DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Választópolgárok! Tisztelt Honfitársaink! Kevesen vagyunk itt a Házban ugyan, ahhoz képest, hogy valóban milyen súlyú és milyen jelentőségű ügyről van szó. Hiszen ahogy elhangzott államtitkár úr felvezetésében, a magyarországi lakásvagyon közel 37 százalékát, közel 40 százalékát teszik ki a lakásszövetkezeti és társasházi tulajdonban levő lakásingatlanok. Tehát azt kell mondani, hogy lényegében ugyanilyen arányban, tehát több mint 3 millióan, közel 4 millióan érintettek ennek a furcsa, sajátos jogintézményrendszernek a mindennapjaival.
Éppen ezért e szabályozásnak, a lakásszövetkezetekre vagy társasházakra vonatkozó szabályozásnak rendkívül gondosnak, rendkívül alaposnak, rendkívül előkészítettnek kell lennie. Hiszen valóban a mindennapi életbe, húsba hatoló kérdéseket szabályoz akkor, amikor arról beszél, olyan jogokat szabályoz, hogy hogyan lehet igényt, tulajdonosi igényeket érvényesíteni kisebbségi érdekeket érvényesítő vagy antiszociális magatartású emberekkel szemben, vagy hogyan lehet törvényes garanciát kapni arra, hogy a közös képviselet vagy a mindenkori képviselő tisztességgel, korrekten végezze a munkáját, és ne veszélyeztesse a ház vagyonát, működését, állékonyságát. Egyáltalán, minden olyan lépés és szabályozás szülessen meg, amely élhetővé teszi ezeket, mert jellemzően - tehát minimum két lakás kell egy társasházhoz, de általában jellemzően - a nagy lakóközösségek formálnak társasházat, illetve a lakásszövetkezet pedig nagyon furcsa, érdekes jogintézmény, ami akár hungarikumnak is nevezhető ebben a formában.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat egy ilyen kettő az egyben jellegű megoldás, tehát nagyobbrészt a lakásszövetkezetekre vonatkozó joganyagot közelíti a társasházi joganyaghoz, másrészt néhány ponton kiegészíti, illetve módosítja a társasházakról szóló törvényt. Alapvetően előre kell bocsátanunk azt, hogy a Jobbik a maga részéről minden olyan intézkedést támogat, ami az emberek mindennapjai számára olyan szabályozási lehetőséget biztosít, ami a tisztességes, becsületes emberek közösségei számára az emberi méltóság jogát kiteljesíti, és felemelt fejjel, egészséges környezetben lehet megélni azokat a hétköznapokat, amelyekben egyébként a dúló gazdasági válság, munkanélküliség és a ránk hagyott örökség terhei terhelik az embereket.
Nagyon remélem egyébként, hogy ez a vita megmarad a szakmai mederben, függetlenül attól, hogy ezeket a környezeti felvezetéseket el kell mondani, a társadalmi hátteret, hiszen nincs jobboldali társasház vagy nincs baloldali társasház. Nagyon sok esetben megfigyelhetjük azt, hogy akár olyan emberek, akik egyébként az élet más területén konfliktusban állnak egymással, vállvetve küzdenek egy közgyűlésen, mondjuk, azért, hogy a környékbeli kocsma működése ne nehezítse vagy akadályozza a társasházi lakók életét, vagy éppen egy olyan magánvállalkozás ne lehetetlenítse el az ingatlan használatához fűződő jogokat, amely akár illegális tevékenységet folytat.
