JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Rendkívül fontos törvényjavaslat tárgyalása zajlik most a parlamentben, még ha a képviselői és sajtójelenlét ezt nem is feltétlenül tükrözi.
Az atomenergia használatával kapcsolatos törvény módosítása két okból is rendkívül aktuális, és egy kritikus pillanatban kerül rá sor. Egyfelől van egy nemzetközi helyzet, másfelől pedig van egy hazai helyzet. Mind a kettő az elmúlt évtizedekhez képest teljesen új megvilágításba helyezi az atomenergia használatát. A fukusimai tragédia nyomán világszerte megkezdődött a vita az atomenergia használatáról és annak a biztonságáról. Minden kormány mindenekelőtt való prioritásként tűzte ki maga elé az atomenergia használatának biztonsági növelését, még azok a kormányok is, amelyek tovább folytatják vagy csak időlegesen függesztették fel nukleáris programjukat. Nem beszélve azokról az országokról, amelyek a gazdasági, társadalmi és biztonsági kockázatokat tekintetbe véve a nukleáris energia alkalmazásának kivezetéséről döntöttek, avagy a bevezetés elhalasztásáról. Németország, Svájc lemondott a nukleáris energia használatáról, más országok, például Olaszország megerősítette, hogy továbbra sem kíván ilyen energiaforrással élni.
Magyarországon is egy nagyon fontos időpillanatban vagyunk, hiszen a közeljövőben előreláthatóan több alapvető döntés születik a Paksi Atomerőmű sorsát illetően. Egyfelől az élettartam-hosszabbítás, a működő blokkok üzemidő-hosszabbításának a kérdése van napirenden, ami tulajdonképpen a körmünkre ég, hiszen 2012-ben, jövőre lejár az 1. blokk élettartama, addigra a teljes engedélyezési eljárásnak végig kell futnia, és végig kell mennie azoknak a technikai folyamatoknak is, amelyek lehetővé teszik adott esetben ennek a blokknak a továbbműködtetését, és napirenden van a Paksi Atomerőmű új blokkokkal való bővítése is.
Én a hozzászólásomban alapvetően a törvényjavaslatban foglaltakra kívántam koncentrálni, de tekintve, hogy képviselőtársaim kitekintettek már ebből a kérdéskörből, engedjék meg, hogy néhány gondolat erejéig én is megemlékezzem azokról a kérdésekről is, amelyek nem szorosan kötődnek a törvényjavaslatban foglaltakhoz. Egyrészt Józsa képviselőtársamra reagálva: természetesen el kell választani, és ha van valaki, aki nagyon erőteljesen érvel amellett, hogy válasszuk el egymástól az élettartam-hosszabbítás és a bővítés kérdését, az a Lehet Más a Politika frakciója, illetve jómagam, ugyanakkor az a törvénymódosítás, amiről most tárgyalunk, az atomenergia használatának általános kérdéseit rendezi. Tehát adott esetben a bővítés engedélyezésének a kérdéseit ugyanez a törvényjavaslat fogja rendezni, tehát nem tehetünk úgy, mintha jelen pillanatban nem beszélnénk a bővítés szabályozásáról is.
A másik kérdés, ami szintén felmerült itt a vitában hosszú távon, a bővítésnek mint a legbiztonságosabb és legolcsóbb energiaforrásnak a kérdése. Azt gondolom, hogy itt megint az élettartam-hosszabbítás és a bővítés kérdését viszont valóban érdemes elválasztani, és tekintetbe venni, hogy amikor az olcsó atomenergiára hivatkozunk Magyarországon, akkor ezt egy olyan atomerőmű termelési költségei alapján tesszük meg, amelynek a beruházási költségeit igazából nem ismerjük, nem tudjuk, hogy a nyolcvanas években mennyi pénzbe került a Paksi Atomerőmű létesítése Magyarország számára. Annak a létesítési költségeit jórészt kukorica- és uborkakonzervben bartereztük le a Szovjetunióval, és ezek a létesítési költségek nem jelennek meg a Paksi Atomerőmű jelenlegi, 10 forint körüli termelői árában. Minden becslés arra vonatkozik, hogy egy új atomerőművi blokk a jelenleginél lényegesen, legalább kétszer magasabb áron tudna villamos energiát előállítani.
Figyelembe véve, hogy részben a fukusimai katasztrófa nyomán erősödő elvárások a biztonság tekintetében várhatóan növelni fogják a nukleáris reaktorok létesítésének a költségeit, mindeközben a megújuló energiaforrások költségei, illetve az energiahatékonysági beruházások költségei csökkennek, nem tudjuk, hogy ezek a görbék mikor keresztezik egymást. Tehát jelen pillanatban nem állíthatjuk biztosan, hogy mondjuk, tíz-tizenöt év múlva az atomenergia nem éppen emelni fogja az energia árát, és nem pedig csökkenteni. Ezekre megfelelő modellezésekre volna szükség, ezek Magyarországon mostanáig nem történtek meg. Az energiastratégia, aminek a társadalmi vitája most zajlik, ez tesz először kísérletet Magyarországon arra, hogy megpróbálja egyáltalán becsülni azokat a költségeket, amelyek Magyarország különböző energiastratégiáival együtt járnak.
