DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nyitrai államtitkár úr, ha komolyan gondolja, amit itt elmondott, akkor önt nagy veszély fenyegeti. Fiatal ember, vigyázni kellene a szavahihetőségére. Már napok óta megy a találgatás, hogy kire gondolt a miniszterelnök, amikor a bohócügyi államtitkárt nevezte meg tárgyalópartnernek. Hogyha ezt komolyan gondolja, amit itt az előbb elmondott, akkor nagyon nagy a veszély, hogy magára fog jutni ez a kétes dicsőségű szerep.
Merthogy miről is van szó? Tavaly benyújtott a kormány egy törvénymódosítást, ami arról szólt, hogy a nemzeti adatvagyon körébe tartozó, nagy nyilvántartások esetén az adatkezelő csak állami szerv vagy állami tulajdonú gazdasági társaság lehet. És itt hosszú érveket mondtak amellett, hogy ennek az oka természetesen az elmúlt időszak gyalázataiban keresendő. Miközben persze bizonyos racionális érvek szóltak amellett, hogy a szabályozás ne pontosan így történjen, és persze amellett is szóltak racionális érvek, hogy a szabályozáson változtassunk, de az a hadjárat és az a végiggondolatlan, megfontolatlan, minden szakmai előkészítést, normális szakmai elemzést és előkészítést nélkülöző módja a törvény elfogadásának, ahogy ezt önök tavaly tették, az persze borítékolta, hogy ez lesz a végeredmény.
Amikor ezt a törvényt tárgyaltuk, most még az előzőről beszélek, mert ez szorosan hozzátartozik a mostani módosításhoz, akkor az MSZP jelezte, hogy a személyes adatok védelmét nem adminisztratív eszközökkel, hanem törvényi garanciákkal kell biztosítani. Ezt az álláspontunkat természetesen most is fenntartjuk, és az a megoldás, amire itt a jogalkotó jutott, és amit persze nem csodálok, hogy úgy az előterjesztő, mint a Fidesz képviselője, felkészült képviselőtársam, Manninger képviselőtársam néhány mondattal elintézett, hát nem is lehet ezt rendesen megérvelni, mert ami most történt, az egyszerűen a jogalkotás, a jogbiztonság megcsúfolása - Koszorús úr mosolyával kísérve, mert látom, hogy neki ez a gondolat így nagyon megtetszett. Tehát én azt gondolom, hogy így törvényt alkotni, így bánni azokkal a társadalmi viszonyokkal, amelyek szabályozására az Országgyűlés hivatott, nem lehet.
Most szó szerinti idézet következik Nyitrai úrtól, sokat fogom még önt ma idézni: “A magánérdek gátlástalan nyomulásának törvényjavaslata.” Hiszen azt a megoldást, amit most végül is választottak, ön minősítette a magánérdek gátlástalan nyomulásának. Tehát ne próbálják meg most ezt a törvényjavaslatot úgy beállítani, mint ha ez semmi más nem lenne, mint egy pici kis korrekciója annak, amit az előző törvénymódosítással tavaly elfogadott a fideszes többség. Kérem szépen, ez 180 fokos fordulat, hátraarc, ha már a miniszterelnök úgyis szereti az ilyen harcias példákat. Ez teljes hátraarc, és mindazt, ami ellen önök kardot rántottak az előző törvénymódosításkor, azt most behozzák, sokkal gyengébb garanciákkal, mint amiket egyébként a jogbiztonság igényelne.
Az előző törvénymódosításkor Nyitrai államtitkár úr a következő módon indokolta, hogy miért van szükség erre a szabályozásra. Azt mondja az államtitkár úr: “A mai napon újabb mérföldkőhöz érkezett a magyar törvényhozás. A nemzeti adatvagyon törvény megalkotásával megteremtjük az állami nyilvántartások valódi biztonságát, amely…” - és itt a korábbi időszakot kritizálja, ezt nem akarnám itt indokolatlanul népszerűsíteni… (Dr. Nyitrai Zsolt: Tessék azt is elmondani!) Majd ön elmondja, hogyha gondolja!
Azt mondja, hogy: “A kormányváltás előtti korszakban úgy tekintettek a magyarok személyes adataira, mint üzleti lehetőségre. Csak így fordulhatott elő, hogy a személyes adatokat is tartalmazó állami nyilvántartásokkal kapcsolatos informatikai feladatokat, az úgynevezett adatfeldolgozási feladatokat privát cégek végezték számos esetben. Mi ezt tűrhetetlen helyzetnek tartjuk, felszámoljuk. A legbiztonságosabb adatfeldolgozó maga az állam, így ennek szellemében alkottuk meg a nemzeti adatvagyon törvényt.” - mondta akkor Nyitrai államtitkár úr. (Dr. Nyitrai Zsolt: Igen.) Most megpróbál úgy csinálni, mintha ezzel a törvénymódosítással ez még mindig így maradna. Hát nem így marad! Mert most kap felhatalmazást a miniszter, hogy ő majd eldöntse azt, hogy az adott állami szerv képes végrehajtani, vagy nem, és ha a miniszter úgy ítéli meg, hogy nem képes, akkor majd megkapja az Ezüsthajó Kft., és akkor nyilván lehet ott állami adatvagyont kezelni.