Mindenesetre nagyon fontos a Jobbik számára az, hogy párbeszédet folytasson, és megtalálja azokat a szereplőket egy ilyen törvényjavaslat előkészítése vagy vitája kapcsán, akik hitelesen és valóban szakmai alapon képviselik mindazokat, akik ilyen társasházakban vagy lakásszövetkezetekben élnek. Itt szocialista képviselőtársam utalt egy bizonyos konferenciára, ahol azt fejezték ki állítólagosan az ott lévő szakmai szervezetek, hogy a véleményüket, észrevételeiket nem emelte be ez a törvényjavaslat, vagy legalábbis nem látják viszont. Akikkel én beszéltem - egészen konkrétan a Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetsége, a legnagyobb ilyen jellegű szervezet Magyarországon -, más véleményen vannak. Tehát ők azt az álláspontot jelezték felém Farkas Tamás elnök úr tolmácsolásában, hogy alapvetően a jogszabály előkészítése kapcsán a kormány most azt az utat járta, amit egyébként mindig járnia kéne, hogy a szakmai szervezetekkel széles körű és alapos szakmai egyeztetést folytat.
(19.00)
Ennek nyomán ezen legnagyobb lakásszövetkezeti és társasházi országos szövetség javaslatai jelentős mértékben meghallgatásra kerültek, azonban volt egy-két olyan javaslat, amely kimaradt, úgyhogy miután itt csak képviselők szólalhatnak fel, és ezen legfontosabb országos szövetség itt nem szólalhat meg, ezért én most tolmácsolnám az ő álláspontjukat, bízva abban, hogy akár e törvényjavaslatban, ha az házszabályszerűen beilleszthető, vagy pedig ha nem, akkor majd egy későbbi módosítással sikerül megtenni azt a lépést, amit nagyon sokan várnak, amely tehát a lakásszövetkezeti modell közelítése a társasházi modellhez, illetve folyamatos csiszolása, javítása ennek a 2003-ban elfogadott törvénynek, amely immáron azért a sokadik. Ha jól számoljuk, akkor közel tucatnyi, egy tucatszor, tehát tizenkettedik alkalommal módosul a társasházi törvény. Ez túl sok ahhoz, hogy egyébként a jogbiztonság iránti jogos társadalmi elvárás ne rendüljön meg.
Mindenesetre akkor én most röviden szót adnék e helyütt e szövetség álláspontjának, amelynek egy tagszervezete a Létész, a Lakásszövetkezetek és Társasházak Érdek-képviseleti Szakmai Szövetsége. A következőképpen foglalta össze álláspontját erről a kérdésről. Azt jelezték, jelzik, hogy a lakásszövetkezetről szóló jelenleg hatályos törvény, a 2004. évi CXV. törvény alapvetően jól szolgálja a lakáságazat területe működési szabályának célját. A 2005. január 1-jén történt hatálybalépése óta azonban a gazdasági-társadalmi viszonyok változása miatt folyamatosan jelezték a különböző módosító javaslatokat, és örömmel nyugtázták, hogy a javaslatok jelentős hányadát, döntő hányadát - így fogalmaz a levél - az előkészítés során figyelembe vették.
Azonban vannak olyan elemek, amelyek nem kerültek figyelembevételre. Mindjárt az egyik ilyen kritikai elem, amit mi is el tudunk mondani, hogy bár érthető, hogy a két alapvető működési forma közel áll egymáshoz, és ez felveti az egy törvényben történő szabályozást, azonban mégis nem mondja, nem nevezi praktikusnak azt, hogy két önálló törvényben szabályozott lakásszövetkezeti és társasházi modellt egy törvényjavaslatban, az előttünk fekvő T/3005. számú javaslatban szabályozzák. Felveti a Vass Ferenc elnök úr által jegyzett levél azt is - a közgyűlések problémakörében, a lakásszövetkezetek körében vagyunk -, hogy igenis szükséges volna korlátozni az egy közgyűlésen meghatalmazotti minőségben megjelenő személyek számát, helyesebben a meghatalmazást adó személyi kört kellene valóban korlátozni, és ezt itt maximálisan további két főben javasolják.
Felvetik azt a javaslatot az Lsztv. 35. §-a kapcsán, hogy a tagnyilvántartással kapcsolatban igenis legyen a tulajdonosoknak, tagoknak és nem tagoknak is adatszolgáltatási kötelezettsége, hogy átlátható nyilvántartás legyen vezethető bármilyen lakásszövetkezeti érdek tárgyában felmerülő jogvitában vagy akár fizetési meghagyással, tehát igényérvényesítéssel kapcsolatban.
