DR. GYIMESI ENDRE
DR. GYIMESI ENDRE
DR. GYIMESI ENDRE, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága 2011. június 6-án tárgyalta L. Simon László, Németh Zoltán és dr. Puskás Imre képviselők önálló indítványát a 2008. évi XCIX. törvény, közismert nevén az előadó-művészeti törvény módosításának tárgyában. A törvény tehát nem régi keletű, és már egyszer az elmúlt évben egy pontján módosította is a parlament.
A 2008-as törvény igazi erénye az volt, hogy megszületett. Korábban nem volt ilyen törvény; hajdanában a híres Nyugat folyóirat is 1930-as számában már hiányolta a színházakra vonatkozó törvényt, és gyors megoldást ígértek a politikusok. Hát a gyors megoldás kissé késett, de a 2008-as törvény erénye, hogy végre rendet vitt a struktúrába; hogy szakmai alapon igyekezett meghatározni a feladat- és felelősségköröket, némi esélyt adott az új kezdeményezéseknek, és meghatározott bizonyos teljesítménykényszert is, de az elsietettség nyomai megmutatkoztak rajta: az előadó-művészeti szervezetek és az intézmény-fenntartói oldal képviselői egyaránt kritikával illették a törvényt, ezért bátran állíthatjuk, hogy módosításának szükségességét egyöntetű szakmai konszenzus övezte.
Ezt magam is megerősíthetem, hiszen a Megyei Jogú Városok Szövetségének alelnökeként én is részt vettem a törvénymódosítással kapcsolatos előzetes egyeztetéseken, valamint módom volt az Előadó-művészeti Tanács munkájában is részt vállalni. Megerősíthetem továbbá, ami a bizottsági vita során többször is elhangzott, hogy jelen módosítás megszületését széles körű szakmai konzultáció előzte meg. A benyújtók mind a reprezentatív szakmai szervezetekkel, mind a fenntartói oldallal - beleértve ebbe minden hazai településtípus képviseletét is - alapos egyeztetést folytattak. A felmerült észrevételeket, véleményeket amennyire csak lehetett, beépítették a javaslatba, s bár egy-egy ilyen módosítás esetén teljes egyetértés nehezen képzelhető el, biztos vagyok benne, hogy az indítvány az érintettek többségének megelégedésére szolgál majd, és orvosolni fogja az eredeti törvény hibáit és hiányosságait.
A törvényjavaslat egyszerre kíván megfelelni annak a követelménynek, hogy átláthatóbbá, racionálisabbá tegye a közpénzek felhasználását az előadó-művészeti élet területén, és ehhez akár erősebb kulturális kormányzati jogköröket is biztosítson, illetve annak, hogy ne szabályozza túl az előadó-művészeti szervezetek működését, sőt elősegítse azok művészi szabadságának érvényesülését. Ez kétségtelenül jelentős vállalás, amelynek konkrét megvalósulásáról többet is hallhatunk majd itt a parlamenti vita során.
A vita megkezdését az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága egyértelműen támogatta, a törvényjavaslatot 14 igen és 1 tartózkodó szavazat mellett tárgysorozatba vette, és 11 igen és 4 tartózkodó szavazat mellett általános vitára alkalmasnak tartotta. Kérem a képviselőtársaimat is, hogy támogassák az előterjesztést.
Fényességet vinni az emberi szív legeldugottabb szegletébe, ez a művészetek dolga, és hogy ezt meg tudják a művészek tenni, nem árt, hogy a művészek körül is rendezett viszonyok legyenek; ezt szolgálja a törvénymódosítás. Kérem, támogassák.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
