DR. NEMÉNY ANDRÁS
DR. NEMÉNY ANDRÁS
DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az első vitaszakaszhoz szeretnék hozzászólni. Ha esetleg belekeveredne valami a második vitaszakaszból, akkor szóljon, elnök úr, de nem áll szándékomban összekeverni a dolgokat.
A mai részletes vita oka - ami az általános vitának is oka volt - az, hogy az Alkotmánybíróság két törvényt is, amit már ebben a ciklusban a Fidesz-KDNP-frakciószövetség és a fideszes kormány hozott, alkotmányellenesnek talált. Alkotmányellenesnek találta őket, hiszen öt alapjogot is sértettek, s minden esetben az indoklás nélküli felmondás volt a kiváltó ok. A következő öt alkotmányos alapjogot sértette a két törvény: a közhivatal viseléséhez való jog, a jogállamiság elve, a munkához való jog, a bírósághoz fordulás joga és az emberi méltósághoz való jog.
Tehát úgy kellett volna változtatni a törvényt, hogy ezek az alkotmányos alapjogok ne sérüljenek újra. Ez látszólag talán sikerült is, de álláspontunk szerint a helyzet valójában nem változott. Sőt, talán inkább azt kellene mondanunk, hogy kicsit őszintétlenebb lett, hiszen az új szabályozás egy szép narancsszínű csomagba nagyjából ugyanazt a javaslatot csomagolta be, amit az Alkotmánybíróság korábban kifogásolt.
Négy pontban tudjuk a legfőbb gondokat felsorolni. Talán mondhatnék többet is, de ebben az esetben nem akarok túlterjeszkedni.
Az első probléma a bizalomvesztés kérdése, a felmentési indokok között szabályozott új kategória. Ennek a tartalma jelenleg ismeretlen számunkra. Ugyan van róla két mondat a szabályozásban, de hogy ez igazából mit jelent, azt se az általános vitában, se a bizottsági vitákban nem sikerült feltárnunk. Szerintünk ez egy gumiszabály, ami csak azt a szubjektív elemet erősíti, amivel a köztisztviselők és a kormánytisztviselők kiszolgáltatottsága nő. Hogy ez alapján a bíróság hogyan fog tudni dönteni, hogyan lesz ez valós, világos, tényleges és jogszerű indok a bíróság előtt, az erősen kétséges. Álláspontunk szerint ez nem is lehetséges.
Sokszor elhangzott a viták során, hogy kinek, minek kell megfelelnie a köztisztviselőnek és a kormánytisztviselőnek. Álláspontunk szerint semmiképpen nem a főnökének kell megfelelnie. Hiszen gondoljanak bele, valamikor lesz majd kormányváltás, és az önkormányzatokban is mindig vannak változások, s akkor majd azok a köztisztviselők, akik önöknél dolgoztak és szakmailag megfeleltek, az új főnöknek majd nem fognak megfelelni bármilyen szakmai indok alapján, akkor bizalomvesztés címén elküldésre kerülnek. Hiszen önök azt mondták, a bizalomvesztés az, amikor a felettes nem bízik a munkavállalóban. Álláspontunk szerint egyáltalán nem ez a bizalomvesztés, a köztisztviselőnek csak a törvényeknek kell megfelelnie; éppen ez lenne a köztisztviselői életpálya lényege.
Nehezményezzük azt is, hogy ha bizalomvesztéssel sem lehet vagy nem tudnak valakit eltávolítani, akkor a munkakör és a munkavégzés helyének egyoldalú megváltoztatására ad lehetőséget a szabályozás. Ráadásul, ha ezek után felmond a köztisztviselő, kormánytisztviselő, akkor csak a vezetőkkel számolnak el a korábbi illetmény alapján, a közdolgozókkal nem. Álláspontunk szerint ez egy külön probléma, és önmagában is alkotmányellenes, diszkriminációt jelent.
A harmadik fő probléma - amibe most nem megyek bele bővebben - a kormány-tisztviselői döntőbizottság felállítása. Ha jól vettem ki, ez egy külön ajánlási ponthoz tartozik. Most csak annyit mondanék, hogy ez növeli a bürokráciát és erősíti a kiszolgáltatottságot.
Már a köztisztviselői életpálya elején nehézséget fog okozni az a kitétel, hogy a pályáztatás helyett erősítik a meghívásos kiválasztási eljárást. Ez azt jelenti, hogy már a köztisztviselői jogviszony keletkezése is szubjektív lesz. Félünk, hogy ez meg fogja valósítani a Fidelitas elnökének azt a vízióját, hogy a kormánytisztviselőket és a köztisztviselőket a saját nem régen kiképzett kádereikkel töltsék fel. Az ország érdekében nagyon nem szeretnénk, ha ez így lenne.
Összességében elmondható, hogy egyszerre nő a kormánytisztviselők és a köztisztviselők kiszolgáltatottsága, és várható a szolgáltatás színvonalának csökkenése. Ezzel a törvénymódosítással tehát semmivel nem vagyunk beljebb, sőt elmondható, hogy mindenki egyformán veszít, a dolgozók, a kormánytisztviselők, a köztisztviselők és a szolgáltatást igénybe vevő oly fontos és oly sokszor emlegetett emberek is. Ezért benyújtottunk négy módosító javaslatot, amelyek elfogadását kérjük, mert ezekkel talán kicsit változtathatunk ezen a helyzeten.
Köszönöm szépen a szót.
