DR. GRUBER ATTILA
DR. GRUBER ATTILA
DR. GRUBER ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bízom abban, hogy talán kevésbé lesz indulatokkal teli e törvényjavaslat vitája, mint azt néhány perccel vagy néhány félórával ezelőtt közösen megéltük.
Már csak azért is bízom abban, és bizakodásomat az alapozza meg, hogy tegnap az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság ülésén a törvényjavaslat egyhangú támogatást élvezett, tehát valamennyi parlamenti párt, valamennyi frakció képviseletében úgy ítélte meg, hogy ez a jogszabály-tervezet, ez a törvénytervezet valóban fontos, alapos munka után került önök elé.
Maga a jogintézmény néhány évtizedre tekinthet vissza, ezért is izgalmas ennek a két, korábban meghivatkozott, vagyis a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény, valamint a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosításának szükségessége.
Nos, ez az előttünk fekvő T/3005. számú törvényjavaslat, azt hiszem, egy nagyon érdekes társadalmi fejlődés nyomon követése. Kodifikátorok a megmondhatói és tudói, hogy minden jogszabálynak megvan a maga életciklusa. A születés előtti állapot, amikor a társadalom jogos igényként emel föl törvényhozói szintre olyan kérdéseket, amiket szükséges annak gyakorisága, annak fontossága okán törvényileg szabályozni. Nagyon érdekes jogelméleti kérdés, hogy ebből a szabályozási igényből végül is milyen módon, milyen társadalmi egyeztetésekkel, milyen külső egyeztetésekkel kerül egy jogszabály-tervezet ide a Magyar Országgyűlés elé, és a vitákban milyen finomítások, milyen egyéb részigények, társadalmi részigények jelentkeznek.
Nos, amikor végül is az Országgyűlés törvényhozói erejénél fogva akár a lakásszövetkezetekről, akár a társasházakról szóló törvényt megalkotta, az adott, 2003-2004. évi igényeknek, szándékoknak, elvárásoknak kívánt eleget tenni.
Egy jogszabály életében, az idő múlásával - a zsenge ifjúkort leszámítva - bizony-bizony rohamos öregedésen megy keresztül. Ez az öregedési fázis, öregedési ciklus pedig arról szól, hogy a társadalomnak újabb igényei, a jogalkotónak korábban nem érintett, nem szándékolt vagy egyszerűen figyelmetlenségből elkerült feladatai kívánják és teszik szükségessé az újraszabályozást.
(18.20)
Ez az időszak, azt hiszem, most jött el, és ennek okán szükséges erről a törvényjavaslatról szót ejteni. Az az igazság, hogy ez a vezérszónoki felszólalási lehetőség két célt szolgálna: igazándiból nem szeretném Szatmáry államtitkár úr korábbi szavait elismételni, de mégis szükséges néhány olyan pontot visszaidézni, néhány olyan pontra hangsúlyozottan és a törvényjavaslat szövegét is idézve reagálni, amik az idetartozó, a lakásszövetkezetekről szóló épületek kapcsán valóban fontosak és mindenképpen kiemelésre méltóak, azoknak a képviselőtársaimnak, akik itt vannak, és természetesen azoknak az állampolgároknak, akik a televízión vagy a rádión hallgatják a vitát.
Teljesen természetes, hogy ezt az alapvető eltérést én nem kívánom megismételni, azonban nagyon érdekes az a számadat, amit az államtitkár úr jelzett, vagyis hogy ez az ingatlanszám a lakásszövetkezetek esetében 7 százalékra tehető, illetőleg a 2010-es állapot szerint 1270 lakásszövetkezetben 282 ezer lakás van jelenleg. Ez a tendencia a társadalmi igények változását is mutatja, hiszen egyre kevésbé általános a családi házak építése, és egyre inkább jelentkeznek azok az igények, amelyek kapcsán társasházi, lakásszövetkezeti építésű ingatlanokban kívánják az életüket eltölteni polgártársaink.
