DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, a figyelmeztetést. Én az ajánlási pontok közül a 2-eshez szeretnék hozzászólni, a 3-ashoz, illetve a 9-eshez.
A 2-es ponttal kapcsolatban, amelyben Volner János képviselőtársam nagyon értékes javaslatát próbáljuk védeni és meggyőzni önöket arról, hogy ne tévúton járjanak, azaz ne az úgynevezett egyenruhás bűnözésnek nevezett jelenséggel szemben lépjenek föl, amely jelenség - mint tudjuk - nem létezik, illetve létezik a rendőrség keretein belül, de azzal szemben még nem léptek fel kellő eréllyel, akkor mindenképpen el kell mondani azt, hogy hogyan nyilatkozott erről a kérdésről Orbán Viktor miniszterelnök 2010. április 21-én, tehát még a második forduló előtt Rakamazon. Ott azt mondta, amikor meglátogatta a helyi rendőrőrsöt, hogy Magyarországon a rendetlenségnek hamarosan vége lesz, a bűnözők világának úgyszintén. És ezt elsősorban a rendőrség biztosítja majd. A második forduló pedig arról fog szólni, hogy milyen arányú lesz a többség a hatékony rendőrség kialakítását szolgáló jogszabályok megváltoztatásához. Zárásul: az a tét, hogy át tudunk-e lépni a kétes hatósági eljárások ciklusán, és belépünk-e egy világos, egyértelmű, az emberek érdekét szolgáló új korszakba.
Azt gondolom, hogy most az a fő kérdés az eseti bizottság létrehozására irányuló határozati javaslat vitájában, hogy ennek az eredeti, egyébként abszolút szimpatikusnak tartható kijelentésnek a nyomán tényleg ezen az úton kíván-e járni a kormánytöbbség, vagy - mint egyébként a kormányprogram is egyébként deklarálja, hogy a közbiztonság fontos és mindenképpen megoldandó feladat - miért nem az államnak a bűnmegelőzési, bűnfelderítési és áldozatvédelmi képességeinek javítását célzó eseti bizottságot hoznak létre, hiszen ez a fő kihívás ma Magyarországon. Ezt nagyon jól tudják önök is, nagyon jól tudják, hogy ez a cél, amit most önök megjelöltek, kifejezetten torzítja és eltereli, mellékvágányra tereli a vitának a valós lényegét.
A vita arról szól, hogy miért van az, hogy a hivatalos statisztikai kimutatások szerint is a vagyon elleni bűncselekmények áldozatai körülbelül az elvesztett vagyon egytizedéhez jutnak hozzá átlagosan. Tehát lényegében drámai a helyzet, akár a vagyon elleni bűncselekmények, akár a kisebb jellegű, erőszakos bűncselekmények tekintetében, vagy abban, hogy akár az úgynevezett antiszociális, tehát társadalmi együttélés normáit megsértő életmódot folytató csoportok, nemzetiségi közösségek által gerjesztett hangulatot hogyan lehet kezelni.
Nagyon kiterjedt és nagyon jól működő modellek vannak akár Olaszországban vagy Nagy-Britanniában, ahol kifejezetten hatékony és jól működő szabályozásokat találtak ki helyben és központilag is arra, hogy az olyan típusú együttélési szabályokat durván megszegő csoportokkal szemben, amelyek semmibe veszik, akár a zaj-, akár a szaghatások és egyéb más, kellemetlen körülményektől szenvedő, becsületes polgárok életét megkeserítő életmódjukkal átlépnek olyan normákat, amelyek még nem érik el a büntetőjogilag szankcionálható normákat, de igenis vissza kell szorítani ezeket a jelenségeket. És Olaszországban, most nemrégiben beszéltem egy ilyen olasz szakértővel, kifejezetten elmondta azt, hogy nagyon jól működő modellek léteznek különböző településeken, a helyi városi vezetések egy központi felhatalmazás alapján, jogszabályi felhatalmazás alapján nagyon kemény együttélési szabályokat, együttélési kódexeket vezethetnek be, és ezek elég sikeresen működnek, és kikényszerítő erőt is biztosíthat hozzá a település a saját rendőrsége vagy saját rendfenntartó szervezete útján. Nagy-Britanniában ugyanilyen modell működik, ugyanez a rendszer, és ott még hatékonyabb eredményeket tudtak elérni.
Tehát az a tiszteletteljes kérésem és javaslatom, hogy Volner János javaslatának megszavazásával, amely ezt a bizonyos mellékvágányt teljes mértékben kiveszi a problémakezelésből, helyezzük középpontba a polgárokkal szembeni állami felelősség kérdését, a bűnmegelőzés, bűnfelderítés, áldozatvédelem szempontrendszerét, az állam nemzetközi egyezményben foglalt ilyen irányú kötelezettségét, alkotmányban foglalt ilyen irányú kötelezettségeit, a rendőrség a törvényben foglalt ilyen irányú kötelezettségeit hogyan s milyen formában nem teljesíti kellő mértékben, és mit kellene és mit lehetne tenni annak érdekében, hogy végre ezt a tevékenységét egy év után, az idézett miniszterelnöki kijelentés után valóban a társadalom megelégedésére végezhesse, és ne legyen nevetség tárgya egy olyan előterjesztés, amelyben meglevőnek nevezik a köznyugalmat, közrendet, közbiztonságot, noha valójában tudjuk, hogy ez tényleg ebben a formájában, a 3-as ajánlási pont szerint, ahogy Zakó László képviselőtársam javasolja, bizony még csak egy kívánatos fogalom.
Tehát ez a probléma fő gyökere, ez a probléma fő iránya, és minden más cselekvés és cél sajnálatos módon a társadalom valódi akaratával, érdekeivel szemben tévutat jelent, és ezért próbáljuk önöket meggyőzni arról, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot.
Az összetételt tekintve pedig valóban a paritásos elv felelhet meg a célnak, hiszen itt most nem a politikai erődemonstráció a cél, hanem az, hogy a felelős erők, akik részt vesznek egy ilyen bizottsági munkában, közösen tudjanak olyan megoldásokat találni, ami komplex megoldást is jelent, tehát nemcsak közrendi, közbiztonsági kérdés akár a cigány-magyar együttélés kérdése, hanem annak az összes összetevője, annak a szociális, oktatási háttere, a munka világába való visszavezetés, és minden olyan eszköz ésszerű bevetése, alkalmazása, amely hosszú távon oldja meg ezt a rendkívül súlyos, égető társadalmi kérdést.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