Tehát én azt gondolom, hogy próbáljunk meg egy picit komplexen gondolkozni, és megérteni azokat az összetett összefüggéseket, amelyben Magyarország energiapolitikai jövőképét tervezni kell, ahelyett, hogy többszörösen cáfolt és a bulvárújságok színvonalán álló állításokkal próbálnánk vagdalkozni.
(15.20)
Visszatérve a törvényjavaslatra: az atomenergia használatával kapcsolatos szabályozás, azt gondolom, hogy nem kerülheti meg a fukusimai baleset tanulságaiból a következtetések levonását. Nagyon sok tanulság származik abból, ami Fukusimában történt; hármat emelnék ki ezek közül.
Egyrészt a jelentősen alulbecsült kockázatok, olyan kockázatok, amelyek tényszerűen bekövetkeztek és amellyel az erőmű tervezésekor, a biztonsági berendezések megfelelésekor nem számoltak. A második a hatósági ellenőrzések és a szankciók hiányosságai. Fukusima kapcsán az elmúlt évtizedekben, amióta üzemben van az erőmű, számos kritikai észrevétel született már meg az erőmű biztonságát illetően, de a hatóság nem lépett fel kellő eréllyel, és a hatóság nem szankcionálta kellőképpen az erőművet, illetve a Tepko villamosenergia-céget, az erőművet üzemeltető villamosenergia-céget, hogy ezeknek a biztonsági kockázatoknak a felszámolását kikényszerítse.
A harmadik pedig: a balesetet követően is, de azt megelőzően is a kommunikációnak, a tájékoztatásnak az elégtelensége. A Tepko, illetve a fukusimai atomerőmű elégtelen tájékoztatást nyújtott mind az elmúlt évtizedekben az erőmű kockázatairól, mind a balesetet követően a baleset várható tényleges hatásairól. Ennek nyomán világszerte - és azt gondolom, Magyarországon is - egyetlen következtetés vonható le, hogy ezeken a pontokon szigorítani, erősíteni kell a nukleáris energia felhasználásának hatósági ellenőrzését, szigorúbb felügyeletre, szigorúbb ellenőrzésekre, pontosabb tájékoztatásra, jelentősebb szankciókra van szükség.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat indoklásában, célkitűzésében ezeket a fogalmakat nevezi meg. A kérdés az, hogy vajon ezek a célkitűzések megvalósulnak-e a törvényjavaslatban. Meggyőződésem, hogy nem felelnek meg ezeknek az elvárásoknak.
Elsőként vessünk egy pillantást az engedélyezési gyakorlat megváltoztatására! Többen kiemelték már az előttem szólók közül, hogy az engedélyezés rugalmasabbá válik, bizonyos értelemben felpuhul. Olyan pontjai vannak a módosításnak, amelyek tulajdonképpen viszonylag homályosan hagyják, hogy például az átalakítási tevékenység területén az engedély kiadása előtt milyen átalakítási lépések tehetők meg.
Én azt gondolom, ismerve a hazai hatósági gyakorlatot, hogy egy elég veszélyes utcába sétálunk be, amikor megengedjük, hogy először jelentős, akár több tíz milliárd forintos beruházásokra kerüljön sor az engedély kiadása nélkül előkészítő tevékenység címén, és nincs pontosan meghatározva, hogy melyek azok az előkészítő tevékenységek, amelyekre ez az engedély vonatkozik. Ezt követően kéne a hatóságnak, amely ugyanannak az államnak a hatósága, amelyik állam egyébként tulajdonosként az engedélyes erőműnek is a felügyelője és tulajdonosa, ennek a hatóságnak egy olyan helyzetben kell dönteni az engedély kiadásáról, amikor az állam tulajdonában lévő erőmű már sok tíz milliárd forintot elköltött.
Attól tartunk, hogy ebben a helyzetben nyomás lesz a hatóságon, hogy a kisebb nemmegfelelőségeket vagy szabálytalanságokat elnézze annak érdekében, hogy ne vesszen kárba az a sok milliárd forint közpénz, amely már befektetésre került. Tehát egyáltalán nem értünk egyet azzal, hogy az engedélyezés egy olyan terület, ahol felpuhításra, rugalmassá tételre lehetőséget lehetne adni. Nagyon szigorú engedélyezési eljárásra volna szükség, megkockáztatom, a jelenleginél is szigorúbb engedélyezési eljárási rendre lenne szükség.
