DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által is említett gazdasági szabadságharc nagyon leegyszerűsítve és ismét csak két szóban megfogalmazva azt jelenti, hogy mi magunk. Mi magunk, vagyis azok, akik itt vannak a parlamentben, a tisztelt képviselő hölgyek és urak, és a parlament és a kormány határozza meg azt, hogy milyen eszközökkel és milyen ütemezésben oldja meg azt a problémát, amit egyébként az elmúlt nyolc évben az elődök itt ránk hagytak.
A magyar kormány 2010 nyarán hozott egy alapvető döntést. Ez a döntés pedig úgy szól, hogy egyszerre van szükség az államháztartás stabilizálására és a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtésére. Az államháztartási deficit kezelése és az államadósság csökkentése - azt hiszem, ebben egyetérthetünk - tízmillió magyar állampolgár érdeke. Ugyanakkor olyan eszközöket választott ehhez a kormány, amit az IMF-fel nem tehetett volna meg, például a terhek valamilyen arányos megosztása, utalhatnék itt a válságadóra és a bankadóra.
A másik oldalról megtettük a lépéseket a gazdasági növekedés beindítására, a 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadó is ezen lépés felé mutat, a 10 százalékosra csökkentett társasági adó, az adminisztráció csökkentése, vagy utalhatnék az új Széchenyi-tervre is.
Hadd utaljak arra, hogy éppen a mai nap folyik az a tárgyalás Brüsszelben, amikor az írek megpróbálnak elérni egy kis eredményt a tekintetben, hogy az IMF és az EU által nyújtott támogatásnál 1 százaléknyi kamattámogatás-csökkentést elérjenek. Cserébe azt várják el tőlük, az írektől, hogy a 12,5 százalékos társasági adót emeljék meg. Nálunk ilyen nincsen. Mi levehettük, mi magunk megtehettük ezt, és erről szól a szabadságharc. Arról is szól, hogy csak megszorítással nem lehet kikeveredni ebből a válságból, ehhez növekedés kell.
Hadd utaljak arra a jó hírre, ami a legfrissebb adat, hogy 2011 első negyedévét összehasonlítva 2010 első negyedévével, a gazdasági növekedés 2,3 százalékos volt. 2006 ősze óta, mondhatnám azt is, hogy az őszödi beszéd óta nem volt egy évben, egyéves szinten ilyen nagy gazdasági növekedés. Gazdasági növekedés nélkül nem lehet kilábalni ebből a válságból. Hadd utaljak szintén arra, hogy Portugália azért került abba a válságba, amiben van, és azért omlott össze, mert képtelen volt gazdasági növekedést produkálni, 1 százalék alatti növekedéssel nem lehet kikerülni a válságból; mint ahogy csak megszorítással sem lehet.
Tehát nézzük meg, hogy mi történt Görögországban: Görögország megtett minden megszorító lépést, jó néhányat, és ott tart, ahol tart gyakorlatilag egy év után. Ha szabad a figyelmébe ajánlanom, hogy milyen receptek vannak a világon, Görögországtól az is egy elvárásként fogalmazódik meg, cserébe a 110 milliárdos mentőövért, hogy 50 milliárd eurónyi nemzeti vagyont privatizáljon. Tehát azért nézzük tisztán, hogy milyen keretfeltételek vannak.
Ezzel szemben Magyarországon látszanak az eredmények, a piacok bizalmat szavaztak Magyarországnak. Magyarország képes finanszírozni államadósságot a piacairól. És azt mondom most is, amit mondtam egyébként 2010 nyarán és 2010 őszén is, a piaci finanszírozásban az a legeslegjobb, minden mással szemben, hogy nincs benne politika. A piac nagyon egyszerű jelzéseket ad, ha szabad mondanom, bináris kóddal dolgozik. Vagy veszik a magyar állampapírokat, vagy nem, és utána az a kérdés, hogy milyen kamatszint mellett. Magyarország képes erre, és képes finanszírozni az államadósságát, kedvező kamatszint mellett, mint ahogy azok az országok, amelyeket az előbb említettem, nem képesek erre, és nem képesek az adósság csökkentésére sem.
Látszanak az eredmények abban is, hogy a piac miként szavazott bizalmat, ha egy picit rátekint, mondjuk, a forint árfolyamának változására az elmúlt időszakban, vagy annak a kockázati felárnak, a CDS-felárnak a változására, amelyik most már a 2010 őszi 400 pontról 240 pontra csökkent. Tehát a piac bizalmat szavazott Magyarországnak, a piac egyértelmű jelzéseket ad, hogy jó vagy rossz politikát folytat a magyar állam. A piaci finanszírozásban nincs politika, nem szól bele senki, sem az IMF, sem az Európai Unió, ők saját maguk eldöntik, hogy veszik-e vagy sem a magyar állampapírokat, és a jó hírem az, hogy vásárolják. Bizalmat szavazott annak a reformprogramnak, ami a Széll Kálmán-tervben megfogalmazódik, és hadd utaljak arra, hogy minden egyes lépés, ami a Széll Kálmán-tervhez kapcsolódik, tovább erősíti ezt a bizalmat.
Ehhez kérem a képviselő hölgyek és urak támogatását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
