PÁL TIBOR
PÁL TIBOR
PÁL TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! 2011. május 6-án egy nagyon tartalmas szakmai tanácskozást tartottak a képviselői fehér házban. Szakemberek sora szólalt meg, nagyon jó javaslatok hangzottak el a társasházak és a szövetkezeti formában működő lakóházak mindennapjait segítendő. Valóban egy nagyon értékes tanácskozás volt.
Sajnálatos, hogy a mostani előterjesztésben mindezekből a javaslatokból azt kell mondjam, hogy szinte semmi nem köszön vissza, pedig 2 millió emberről van szó, az ő mindennapjaikat befolyásoló törvényről. Ebből a 2 millióból közel 800 ezren Budapesten élnek. Ott, a tanácskozáson kiderült az is, hogy a pénzpiac számára is fontos a társasházak és a lakásszövetkezetek működése. Ezt is a szakmai előadásokon erősítették meg az ott felszólalók, ott is elhangzott, hogy 80-100 milliárd forintos betéttel rendelkeznek a társasházi közösségek, tehát ők betétesek, és nem pedig a hitelfelvevők közé tartoznak.
Ugyanígy az építőipar is komoly partnerre talál a társasházakban, fontos megrendelők a társasházak, a lakásszövetkezetek, munkát adnak a javítások és a felújítások alkalmával. Az építőipar számára - világossá vált - különösen nagy lendületet adott az elindított panelprogram, ahol az önkormányzati források is megmozdultak. Mindezekért, tehát látva a piacot, látva az építőipart, látva a szakmai szándékot, mindezekért nagyon sajnálatos, és magam nagyon sajnálom, hogy a törvényalkotók nem mertek egy kicsit bátrabban hozzányúlni az előttünk lévő két törvényhez.
A benyújtott módosítás alapvető célját hallottuk, hogy kicsit közelítsék egymáshoz a lakásszövetkezetekre és a társasházakra vonatkozó szabályozást. A társasházak és a lakásszövetkezetek között két lényeges különbség van, az egyik a tulajdonjogi helyzetről, a másik pedig a lakásszövetkezet jogi személyiségéről rendelkezik. Ha az időben egy kicsit visszanézünk, akkor tudjuk, hogy a társasházi működés kicsit kényszerműködés Magyarországon, hiszen a rendszerváltás után, amikor lehetőség nyílt arra, hogy a korábbi bérlők megvásárolják az önkormányzattól vagy a tanácstól bérelt lakásokat, akkor mivel nem volt más forma, a társasházi forma jött létre, ezt a formát alkalmazták igen sokan, több millió ember került bele ebben a működési rendszerbe.
(18.40)
Ennek a működési rendszernek a jövő szabályozása akkor még nem volt megfelelően kidolgozva. Azután ahogyan megyünk az időben előre, amikor megvásárolták a lakásokat, akkor sokan azt gondolták, hogy megvették a saját lakásukat, ők most már tulajdonosok, innentől kezdve minden mást el lehet felejteni, és csak később szembesültek azzal a ténnyel, azzal a valósággal, hogy a lakásokon túl mást is megvásároltak: megvásárolták a házhoz tartozó tetőt, tetőszerkezetet, padlást, pincét vagy éppen a közműveket, a távfűtési rendszert és egyéb más dolgokat. Ezt a tulajdonosok elég nehezen vették tudomásul, hosszú idő kellett, mire kialakult az a tudat a társasházi közösségekben, hogy ezeknek a rendszereknek a karbantartása is az ő feladatuk.
Azután nagyon sokan, rengeteg önkormányzat próbálkozott azzal, hogy a társasházakat segítse a felújításban, a működtetésben. Különböző pályázatok jelentek meg, önkormányzatok igen komoly összegekkel a társasház-felújításokat segítették, volt, aki visszatérítendő vagy éppen vissza nem térítendő kölcsönnel tette ezt meg. Ha ma akármelyik nagyvárosunkban, akár itt, Budapesten vagy Székesfehérváron, Szegeden, Győrben vagy Pécsen sétálunk, akkor lehet látni ennek a felújításnak az eredményeit. Az önkormányzati kezdeményezést később a már említett panelprogram egészítette ki. Ma, azt lehet mondani, igen szép eredmények vannak, és sok esetben nemcsak szépek a felújítások, hanem igen gazdaságos eredményeket lehet elkönyvelni. A rezsiköltségekben, amelyek a panelházak többségében a legnagyobb összeget kiteszik, 45-50 százalékos megtakarítást lehet elérni, tehát azt lehet mondani, hogy ez a program igen eredményes volt. Ez abból is látszik, hogy nagyon sok társasház pályázott erre a programra.