Felveti még a Létész a javaslatai között azt is, hogy a nem tag tulajdonos közgyűlési szavazati jogát, még ha ez jelenleg részleges is, de nem lenne célszerű feltartani, tehát ezt törölni javasolják. Van egy nagyon nagy szívügyük, amit szeretnének, ha valamilyen formában megjelenne a törvényi szabályozásban, mégpedig ez a tulajdonosváltás esetén követendő eljárás a lakásszövetkezettel szembeni tartozások körében. Miről van itt szó? Arról, hogy amennyiben egy lakásszövetkezeti tulajdonos a saját tulajdonában álló ingatlant értékesíteni kívánja, akkor ebben az esetben ezt jelenleg korlátozásmentesen megteheti, kivéve ha esetleg elővásárlási jog kikötése nem szerepel az alapszabályban, és semmilyen formában nem szerepel biztosíték a rendszerben arra, hogy a fenntartási, üzemeltetési hozzájárulást az új tulajdonos vagy megfelelő biztosítékkal vállalja megfizetni a szövetkezet részére, magyarul: a lejárt fenntartási hozzájárulás tartozása számos esetben úgy marad behajtatlan, hogy az adásvételi szerződés során a tulajdonból kilépő személy lényegében ezt nem fizeti meg, és a társasház, a lakásszövetkezet számára ez jelentős kintlévőséget jelent.
Tehát ezért javasolja a Létész, hogy a tulajdonosi közös költség hátralékai vagy a fenntartási hozzájárulás hátralékai nemkívánatos növekedését ebben a formában érdemes volna megakadályozni.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A javaslat lakásszövetkezetre vonatkozó terjedelmes része kapcsán óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy ez a lakásszövetkezeti forma egyáltalán valóban meddig maradjon vagy meddig maradhat a magyar jogrend része. Ennek az előtörténete az, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek lakásépítési lázában ezt a formát találták ki alapvetően a döntően panelház vagy legalábbis házgyári jellegű lakásokat magukba foglaló épületekre. Ez a modell jelentősen különbözik minden, Európában működő más modelltől, hiszen tulajdonjogot biztosít a tagok számára, érvényesíti a szövetkezetnek viszont azon elvét, hogy egy tag egy szavazat elve szerepel, másrészt viszont jogi személyiséget is ad a lakásszövetkezetnek, ami kétségkívül egy előnyös forma.
Azonban üzemeltetési, gazdálkodási szempontból sok jel utal arra, hogy ma már a lakásszövetkezeti forma, amely egyedülállónak nevezhető a világon, nem biztos, hogy a lehető legmegfelelőbb formát biztosítja, akár ha a nagyméretű lakásszövetkezetekre gondolunk. Erről majd Németh Zsolt képviselőtársam fog beszélni, hogy az ilyen típusú, akár több ezer tagból álló lakásszövetkezetek ma már mennyire lehetetlen működési állapotba kerültek, amelyre ugyan tesz javaslatot a törvényjavaslat, de ebben a körben lesznek majd módosító javaslatok, mint ahogy egyébként már most jelzem, hogy több módosító javaslattal éltünk, Németh Zsolt képviselőtársam és jómagam is. Ezek mind olyan jobbító szándékú javaslatok, amelyek, remélem, támogatást nyernek akár - majd részletesen ismertetem még itt - a nem lakáscélú helyiségek használatával kapcsolatos garanciális szabályok vagy a zárláncú kamerarendszerek működése körében, vagy pedig a kézbesítési vélelemmel kapcsolatos szabályok körében.
Mindenesetre annyit rögzíthetünk általános jelleggel, hogy a törvényjavaslat abból a felismerésből fakad, hogy ez a megkettőződést, tehát a lakásszövetkezet-társasház megkettőződést hosszú távon végül is nem célszerű fenntartani. Egyébként már most lehetővé tette a jogszabály azt, hogy lakásszövetkezet bármikor társasházzá alakuljon. Ez a közelítés, közelítgetés azonban még nem jutott el a teljes mélységébe.