Nagyon fontos, hogy például ennek az alakulásában adott esetben egy-egy jogszabály, egy-egy támogatási lehetőség igénybevétele, netalán egy-egy hitellehetőség igénybevétele az elmúlt időszakban milyen változásokat okozott. És most hadd hivatkozzak néhány, az országban kiemelten fontos és elismert üdülőterületen hirtelen megnövekvő lakásépítésekre, ahol általában jellemző volt a társasházi vagy lakásszövetkezeti építkezés.
Úgy vélem, hogy a társasházi törvény, illetőleg a lakásszövetkezeti törvény - pontosan azért, amit az államtitkár úr az expozéjában mondott - alapvető összeigazítását, egymáshoz emelését szükséges elfogadnunk, és ehhez képest mindenképpen szükséges a jogbiztonság, az eddigi jogbiztonságnál magasabb rendű és precízebb jogbiztonság biztosítása. Úgy vélem, hogy a társasházi törvény 2009-ben, illetőleg ez év január 2-án hatályba lépett új rendelkezései kapcsán nagyon fontos, hogy ezek ne egymás mellett, ne párhuzamosan fussanak, hanem ezeket a rendelkezéseket ugyanúgy, korrekt módon meghivatkozza és alkalmassá tegye az alkalmazásra ez a törvénytervezet. Nagyon fontos, hogy az elmúlt időszakban, és most ismét csak visszautalnék egy jogszabály életciklusának a középső szakaszára, számtalan, tipikusnak vélt és tipikusnak meghatározható jogvita eldöntésében ezek a jogszabályi hátterek, ezen törvényjavaslatban megfogalmazott alapelvek egyfajta útmutatóként szolgáljanak a jogalkalmazók és a jogot igénybe vevők számára.
Tisztelt Képviselőtársaim! Itt valóban három pontban, három erőpontban lehetne összefoglalni ennek a törvényjavaslatnak a fontos elemeit. Azt hiszem, hogy az első, nagyon fontos kérdés, ami eddig talán nehezítette, sok esetben a környezet számára is megdöbbentő módon változtatta a társasházak küllemét, külső megjelenését, vagyis a nem lakás céljára szolgáló helyiségek használatának a módja, lehetősége. Az elmúlt időszakban több esetben is az derült ki, hogy ez a szabályozás nem teljesen korrekt, nem teljesen precíz, sok esetben gátjává válik a vállalkozásoknak, illetőleg új tevékenységek elkezdésének.
Fontos azonban, hogy ez a vállalkozássegítés, ennek a segítő kéznek a kinyújtása meddig terjed. És itt nagyon fontos, hogy a törvényjavaslat 10. §-ában, ami szerint a lakásszövetkezeti törvény 13. §-a módosul, az alapszabály határozza meg, ha lakóépület esetén a lakásszövetkezet vagy a tag, továbbá a nem tag tulajdonában álló, nem lakás céljáró szolgáló helyiségben a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó vagy szexuális, vagy erotikus szolgáltatásra irányuló tevékenységet kívánnak folytatni, valamint ha szexuális terméket és segédeszközt kívánnak árusítani vagy forgalmazni, ez esetben a lakóépület rendeltetésének megfelelően megtilthatja a nem lakás céljára szolgáló helyiség használatát és hasznosítását, vagy meghatározhatja használatának és hasznosításának szabályait.
Tehát e tekintetben egy nagyon korrekt féket és irányt ad a lakásszövetkezeti tagok kezébe, miszerint már az alapszabályban, a későbbi viták elkerülése érdekében meg tudja határozni ezeknek a helyiségeknek a végleges és korrekt használatát, ki tudja zárni az ilyen, közerkölcsöt sértő eszközök, illetőleg szolgáltatások biztosítását.