Hogyan fordulhatott elő, mondta ezt Nyitrai államtitkár úr, hogy az állam nem képes dolgozni azokkal az adatokkal, amelyekkel a törvényi felhatalmazás vagy az állampolgár hozzájárulása alapján maga rendelkezik? Hozzáteszem egyébként, hogy ha az a szándéka a Fidesznek, hogy ebben nagyobb szigorúság legyen, én ezzel személyesen egyet tudok érteni, csak most nem ezt csinálják, hanem 180 fokos fordulatot tesznek, és egészen felpuhítják ezt a szabályt. Kinyitnak egy olyan kaput, ahol nincsen törvényes garancia, nem igaz, aki ezt állítja, hanem van egy személyes hatásköre a miniszternek, amivel egészen furcsa módon élhet ezen felhatalmazás szerint.
Amikor az előző törvénymódosítást benyújtották, akkor nyilván önök is gondoltak erre, de a parlamenti vitában is felmerült, hogy bizonyos átálláshoz mennyi időre van szükség. És a szakemberek is okkal figyelmeztettek arra, hogy az a 2011. december 31-ei határidő, amelyet önök szabtak a szabállyal ellentétes szerződések felszámolásának, nyilván gondokkal és problémákkal fog járni. Én úgy látom, hogy az előterjesztő és a kormány érvelése nincs tökéletesen szinkronban abban, hogy miért is van szükség erre a módosításra, de ezt majd önök kibogozzák egymás között. Csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom, hogy Koszorús képviselő úr ismét kacag, tehát viccesnek tartja ezt a helyzetet, miközben egyáltalán nem az, mert én azt gondolom, hogy az adatvagyonnal, az állampolgárok személyes adataival való bánásmód és ennek a garanciái, hogy ehhez csak meghatározott körök és felhatalmazással férhessenek hozzá, valóban intézményes és törvényes garanciákat igényelnek.
És meg kell mondanom önöknek, hogy nem nyugtatja meg a magyar közvéleményt az sem, ahogyan az elmúlt napokban önök a személyes adatok kezelése tekintetében összeütközésbe kerültek az adatvédelmi biztossal, aki kifejezte az aggályait amiatt, hogy a szociális konzultációval összefüggésben az anonimitás követelménye, az érintett véleménye, a név- és lakcímadatok összekapcsolásának tilalma nem érvényesült. Tehát önök mint kormány az elmúlt időszakban is visszaéltek ezzel az adatbázissal, ezekkel az adatokkal és információkkal, és ez joggal keltett aggodalmat nagyon sok emberben. Ezt nem tőlem tudják meg nyilvánvalóan, mert erről a sajtó is elég sokat írt, hogy vonalkódos levelet kaptak a szociális konzultáció jegyében, és a vonalkódos azonosító alapján önök nyilvántartást tudnak készíteni arról, hogy kik azok, akik egyáltalán visszaküldték - a jegyzőkönyv kedvéért mondom: Koszorús úr csóválja a fejét - ezeket a leveleket, és a visszaküldött levelek kapcsán pedig azt az adattartalmat, amiben majd kifejtik, hogy mennyire tudnak azonosulni az Orbán-kormány szociális elképzeléseivel, illetve mennyire nem. Egészen furcsa adatbázisokat készíthetnek ebből.
Erről nyíltan beszélnek az emberek, és hozzáteszem: minden alapjuk sajnos meg is van erre, hiszen amit önök az elmúlt időszakban ezen a területen elkövettek, az semmiféleképpen nem ad okot bizakodásra. Úgyhogy azt kell mondjam, hogy ez a törvényjavaslat nagyon leleplező.
(17.40)
Miközben szeretném hangsúlyozni azt az álláspontomat, hogy az állampolgárok adatai, a nemzeti adatvagyon körébe tartozó adatok felhasználására vonatkozó garanciákat rendkívül fontosnak tartom, tehát ha önmagában csak azt a célt tűzte volna ki maga elé - a különböző sallangok nélkül - a Fidesz-kormány, hogy ezen a szabályozáson szigorítson, akkor azt gondolom, hogy arról lehetett volna értelmes tárgyalást folytatni, és az MSZP tudott volna egy ilyen irányt támogatni, de nem erről van szó. Arról van szó, hogy valamilyen rosszul értelmezett, saját politikai érdek miatt hadjáratot hirdettek az előző törvény módosításakor. Most, amikor rájöttek, hogy ez valamiért mégsem jó, amikor rájöttek arra, hogy mégiscsak esetleg másfajta megoldásra is szükség van, akkor pedig egy olyan megoldást választottak, ami semmiféle garanciát nem jelent, hiszen a szabályozás lényege, az önök által benyújtott mostani módosításnak a lényege az, hogy a miniszter egyedi döntése alapján enged eltérést, ez pedig nem valódi garancia.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
