DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szoktam direkt jogi természetű törvényjavaslatokhoz szót kérni, különösképpen akkor nem, hogyha büntetőjogról van szó. Nem vagyok a témakörnek szakértője - hála istennek, talán. Viszont van ennek a törvényjavaslatnak olyan vonatkozása, ami a parlamenti tisztségemből és a szakmámból fakad. Nevezetesen a költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség témaköréről, ennek az elmulasztásának a problémájáról van szó.
Van egy talán kötözködésnek nevezhető megjegyzésem. Amikor a törvényjavaslat definiálja az államháztartás körébe tartozó bűncselekményeket, akkor újradefiniálja, megmagyarázza, hogy mi az államháztartás, és újra leírja, hogy központi költségvetés, pénzalapok, társadalombiztosítási alapok; ez teljesen fölösleges fontoskodás. Az államháztartási törvény világosan megmondja, hogy mi az államháztartás körébe tartozó terület. Ez fölösleges, de ez teljesen formai kérdés, talán elfogadják, hogy ezt fölösleges itt megismételni.
Ennél fontosabb azonban az a kérdés, amit az államtitkár úr a szóbeli kiegészítésében mondott. Ön gyakran használta a közpénzek fogalmát, és ez nagyon helyes.
(17.30)
Én azt gondolom, hogy ön közpénzekre gondolt, a törvényjavaslat pedig az államháztartás körébe tartozó bevételekről, kiadásokról, pénzekről beszélt. Itt arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a közpénzek fogalma szélesebb körű az államháztartásnál, tehát nemcsak az államháztartásban vannak közpénzek, hanem az államháztartáson kívül is, és nekem úgy tűnik, hogy ez a törvényjavaslat leszűkíti azt a szankciókört, azt az intézkedési kört, ami a csalásokra és egyéb bűncselekményekre vonatkozik.
Tehát nekem az a javaslatom, még mindig az illúzió jegyében, mármint a nemzeti együttműködésünkre vonatkozó illúzió jegyében, hogy gondolják végig, terjesszék ki a közpénzek egészére ezt a törvényjavaslati szankciórendszert. Hiszen gondoljunk arra, hogy az ominózus BKV-ügyben az elhíresült pofátlan végkielégítés sem az államháztartás keretében történt, a BKV nem része az államháztartásnak (Babák Mihály: Ez igaz!) a hatályos magyar jogszabályok szerint, miként nem részei az államháztartásnak azok a közalapítványok, különösen közhasznú alapítványok sem, amelyekben szintén sok közpénz van, ott is készül költségvetés, ott is történhetnek visszaélések, pró, kontra bevételeknél, kiadásoknál egyaránt.
Tehát én azt gondolom, ön, államtitkár úr, közpénzekre gondolt, a jogszabály viszont egy szűkebb területről beszél, az államháztartásról. Miközben a közszféra egy szélesebb terület, benne vannak azok az állami tulajdonnal vagy résztulajdonnal működő gazdasági társaságok, mint például a MÁV vagy a Magyar Villamos Művek, vagy más példákat is mondhatnék, és azok a közhasznú szervezetek, köztestületek, a Magyar Tudományos Akadémia például, amely köztestületként a központi költségvetésnek része, de az államháztartásnak nem, és még folytathatnám ezeket a példákat, alapítványok, közalapítványok. Ez tehát az egyik tiszteletteljes javaslatom, ennek a figyelembevétele.
A másik pedig, hogy itt van egy valóban szakmai kérdés, hogy mi minden kellene ahhoz, hogy itt egy megnyugtató joghelyzet alakuljon ki a közpénzek kezelésénél. Tavaly, valamikor ősszel elfogadott a Ház egy olyan törvényjavaslatot, amely beépült az államháztartási törvénybe, amely a központi költségvetési szerveknél létrehozta a költségvetési felügyelő, főfelügyelő funkciót. Ez önmagában helyes, csak az a probléma, elmondtam akkor is, hogy ezeknek a felügyelőknek, főfelügyelőknek nincs igazi jogosítványa. Javaslatokat tehetnek, véleményeket fogalmaznak meg, de igazi, folyamatba épített ellenőri funkciójuk nincs; olyan funkciójuk nincs, hogy például a kötelezettségvállalásokat az ő engedélyük nélkül nem lehet megtenni; nincs olyan hatáskörük, hogy a kifizetéseket az ő engedélyük nélkül ne lehessen megtenni.
Tehát ezek azok az igazi, folyamatba épített pontok, amelyek képesek meggátolni ezeket az anomáliákat, a költségvetési közpénzekkel való csalásokat és egyéb bűncselekményeket. Ezért tehát tulajdonképpen ezt a jogosítványrendszert, folyamatba épített ellenőrzést kellene végiggondolni, nemcsak az államháztartásba tartozó költségvetési szerveknél, nemcsak a központi költségvetés területén, hanem a közszféra egészében, ide értve tehát, még egyszer mondom, a közhasznú szervezeteket, közalapítványokat és gazdasági társaságokat is, mert ott is ugyanilyen problémák vannak. Ezek nélkül, pusztán a büntetőjog eszközeivel, azt gondolom, hogy nem elég hadakozni a széles körben jellemző korrupciós jelenségek ellen.
Én tehát azt gondolom, hogy fontosak a büntetőjogi eszközök, ad absurdum ezek a szigorú szankciók, ezért is támogatja a Jobbik frakciója alapvetően a törvénymódosítást, a törvényjavaslatot. De azt gondolom, szakmai szempontból a kör szélesítése, a közpénzek körének a teljes megrajzolása és az abban való érvényesítés, illetve az ellenőrzés szakmai elemeinek a beépítése is legalább ennyire fontos lenne.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