A törvényjavaslat 9. §-ában nagyon fontos, hogy az eddig nem szükségszerűen lakásszövetkezeti célra használható helyiségek akár a tag vagy nem tag tulajdonosok tulajdonába is átadhatók. Ez egyfajta forgalomélénkítést, egyfajta üzletpolitikai lehetőségeket biztosít a vállalkozók számára. És nagyon fontos, én azt hiszem - talán nem is számunkra, jogalkotók számára, nem is a jogász kollégák számára -, nagyon fontos, hogy az eddigiekhez képest a nyugdíjasházi szövetkezetek és az üdülőszövetkezetek sajátosságai önálló fejezetben jelennek meg, egy egészen új címmel, jelesül: a nyugdíjasházi szövetkezetre és üdülőszövetkezetekre vonatkozó eltérő rendelkezések. Ez, úgy vélem, a jogban talán kevésbé járatos szövetkezeti tagok részére nyújt kellő felvilágosítást, határoz meg egyszerűbb döntési lehetőséget a lakásszövetkezetek esetében. Látszólag technikai tehát, de mégis úgy vélem, ez is a jogbiztonságot, az érintettek nagyobb jogi tudását biztosítja.
Nagyon fontos továbbá, hogy az eddigiekhez képest… - az államtitkár úr is említette ezt a bizonyos joghézagot, a lakásszövetkezetek kiválását, és társasházzá vagy kisebb lakásszövetkezetté történő átalakítását, átalakulását szabályozó 27. §-t. Nagyon fontos, és talán akár a társasági törvény korai életére hadd hivatkozzak vissza, hogy ott is a legtöbb probléma az volt - bár ez egy gazdasági jellegű jogszabály -, hogy a különféle átalakulásokat, a kiválással történő átalakulás megszűnését követték a legnehezebben a jogalkalmazók, illetőleg az érintettek.
Fontos tehát, hogy ez a 27. § úgy kerüljön be, hogy valamennyi társasházi tag érdekét, valamennyi társasházi tulajdonosi tag érdekét kellőképpen szabályozza. Nagyon fontos tehát, hogy nem egyszerűen egy olyan kiválási lehetőséget biztosít és határoz meg nagyon korrekt módon, ami alapján a kisebb egység ugyan létrejön, de a korábbi egység terhei, vitatott jogi kérdései, netalántán adósságai és egyéb, függőben lévő jogviszonyai maradnak a levegőben, lebegnek, mint egy felhő.
Éppen ezért fontos, hogy a kiváló társasházi épület lakástulajdonosai kötelesek kifizetni a fennálló költséghátralékot, illetőleg a lakásszövetkezet által korábban felvett hitelekből a rájuk eső részt. Ez egy tiszta, nyomon követhető, gazdaságilag, üzletileg, vagyonjogilag is teljes körű rendezést takar. Én azt hiszem, hogy ez mind érdeke a korábbi lakásszövetkezetben maradó szövetkezeti tulajdonosoknak, és természetesen érdeke a kiválóknak is.
(18.30)
Hiszen ezáltal lehet az új társasházi szervezeti egységet akár a közüzemi tartozások tekintetében, akár banki kapcsolatok tekintetében tisztán, világosan bemutatni.
Nagyon fontos, és azt hiszem, hogy ritkán és kevésbé hangsúlyozott kérdésről essék még szó. A lakásszövetkezeti törvény első ízben lehetővé teszi a közgyűlési határozat bíróság előtti megtámadását a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelme esetén is. A bíróság előtti megtámadás - jogászkollégák talán meg tudnak erősíteni -, anélkül, hogy ez valójában megtörténne, pusztán a lehetőség is egyfajta komolyabb gondolkozást, egyfajta komolyabb, felelősségteljesebb gondolkozást követel meg és biztosít akár a kisebbség, akár a többség részéről. Hiszen egy bíróság előtti eljárás lehetősége nemcsak a megtámadók, hanem a megtámadottak esetében is kellő átgondoltságot, kellő figyelmet és kellő határozott véleményformálást igényel. Hiszen ennek az eljárásnak nyilván költségvonzata van, nyilván a bíróság által hozott határozatok egy olyan új irányt, egy olyan új utat nyújtanak akár a kisebbség, akár a többség esetében, ami a későbbiekben bizony meghatározóvá válik mindkét fél számára.
