DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Annak idején, tavaly ősszel, amikor a parlament elfogadta a 2010. évi CLVII. törvény, a nemzeti adatvagyon törvényt, amelynek a módosítását látjuk, az LMP is támogatta ezt a törvényjavaslatot, mi is megszavaztuk ennek a törvénynek az elfogadását. Jobbikos képviselőtársamhoz hasonlóan én is csak utalni szeretnék arra, hogy természetesen mi is láttuk, hogy jó oka volt a kormányzatnak előterjeszteni ezt a törvényjavaslatot. Hiszen a megelőző időszakban, lásd ezt a bizonyos Idom Zrt.-s ügyet, ahol egy Basil Mohamedről a mai napig nem tudjuk, hogy kicsoda, számtalan olyan anomáliát vetett föl, ami komoly aggodalmakat ébresztett abban a tekintetben, hogy a polgárok személyes vagy éppen különleges adatai milyen kézbe kerülnek; tehát azok az adatok, amelyeket jogszabály alapján, törvény által elrendelten ad át a polgár, vagy éppen nem is ad át, hanem az állami szerv tart nyilván róla.
Ez a törvény, aminek a módosítását itt most képviselőtársaim javasolják, egy horizontális törvény, horizontálisan teremt egy normativitást abban a tekintetben, hogy az államigazgatás teljes rendszerében kizárja azt, hogy az Idom Zrt.-s ügyhöz hasonlóan ki lehessen szervezni a nemzeti adatvagyont különböző vállalkozásokhoz. Ehhez képest ez a törvénymódosítást, amit most képviselőtársaim beterjesztettek, pontosan ezen a normativitáson üt léket. Lehet azt mondani, hogy ez kivétel, csak egyet tudjunk, hogy egy ilyen kivétel, főleg amikor meglehetősen - hogy finom legyek - homályosak ennek a kivételezésnek a kontúrjai, pontosan azt a célt számolja fel, amiért a parlament novemberben magát a törvényt elfogadta.
Azt is mondhatnám, hogy tulajdonképpen viccet csinálnak magából az alaptörvényből, hiszen erre a nemzeti adatvagyon törvényre pontosan azért volt szükség, hogy ne legyenek úgymond “szabályt erősítő” kivételek. Azt lássuk, hogy ha gyakorlatilag egy miniszternek parttalan jogköre van abban, hogy nemzeti adatvagyonhoz tartozó adatelemeket kiszervezhet különböző magáncégekhez, akkor ennek az őszi törvények az égadta világon semmi értelme nem volt.
Éppen ezért már most szeretném jelezni, hogy az LMP képviselőcsoportja abban az esetben tudja támogatni kizárólag ezt a törvényjavaslatot, ha négy ponton nagyon komoly garanciát raknak a miniszteri jogkör mellé. Az egyik nyilvánvalóan egy időbeni korlátozás, tehát, hogy ne bármekkora időre szervezhesse ki a miniszter ezt az adatkezelést. Mi egy kétéves időtartamot javasolunk. A másik pedig, hogy erre is csak akkor legyen lehetőség, ha egyáltalán, nem a határidőben, hanem egyáltalán a feladat teljesítése nem lehetséges ilyen külsős közreműködése nélkül. És még valami: kizárólag abban az esetben tartjuk elfogadhatónak egy ilyen kivételezés, egy ilyen diszkrecionális kivételezés lehetőségét, ha egyébként a kormány az elektronikus közigazgatási operatív program terhére már a felmentéssel érintett informatikai rendszer fejlesztésére forrást elkülönített. Magyarul: van garancia arra, hogy egy záros határidőn belül, tehát egy kétéves időtartamon belül az állam, a hatóság olyan helyzetbe kerül, hogy már ne legyen szüksége külsős közreműködő igénybevételére. Igen, mi is azt gondoljuk hogy egy külsős közreműködő igénybevétele a nemzeti adatvagyon bármely elemének kezelésénél semmiképpen sem tekinthető egészséges állapotnak.
