerült outsourcingot takar.
Nagyon csodálkozom azon, hogy éppen egy gazdasági ellenőrzéssel foglalkozó szervezet a hasonló esetekre egyáltalán nem mutat rá, nem tesz arra javaslatot, hogy hogyan lehetne ezt a gyakorlatot megváltoztatni, milyen módon lehetne erről a pályáról letérni, mert az láttuk, hogy ugyanúgy elfolyik az önök kormányzása alatt is a költségvetési pénz ezeken a csatornákon keresztül, mint a szocialisták előző nyolcévi kormányzása alatt.
Különösen fontosnak találtam volna - tekintettel az erre szánt több száz milliárd forintra -, ha az Állami Számvevőszék külön vizsgálja az útépítési és karbantartási beruházásokat, illetve ezek hasznosulását. Többször is több szakértőtől, nemcsak politikusoktól, szakértőktől is elhangzott az, hogy Magyarországon kétszer-háromszor annyiért épülnek az autópályák, közutak, mint egy országgal odébb lényegesen kedvezőtlenebb földrajzi feltételek mellett; Horvátországban például a hegyekbe vágják az autópályákat. Ehhez képest nem vizsgálja az Állami Számvevőszék azt, hogy ezeket a nagyon sokszor több mint érdekes módon elnyert közbeszerzéseket - amelyeket erőforrásnyújtó vállalkozásként azok a cégek nyernek el, amelyeket korábban már kizártak a közbeszerzésből például kartellezés miatt -, ezt a közbeszerzési eljárást nem próbálja átláthatóbbá tenni az Állami Számvevőszék, nem próbál ennek a több száz milliárd forintos pénzkiáramlásnak a végére járni, nem próbálja meg monitorozni a tevékenységet, nem próbálja meg monitorizni azokat az alapvető súlyos hibákat, amelyek az útépítések és karbantartások ügyét Magyarországon jellemzik, nem próbál meg javaslatokat tenni, holott egyébként ez lenne a dolga, az állami pénzek felügyelete.
Ki szeretném emelni külön a Malév kérdését, amit megint csak méltatlanul kis terjedelemben említett meg a beszámoló. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a gazdasági bizottság első ülésén, még a tavalyi ülésszak alatt Oszkó Péter pénzügyminiszter úr volt a vendég. Kiemeltük akkor a pénzügyminiszter úr beszámolójából azt a momentumot, hogy 32 millió eurós viszontgaranciát nyújtott - megjegyzem egyébként, a tőkevédelmi szabályok súlyos megsértésével - az orosz Vnyesekonom Bank részére a Malév. A társaságba azóta közpénzek tízmilliárdjai áramolnak, ehhez képest az Állami Számvevőszék csupán annyit jegyzett meg, hogy ez a pénzáramlás gyakorlatilag a társaság veszteségeinek finanszírozását szolgálja, de nem szolgálja az európai követelményeknek való megfelelést.
Úgy gondolom, hogy egy ilyen helyzetben, amikor adófizetők tízmilliárdokat öntenek be az állami szervezetrendszeren keresztül egy magánvállalkozásba, ez több mint kevés, több mint kevés, ha arra gondolunk, hogy mekkora pénznyelő a Malév. Azt gondolom, hogy nemcsak a vesztéseges gazdálkodás finanszírozására, hanem az egyéb pénzügyi anomáliákra is illett volna rávilágítani, így például a tőkevédelmi szabályok súlyos megsértésére is. Röviden ennyi lenne, a későbbiek folyamán folytatom.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