Nagyon fontos, és talán államtitkár úr is kiemelte ezt a bizonyos kamerahasználatot, vagyis a kamerahasználattal kapcsolatos személyiségi jogok kérdését. A törvénytervezet 12. §-ában, ami a lakásszövetkezeti törvény 14/A. §-ával egészül ki vagy épül be, ilyen épül be, van egy nagyon fontos meghatározás, amit szíves figyelmükbe ajánlok. Ez így szól, tehát a 14/A. § (2) bekezdés: “A kamerarendszer üzemeltetője az igazgatóság által kötött szerződés alapján e tevékenységgel megbízott, a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvényben meghatározott személy lehet.”
Nem csak arról van szó tehát, hogy általában meghatározza és megtiltja, hogy a kamerarendszert milyen módon lehet üzemeltetni, vagyis a (3) bekezdés alapján: “a kamerarendszer kizárólag az emberi élet, a testi épség, a személyi szabadság védelmét, a jogsértő cselekmények megelőzését és bizonyítását, valamint a lakásszövetkezet tulajdonában álló vagyon védelmét szolgálja” vagy “a fennálló körülmények valószínűsítik, hogy a jogvédelem más módszerrel, mint a felvételek felhasználása, nem érhető el” és “alkalmazása az a) pontban meghatározott célok eléréséhez elengedhetetlenül szükséges mértékig terjed, és nem jár az információs önrendelkezési jog aránytalan korlátozásával”.
E hármas feltételrendszeren túl még egy szakmai elemet is beemel a jogszabály, és úgy vélem: ezzel, hogy nemcsak magát a hardvert, hanem a szoftvert, vagyis a kamerarendszert üzemeltető szakemberek meglétét is megköveteli, ezáltal megfelelőképpen biztosítható és biztosított lesz az a vagyonvédelmi igény és az a személyiségvédelmi aggály, aminek a két része - mint Szkülla és Kharübdisz - próbálja a törvényhozót, a törvény előkészítésében részt vevő szakemberek hajóját kormányozni. Úgy vélem tehát, hogy ez az elem is nagyon fontos, és nagyon korrektül van leszabályozva, és csak bízom benne, hogy ezt az elemet a való élet nagyon sokáig nem fogja újraírni.
Végezetül egy olyan kérdés, ami, azt hiszem, hogy nem pusztán egy lakásszövetkezeti kérdés, nem pusztán egy olyan lehetőség, amit egy jogszabályban kellene meghatározni, de nagyon érdekes, hogy az építésügyi jogszabályok okán a korszerűsítés fogalma szerintem példamutatóan van meghatározva. Nemcsak a társasházak esetében lenne erre szükség, hanem valamennyi lakóépülettel kapcsolatos jogszabály esetén. Hiszen itt, a törvényjavaslat 31. §-ában meghatározza magát a korszerűsítés fogalmát, és itt nem elégszik meg egy a meglévő épület használatra alkalmasságát javító, használati értékét, teljesítőképességét, üzembiztonságát növelő építési, szerelési munka meghatározásában, hanem - és most hadd idézzem -: “Korszerűsítésnek kell tekinteni a megújuló energiaforrások (napenergia, szél, geotermikus energia) alkalmazására, központi fűtő- és melegvíz-ellátó berendezésnek az energiaracionalizálással, a levegőtisztaság-védelemmel összefüggő átalakítására vagy cseréjére vonatkozó, továbbá az épület energiahatékonyságát szolgáló épületszerkezeteken végzett építési-szerelési munkát is.”
Tehát míg korábban, azt hiszem, hogy valamennyi képviselőtársunk fejében a korszerűsítés tulajdonképpen egy szokásos nagyfelújítást vizionált, e tekintetben azt hiszem, hogy a későbbiekben és netalántán a támogatási, az ilyen típusú korszerűsítési támogatási pályázati lehetőségeken, állami és nem állami támogatási lehetőségeken túl meghatározza azokat az elemeket, ami véleményem szerint valamennyi korszerűsítés esetén irányadó és mértékadó kell hogy legyen.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, hogy a fenti kiemelések okán is, és tekintettel arra is, valóban a bizottságunk egyhangú támogatása okán is ezt a törvényjavaslatot jó szívvel és elfogadásra ajánlom a figyelmükbe.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
