KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én is kezdhetném azzal, hogy ha mondjuk, a zuglói időközi választás eredményét nézzük, ahol éppen fordított arányok voltak, akkor én beszélhettem volna többet (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.), de végül is azt gondolom, hogy ez most mindegy.
Valóban, a bizottság konstruktív hangnemben megtárgyalta ezt a törvénymódosítást, és bár az ellenzéki képviselők is elismerték bizonyos előnyeit, azért hátrányai is vannak ennek a javaslatnak, éppen ezért tartózkodtunk az általános vitára való alkalmasság tekintetében.
Az egyik az, és a forrásszűkülés időszakában ez talán nem egy lényegtelen szempont - és ezt helyettes államtitkár asszony is elismerte a bizottsági ülésen -, hogy ez a rendszer drágább lesz, mint az előző, tehát nagyobb adminisztrációt feltételez, és ez bizony, adott esetben akár a színházaktól is jelenthet forráselvonást.
A másik szempont, és azért ez sokkal fontosabb - és ilyen szempontból a jobbikos képviselőtársam hozzászólása is hasonló ahhoz, amit mi gondolunk erről -, hogy a törvénymódosítás túlságosan is erősíti a politikai logikát a döntéshozatalban. Korábban az Előadó-művészeti Tanácsnak volt döntő szerepe a pályázati pénzek, illetve a különböző források elosztásában, illetve ezek normatív módon, automatikusan jutottak el a színházakhoz, illetve a színházak fenntartóihoz; most olyan bizottságok fognak erről dönteni, tulajdonképpen lesznek - azt kell mondanom - valószínűleg élet és halál urai, akiket maga a miniszter kér fel arra, hogy aztán neki tanácsokat adjanak, illetve a döntés-előkészítési folyamatot elindítsák.
A harmadik szempont az, hogy a rendszer kiszámíthatatlanná teszi a folyamatokat. Bár csak 2013 januárjában lépnek életbe a finanszírozással kapcsolatos változtatások, de még nem tudjuk, hogy az Európai Bizottság hogyan fog ehhez a törvénymódosításhoz viszonyulni, egyáltalán úgy fogja-e felfogni, mint egy törvénymódosítást, vagy pedig mint egy új törvényt. Ez az egyik kockázat. Nyilván addigra rendeződni fog ez a kérdés, ameddig a törvény finanszírozással kapcsolatos részei életbe lépnek, azonban olyan, bár minőségi elvet is érvényesítő, de sokkal nehezebben modellezhető és nagyon nehezen kiszámítható döntési eljárásokat feltételez, amely rendkívül megnehezíti a fenntartók, illetve a társulatok dolgát, a tervezést.
14 szempontot kellene súlyozni, és itt van még 7 pluszszempont is, tehát gyakorlatilag nehéz megmondani azt, hogy milyen finanszírozásra számíthatnak a különböző társulatok és a fenntartók. Köszönöm szépen.