Milyen erényei vannak a javaslatnak, mert tényleg elég sok jobbító szándékú rendelkezés van, amelyet jó szívvel lehet támogatni, többek között a kiválás intézménye törvényi feltételeinek a megteremtése, a kisebbségi érdekek lényeges megsértése esetén az igényérvényesítés megnyitása a lakásszövetkezetek körében, az eljárások gyorsítása. Az nagyon fontos, hogy valóban akár a lakásszövetkezetek, akár a társasházak esetében jogviták során törvényességi felügyeletet, ha úgy tetszik, a bíróságok gyakorolnak fő szabály szerint, hiszen egy közgyűlésen hozott határozat csak és kizárólag bírósági úton támadható meg. Erre most törvényi garanciát teremt az előterjesztés, hogy 30 napon belül ki kell tűzni a beérkezett keresetlevél alapján a tárgyalást, illetve még szünetelésnek sincs helye, bár hozzáteszem, jó szándékú a kezdeményezés, csak adott esetben ha a felek éppen szeretnék, hogy a perben vitájuk elintézése, egyezséggel történő megoldása érdekében szüneteljen a per, akkor nem látom célszerűnek, hogy a szünetelést kizárjuk, legfeljebb nyilván egy határozott bíráskodással arra kell a feleket ösztönözni, hogy minél jóhiszeműbben teljesítsék perbeli kötelezettségeiket.
Amit viszont továbbra is észrevételezni lehet, az az, hogy különbség van a lakásszövetkezeti törvény és a társasházi törvény rendszerében a közgyűlési határozatok megtámadása intézményrendszerében. Máig is érthetetlen, hogy a társasházi törvény 42. § (1) bekezdésében a határozatok meghozatalától számított 60 napon belül van lehetőség bírósághoz fordulásra, a lakásszövetkezeti törvény esetében pedig 60 nap a határozat közlésétől számítva.
(19.10)
Nem látom indokoltnak, hogy ez a kettősség fennálljon, szerintem mindenképpen megszüntetendő ez a kettősség.
Amivel egyet lehet érteni egyébként, itt az előbb előttem szóló szocialista vezérszónok részéről hangzott el kritikaként, hogy lakásszövetkezetek esetében az alapszabály-módosítás a közgyűlésen jelen levő kétharmados többséggel történő módosítása nyilvánvalóan nem lehet jogalkotói cél, hiszen ez azzal a minősített többséggel vagy azzal a különös érdekkel ellentétes, amit úgy tudunk definiálni, hogy egy alapokmánya, egy alapszabálya a lakásszövetkezeteknek egy stabil és csak kivételes esetben, meghatározó többséggel, az összes tulajdonos kétharmadával érvényesíthető csak.
Végül pedig szeretnék egy nagyon fontos részéről beszélni a törvényjavaslatnak, ami egyben erénye is, de egyben bizonyos szempontból azért kritikával illethető, mégpedig ez a vagyonvédelmi kamerarendszer működtetése. Itt megint csak azt kell mondani, hogy a Jobbik minden olyan törvényjavaslatot támogat, ami a rendet, a biztonságot és az emberek vagyoni jogait megóvó rendelkezést jelent. Ez egy visszatérő probléma, és nagyon sokéves előharc, küzdelem előzte meg, hogy most egyáltalán törvényi szabályozást kapott az a lehetőség, hogy társasházak vagy lakásszövetkezetek a közös tulajdonú vagy lakásszövetkezeti tulajdonban levő bejárati előteret kamerarendszerrel figyeltethetik. Ez kétségkívül egy nagyon komoly eszköz a lakásszövetkezetek és társasházak számára abban, hogy az egyébként tipikusnak mondható besurranó lakásbetörőket távol tartsák, vagy utóbb akár az elfogásukat lehetővé tegyék. A kapu nem zárható, a kapuzár könnyen elromlik, és tipikus, hogy valamelyik tulajdonos a hozzá felcsengető, magát szórólaposnak állító, ártatlan idegent beengedi, majd utóbb kiderül, hogy vagyon elleni bűncselekmény történt.
