DR. NAGY ANDOR
DR. NAGY ANDOR
DR. NAGY ANDOR, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A mi bizottságunk is a mai napon tárgyalta meg ezt a törvényjavaslatot, és ugyanúgy, ahogy az előbb a kollégám elmondta, egyhangúlag mi is általános vitára alkalmasnak minősítettük. Kérem, engedjék meg, hogy a rendelkezésemre álló öt percben elmondjam a bizottsági ülésen elhangzott főbb gondolatokat.
Azzal szeretném kezdeni, hogy ezt a törvényt már nagyon várta a szakma. Örülök neki, hogy végre beterjesztésre került, jómagam személyesen is részt vettem évek óta abban a folyamatban, amely még Hiller miniszter úr idején indult el. Gyakorlatilag a miniszter úr tevékenységének köszönhetően leraktuk ennek a törvénynek az alapjait, azt a hármas egységet, amit úgy fogalmaztunk meg annak idején is meg most a törvényben is benne van, hogy legyen kezelési terv, legyenek kezelő szervezetek vagy világörökségi gondnokságok, és legyen pénz arra, hogy ezek a kezelési tervek elkészüljenek és az értékmegőrzés megtörténhessen.
Örülünk tehát annak, hogy ez a törvény végre elkészült. Magyarország szerencsés ország, hiszen nyolc világörökségi helyszínünk is van. Egyébként ez a nyolc helyszín 120 önkormányzatot érint, tehát egy olyan ügyről beszélünk, aminek gyakorlatilag nemzetgazdasági, országos jelentősége van. Benne vagyunk az elsők között, akik ilyen világörökségi törvényt fogadnak el, nem minden részes tagállam él egyébként azzal a lehetőséggel, hogy ilyen törvényt fogadjon el külön is.
A bizottsági ülésünkön is felvetettem, hogy ha annak idején, amikor a szerencsi szalmatüzelésű erőmű ügye kirobbant, ez a törvény meglett volna, és lett volna kezelési terv, akkor nem úgy alakultak volna a dolgok, ahogy alakultak, hiszen az ügy kapcsán is nagyon jól lehetett látni - a bizottság maga egyébként kihelyezett bizottsági ülésen Szerencsen részt is vett egy, a helyi képviselő-testülettel folytatott megbeszélésen -, világosan lehetett látni azokat a frontokat, amelyek az ügy kapcsán kialakultak. Ha egy megújuló energiát használó vagy biomasszát használó erőműről lett volna szó, még látszólag úgy állhattunk volna a dologhoz, hogy ezt érdemes támogatni, ugyanakkor pedig a környéken élő borászok meg civil szervezetek felhívták a figyelmet arra, hogy az egész beruházásnak az energiamérlege egyáltalán nem pozitív, hiszen egy 50 megawattos erőműbe 150 kilométeres sugarú körön belül kellett volna összehordani a szalmát, ami ésszerűnek - majdnem az épeszűt mondtam, de talán ez egy kicsit túlzás - nem mondható.
Joggal vetették fel a borászok is meg a környéken lévő civil szervezetek is, hogy egy dolog a munkahelyteremtés, a gazdaságfejlesztés iránti igény, az energiatermelés, de ennek a költségei nem érik el azt az árat, amit a borászoknak, a turizmusban érdekelteknek meg magának a természetnek el kell szenvednie. Ez a törvény az ilyen helyzeteket nagyon egyszerűen kezelni fogja a jövőben, hiszen lesznek kezelési tervek, és az eligazítja majd a hatóságokat, hogy ilyenkor milyen döntést kell hozni.
A bizottsági ülésünkön felvetődött annak a gondolata, hogy újdonság a mostani törvényben az, hogy ezt a kezelési tervet majd az illetékes önkormányzatoknak be kell építeni a helyi önkormányzati rendeletekbe, viszonyítani kell ehhez a településrendezési terveket, hogy szabjon erre a jogalkotó valamilyen határidőt. A határidőre vonatkozóan azonban egyelőre konkrét javaslat a kormány részéről nem hangzott el.
Nagyon fontos eleme az egész szabályozásnak a pénz, ahogy most itt a képviselőtársam mutatta. Sokan azt gondolták, hogy amikor megkapják ezt a világörökségi címet, azzal majd pénzt is kapnak, de valójában ez a világörökségi cím nem jár külön pénzforrásokkal; bár zárójelben megjegyezném azt, hogy értelmes dolognak tartanám azt, ha az európai uniós pénzek megpályázásakor egy-egy világörökségi helyszín, mondjuk, ne úgy versenyezzen egy bizonyos fejlesztésért, mint olyan helyszínek, amelyek nem élvezik ezt a címet. Ugyanis maga a világörökségi cím nemcsak jogosítványokat tartalmaz, hanem nagyon kemény kötöttségeket is, és gyakran a gazdasági, a kulturális meg a természeti érdekek ütköznek, és nagyon helyesen védjük a természetet, védjük a kulturális örökséget, de például egy ilyen pozitív diszkrimináció pályázati pénzek elosztásakor indokolt lehetne.
Felvetődött az is, hogy a civil szervezeteket - ezt az elnök úr vetette fel - be kellene vonni a folyamatba. Ő sajnálatosnak tartotta, hogy a Világörökség Nemzeti Bizottsága megszűnik, valamilyen testületnek működnie kell (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.); nem biztos, hogy ezt így fogják a jövőben hívni, de valamilyen testület lesz. Ez volt a lényege a bizottsági ülésnek, az időm lejárt.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
