GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! A bevezetőben szeretném megerősíteni azt, amit Józsa képviselő úr mondott, hogy a szocialista frakció támogatja ezt a törvényjavaslatot, mi támogatjuk és érdekeltek vagyunk abban, hogy a magas szintű nukleáris biztonsági követelmények tovább erősödjenek, a hatósági tevékenység hatékonysága növekedjen, segítse az országos energiapolitikát és a Paksi Atomerőmű blokkjai üzemidő-hosszabbítását valósítsuk meg, sőt teremtsük meg a feltételt ahhoz, és ahogy ezt több hozzászóló is elmondta - ennek örülök -, a bővítés lehetőségéhez teremtsünk megfelelő társadalmi hangulatot és elfogadottságot.
Szeretném elmondani önöknek, a személyes tapasztalatommal megéltem, hogy Németországban a választási kampányokban szinte mindig előkerül: az atomenergia igen vagy nem, és az érdekes, hogy a kampány után mindig a józan ész győz, az olcsó energia iránti mérhetetlen nagy igény. Ezt nem kell magyarázni, és nem akarok időt tölteni azzal, hogy arról beszéljünk, Németországnak mennyivel nagyobb az energiaigénye, mint nekünk.
Amiről viszont szeretnék beszélni, és pont azért, mert azt mondjuk, hogy nem bezárni, hanem a biztonságot erősíteni, az emberekben a biztonságérzetet erősíteni, és ezt lehetőleg garantálni: Bödecs Barna képviselő úr érintette, hogy itt bizony technikai és személyi kérdések vannak.
A technikai, hogy egyik oldalról azt mondjuk, hogy a tudomány és a technika adott pillanatban lehető legmagasabb fokán teremtsünk meg minden feltételt - aminek nyilván komoly anyagi háttere van - ahhoz, hogy a biztonság maximumát tudjuk garantálni, de a másik a személyi állomány, és nagyon örülök, hogy most Simon képviselő úr ezt egy új aspektusból megvilágította, hogy mennyi időbe telik a kiképzés.
Képviselő úr, ennek kapcsán mondom azt, hogy önöknek mint kormánypárti képviselőknek, habár már sok esélyük nincs, mert már megszavazták az alkotmánymódosítást, amely, azt gondolom, úgy híresül el majd ebben az országban, hogy a bizonytalanság, az emberek, a veszélyes üzemben dolgozó emberek vagy a nagyobb technikai igénybevételtől sújtott emberek bizony bizonytalanságban vannak, és én azt gondolom, hogy ez egy kockázat. Én hiszem, hogy ön is tudja azt, hogy azok a szakemberek, akik ebben a veszélyes üzemben dolgoznak, ők tíz év után kaptak két év kedvezményt, és minden további öt év után egy-egy év kedvezményt.
Nagyon érdekes lesz, ha itt is a nyugdíjba ment embereket megpróbálják már újra aktiválni. Vagy mit üzennek azoknak, akik ma az üzemben dolgoznak? Szóval, amikor biztonságról beszélünk, akkor meggyőződésem, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az emberek a tudatalattijukban azzal foglalkozzanak egy ilyen üzemben, hogy vajon az éppen regnáló kormány vagy a parlamenti patkóban mit gondolnak a képviselők, és egy tollvonással hogyan szüntetik meg azokat a feltételeket, amelyek álltak akkor, amikor ők ezt a szolgálatot elvállalták.
Tehát én azt kérem önöktől, és kérem a kormánytól, hogy gondolják végig, mert itt mindenki, az előterjesztők is, mindenki csak a rendvédelmi szervezetekről beszélt, de valójában az írott szövegben ez soha, sehol nem jelent meg. Tehát ahogy igaz ez az alkotmánymódosítás a mozdonyvezetőkre és sok mindenki másra, úgy igaz a Paksi Atomerőműben tevékenységet folytató munkavállalókra is, ezért ezt a lehető legrövidebb időn belül fel kellene oldani.
Köszönöm szépen, elnök úr, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy mi támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, egy alaposan kidolgozott javaslat.
Köszönöm szépen. (Taps.)