Fontos alapelve a polgári törvénykönyvnek, hogy minden tulajdonos viseli azt a kárt, amit nem tud a károkozóra áthárítani, ezért akár egy társasháznak vagy lakásszövetkezetnek alapvető és jól felfogott érdeke, hogy a vagyon védelméről minden lehetséges, jogszerű eszközzel saját maga is gondoskodjon. Hozzáteszem, csak zárójelben, hogy éppen tegnap kellett tapasztalnunk azt, hogy a tulajdonvédelem érdekében előterjesztett büntetőtörvénykönyv-módosítási javaslat, amelyet két jobbikos képviselőtársam nyújtott be, az alkotmányügyi bizottságban nem kapott kormányzati támogatást, noha ez szándékában ugyanolyan célt szolgált volna, azaz a magántulajdon megsértőivel szemben a jogos védelem eszközével lehetne a törvényi korlátozások keretei között élni. Bízom benne, hogy ez a javaslat azért még megkapja a támogatást.
Nos, a lényeg az, hogy a kamerarendszer valóban egy jó és alkalmas eszköz, és jogszerű eszköz most már, és kizárólag a közös területek megfigyelésére szolgál, valóban, tehát nincs szó itt arról, hogy a magánszférába hatolna ez a kamerarendszer, hiszen a lakások látogatóinak megfigyeléséről nincs szó. Azonban nézzük meg, hogy a szabályozás végül is szolgálja-e érdemben - az ördög a részletekben rejlik -, tehát nézzük meg, hogy a szabályozás alkalmas-e arra, hogy megvédje a tulajdonosokat. Igazából két olyan eleme van a szabályozásnak, ami miatt sajnos azt kell mondanunk, hogy jelenleg nem látjuk ezt biztosítottnak. Egyrészt az a szabály, amelyik kötelezően egy külső szakcégre bízná a kamerarendszer üzemeltetését; ez megítélésünk szerint komoly és stabil bevételt hozhatna a vagyonvédelemre szakosodott cégeknek, és jelentősen megnövelné akár a társasházi vagy lakásszövetkezeti fenntartási költségeket, azonban nem látjuk azt, hogy ez arányos és szükséges lépés lenne. Ennek a finanszírozására vagy feltételeinek a megteremtésére, úgy gondoljuk, hogy nem lennének képesek a társasházak, lakásszövetkezetek, ez a besurranó tolvajok malmára hajtaná a vizet. Szerencsétlen lenne, ha a társasházakat a törvény olyan helyzetbe kényszerítené, hogy saját, jól felfogott érdekükben akár meg is szegjék a jogszabályi előírásokat, és külső cégeknek való fizetés nélkül üzemeltessék a védelmi rendszerüket.
Magyarul választási helyzet elé állítják őket, éppen ezért javasoljuk azt, módosító javaslatom keretében azt terjesztettem elő, hogy ne teremtsünk ilyen előírásokat, ne követeljük meg a külső szakcég bevonását, illetve a kamerarendszer működésének a négyötödös többséggel történő elfogadását sem tartjuk megfelelően. Éppen ezért arra kérem tehát a kormánypárti többséget, amikor majd döntenek a módosító javaslatok tárgyában, és egyáltalán a törvényjavaslat tárgyáról, de minden képviselőtársamat természetesen erre kérem, hogy ne álljon az Országgyűlés a betörők, tolvajok pártjára, ne segítse a vagyonvédelmi cégek lobbiérdekeit, és éppen ezért ne is kényszerítsük törvényszegésre az egyébként jogkövetésre kész és képes társasházakat, lakásszövetkezeteket, amelyek, mint ahogy említettem (Az elnök csenget.), közel 4 millió ember számára teremtik meg az emberhez méltó élet feltételeit, és ezért minden támogatást és törvényi segítséget megérdemelnek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