A másik két garancia, amit fölvetnénk: az egyik az, hogy kizárólag olyan adatbázisok tekintetében legyen erre lehetőség, amelyek már a törvény hatálybalépésekor léteztek, tehát magyarul, innentől kezdve a kormányzat, a hatósági szervezetrendszer csak olyan adatbázisokat alakítson ki, amelynek kezelésére egyébként nincs szükség külső segítségre. Másrészt nagyon fontos garancia, és pontosan a választási informatikai rendszerrel kapcsolatos sivatagi közreműködő esetéből tanulva, hogy amennyiben meg is bíz az állam ilyen közreműködőt, az teljesítési segédet ne vehessen igénybe. Ne lehessen ezt a feladatot aztán továbbruházni olyan szereplőkre, akiknek az üzleti háttere, kapcsolatrendszere finoman szólva nem tisztázott, ráadásul komoly nemzetbiztonsági aggályokat is felvethet.
Tehát először is időhatárba kell szorítani az ilyen jellegű egyedi felmentéseket. Kettő: világossá kell tenni, hogy csak és kizárólag akkor van lehetőség ilyen felmentésre, ha egyébként a feladat teljesítése, nem egyszerűen határidőben való teljesítése, hanem a feladat teljesítése egyébként nem várható el az állami szervtől. Három: erre is csak akkor legyen lehetőség, ha egyébként az állam biztosítja azt, hogy a záros, mondjuk, kétéves időhatáron belül adottak lesznek a pénzügyi feltételek arra, hogy az állam visszavegye, és saját kézben folytassa ezt az adatkezelést. Ezenkívül pedig, ha világos mondás van arról a törvényben, hogy az ilyen kiszervezéseknél a magáncég további teljesítési segédet igénybe nem vehet, és nyilvánvaló, hogy az állam innentől kezdve csak olyan adatbázisok gyártásába fog bele, ahol egyébként az adatkezelés feltételrendszere magán az állami szerven belül adott.
Én nagy csodálattal nézem, hogy fideszes képviselőtársaim, most például Koszorús képviselő úr és Lázár János, aki minden egyes törvényhozási tárgynál nagy kedvvel jön elő különböző törvényjavaslatokkal, ilyen szigorúan követik nyomon az egyes jogszabályok érvényesülését a kormányzaton belül. Mégis, azért fölvetődik bennem a kérdés, hogy akkor, amikor már van egy bő egyéves kormánya az országnak, ilyen típusú törvényjavaslatok miért nem a kormányzattól, miért nem a minisztériumtól érkeznek be a Ház elé. Hiszen azt, hogy mondjuk, egy új törvénnyel kapcsolatban adott esetben milyen problémák adódnak, leginkább maga a kormányzat, illetve az illetékes tárca tudná megmondani.
Tehát ez újfent egy kérdés. Kérdés azok után, amikor például pár nappal ezelőtt Sebestyén képviselőtársunk egy komplett termékdíjtörvénnyel állt elő, ez is egy kicsit vicces, hogy akkor, amikor több mint egy éve működik az új Vidékfejlesztési Minisztérium például, miért nem a Vidékfejlesztési Minisztériumban készítenek elő ilyen törvényjavaslatokat. (Dr. Illés Zoltán: Azért, hogy gyorsabban kerüljön a parlamenten keresztül tárgyalásra.) És ugyanígy a most előttünk fekvő törvényjavaslat estében is legalábbis érdekes, hogy miért nem a fejlesztési tárca teszi ezt meg.
(18.00)
Ez két szempontból érdekes. Pontosan tudjuk, pontosan tudják önök is, hogy amennyiben a kormányzattól érkezik egy ilyen előterjesztés, akkor a jogszabály előkészítésének a nyilvánossága, illetve a részvétel a jogszabályok előkészítésében legalábbis előírásra került, így ezeket a szabályokat meg lehet kerülni. Másrészt pedig azt gondolom, hogy a jogszabályok minősége egy jól működő kormányzat, egy jól működő demokrácia esetében akkor garantált, hogyha az ilyen jellegű törvényjavaslatokat egyébként a kormány készíti elő és terjeszti a Ház elé.
De mondom, végezetül és összefoglalva, ahhoz, hogy egyáltalán értelmes legyen hatályban tartani magát ezt a nemzeti adatvagyon törvényt, és azért, hogy ne csak porhintés maradjon meg az emlékezetben, hogy novemberben a Fidesz ezzel kívánt az Idom Zrt.-s botrányra reagálni, múlhatatlanul fontos, hogy itt az önök által beterjesztett törvénymódosításhoz ezt a négy-öt garanciális elemet építsék be. Ha ezt nem teszik meg, egész egyszerűen értelmetlenné vált az a munka, amit a parlament elvégzett - egyébként nagyon helyesen - tavaly novemberben.
Köszönöm szépen. (Szilágyi László tapsol.)