Lépjünk tovább, nézzük meg azt az elemet, amellyel a javaslat ellensúlyt kíván képezni az engedélyezés felpuhításának, ez az ellenőrzésnek a kérdése. Elhangzott megint csak a vitában, hogy a javaslat az ellenőrzésre kívánja helyezni a hangsúlyt, és az ellenőrzés területén megerősíteni a hatóság kontrollját. Mi azt látjuk, hogy az ellenőrzés területén sem valósul meg kellőképpen a szigor és az elővigyázatosság elve. Elég nagy szabadságot kap az Atomenergia Hivatal, a hatóság abban, hogy milyen ellenőrzéseket milyen gyakorisággal végez el.
Azt gondoljuk, hogy pontosan a fukusimai balesetből tanulva, ahol láttuk, hogy a japán, nem a szovjet vagy valamely harmadik világbeli ország atomenergia hatósága, hanem a japán atomenergia hatóság az ellenőrzések során nem érvényesítette a kellő szigor elvét, szükségesnek látjuk, hogy törvényi szinten sokkal részletesebben és szigorúbban írjuk elő, hogy a hatóságnak milyen gyakorisággal pontosan milyen ellenőrzéseket kell elvégezni. A rendszeres ellenőrzési programok szerinti ellenőrzés, amelyeknek havi, negyedévi és éves ellenőrzési programok szerint kell megvalósulnia, ezeknek a törvénybe foglalása nélkül, azt gondoljuk, hogy túlságosan nagy szabadságot kap a hatóság abban, hogy maga határozza meg, hogy milyen ellenőrzési folyamatokat hajt végre.
Emellett hiányoljuk a törvényből a hatósági mulasztás szankcionálásának a lehetőségét. Ezt egyébként már a kolontári katasztrófa kapcsán is elmondtuk, hogy tekintve, hogy ezek a balesetek gyakran a hatóság engedékenységéből fakadnak, és a hatóság felelőssége nem merül föl kellő súllyal a hatósági mulasztások tekintetében, szükségesnek látjuk a hatósági mulasztás szankcionálásának a megerősítését a nukleáris hatóság tekintetében is.
A harmadik nagy terület, szintén Fukusimából tanulva, a nyilvánosság és a tájékoztatás kérdése. E tekintetben azt látjuk, hogy a törvény megint nem kellően körültekintő. Egyrészt szűkíti bizonyos területeken a nyilvánosság bevonását, például a hatásterület leszűkítése a biztonsági zónára és az ügyféli jogoknak a megadása kizárólag a hatásterületen, illetve a biztonsági zónában ingatlannal rendelkezők számára. Én azt gondolom, hogy a Paksi Atomerőmű sorsa nemcsak a környéken, néhány kilométeres sugarú körben az ingatlantulajdonosokat érinti, hanem a teljes magyar társadalom kockázatviselő fél ebben a történetben, és így indokolatlan a hatásterület leszűkítése a biztonsági zónára és az ügyféli jogállásnak a biztonsági zónában ingatlannal rendelkezőkre való leszűkítése.
Ugyanígy hiányoljuk a javaslatból a tájékoztatási kötelezettségnek a megerősítését. A 2003-as üzemzavart követően a Paksi Atomerőmű is hiányos, nem megfelelő tájékoztatást nyújtott. Nincs olyan garancia a törvényben, amely arra kötelezné a nukleáris energia használóját, hogy a társadalom számára széles körű és meggyőző, pontos, naprakész tájékoztatást nyújtson. A Paksi Atomerőművel, illetve a Magyar Villamos Művekkel szemben éppen a nyilvánosság ügyében több folyamatban lévő per is van, részben civil szervezetek, részben más szereplők, például jómagam is perben állunk az MVM-mel, éppen azért, mert az érintettek a tájékoztatási kötelezettségüket minden eszközzel megpróbálják elkerülni. Azt gondoljuk, törvényi szinten kell rendezni, hogy a megfelelő tájékoztatás megtörténjen.
Összefoglalóan azt tudom mondani, hogy a törvényjavaslatban megfogalmazott eredeti célokkal - a biztonság növelése, a nukleáris energia használata biztonságának az erősítése - a Lehet Más a Politika frakciója egyetért, és egy olyan törvényt tud támogatni, ami ebbe az irányba mutat. A jelen törvényjavaslat ugyanakkor meggyőződésünk szerint nem tartalmaz kellő garanciákat arra, hogy a nukleáris energia hazai használatára vonatkozó szabályozás kellően szigorú lesz, az engedélyezés, az ellenőrzés megfelelően erősödik, és ennek nyomán a nukleáris biztonság növekedni fog.
Ezért ezt a javaslatot csak jelentős módosítások után tudjuk támogatni, az említett hiányos pontokon természetesen a frakciónk módosító indítványokat is be fog terjeszteni. Köszönöm a szót.