Azt is lehetett látni, hogy amikor a tulajdonosok egyenként megvették a lakást, akkor azt gondolták, ők tulajdonosok, majd a saját lakásukat rendben tartják (Szatmáry Kristóf elhagyja az üléstermet.), és egy másfajta működést kellett elindítani, amit én nagyon szívesen elmondanék, ha a kormány képviselője visszajönne a terembe, de vélhetően őt nem érdekli ez a 2 millió ember, hogy velük mi van a társasházakban. Tehát meg kellett tanulniuk azt a működési formát, hogy egymással beszélni kell, közösséget kell létrehozni a társasházakban, és ahhoz, hogy ez működjön, szükségük volt arra, hogy legyen egy közös képviselőjük, legyen olyan, aki az érdekeiket összeköti, megfogalmazza és megjeleníti, ő a társasházi közös képviselő. Ez a szakma az elmúlt években szépen fejlődött. (Szatmáry Kristóf visszajön az ülésterembe.) Rengeteg mindenhez kell értenie ma már egy közös képviselőnek, nem elég csak a pénzügyeket kezelnie, a műszaki ügyekhez is kell értenie, jogi végzettséggel kell bírnia, és természetesen a társasházban lakó tulajdonosok lelkével is kell foglalkoznia, hiszen az a dolga, hogy a közösséget összefogja, akár pályázatokra, felújításokra vagy valamilyen programra őket mozgósítsa. Tehát egy professzionális szakmává nőtte ki magát ez a tevékenység.
Az előttünk lévő törvénymódosítás, a lakásszövetkezetek és a társasházak működése, az épületfenntartással kapcsolatos döntések, az együttélés szabályai, a közgyűlések szabályos megtartása tekintetében meglévő közös vonások megkívánják azt, hogy a vonatkozó törvényi szabályok között meglévő különbségeket a jogalkotó felszámolja, erre a bevezetőjében az államtitkár úr tett is utalást. A benyújtott módosítás új eleme, amit részletesen szabályoz az előterjesztő, az pedig a társasházakban elhelyezhető, közös területet figyelő kamera kihelyezésének a szabályozása. Határozottan mondom, szerintem ez egy jó dolog a törvényben, hogy magánterületet nem, a lakások ajtaját nem figyelheti, csak a közös területet lehet megfigyelni.
Először szeretnék néhány észrevételt tenni a két törvény szabályozására vonatkozóan, azután pedig olyan általános kérdésekről szólnék, amelyek régóta várnak megoldásra, és a mostani törvényjavaslatban sem lehet olvasni róluk. A módosítás 5. §-ában az alapszabály-módosításról kétharmados többséggel rendelkezik a törvényjavaslat, de ezt csak a jelenlévőkre érti. Ez vélhetően egy elírás, hiszen tudjuk, a közgyűléseken általában a tulajdonosok egyharmada szokott megjelenni, és ha ennek az egyharmadnak a kétharmada módosíthatja az alapszabályt, akkor az több száz vagy több ezer embert érintő alapszabályi rendelkezéssé válhat, tehát egy kisebbség a többségre nézve döntést hozhat. Azt gondolom, itt elírás történt a törvényjavaslatban.
A módosítás 8. §-a az esetleges jogviták rendezését szabályozza peren kívül, és ezt a lakásszövetkezetek számára teszi lehetővé. Valójában nem egészen érthető, hogy ha a törvényalkotó szándéka az volt, hogy a lakásszövetkezeti törvényt és a társasházi törvényt egy kicsit közelítse egymáshoz, akkor ezt a lehetőséget miért nem adja meg a törvényalkotó a társasházak számára.
A módosítás 9. §-a a lakásszövetkezet tulajdonát próbálja meg valamilyenfajta rendszerben tárgyalni. Ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen tudjuk, ahhoz, hogy a lakásszövetkezetek pályázhassanak, a tulajdonukban lévő tárgyakat fel kell sorolni, a felújítási hitelhez erre szükség van. Itt elsősorban a fűtőtesteket, a különböző vezetékeket, a nyílászárókat és ezek tulajdonjogát kell még a törvényjavaslatban pontosítani.
A módosítás 29. §-a kedvező szabályokat tartalmaz a lakásszövetkezeteket képviselő civil szervezetek számára. Azt mondja a törvényalkotó, hogy különböző törvényeknél, szakmai tanácskozásoknál ki kell kérni az ő véleményüket. Nagyon sajnálatos, hogy ez a szabály ismét nem vonatkozik a társasházi civil szervezetekre, a társasházak érdekképviseleteire.
Nem tudom, miért különbözteti meg a törvényalkotó mégis ezt a két formát, miközben az a szándéka, hogy közelítse egymáshoz, pedig azt kell mondanom, lélekszámban sokkal többen élnek ma társasházakban, mint lakásszövetkezetekben, ezért szükség lenne, hogy azonos jogosítványokkal legyenek felhatalmazva.
A társasházakra vonatkozóan a már említett kamerarendszer felállítását szabályozza a törvénymódosítás, ez vélhetően a közbiztonságot fogja javítani. A törvényjavaslat 80 százalékos egyetértést ír elő a társasház számára ahhoz, hogy a kamerarendszert felállítsák vagy kihelyezzék. Ez egy nagyobb lakásszámú társasháznál nagyon nehezen biztosítható százalék. Egyébként ez nem is indokolt, hiszen, ahogyan mondtam, a kamera csak a közös területeket figyelheti meg, magánlakásra nem irányulhat. Ebben az esetben bőven elegendő lenne, azt gondolom, az 50 százalék plusz egy fő szavazati arány rögzítése.
Szeretnék két olyan dolgot feltétlenül megemlíteni, amivel a javaslat nem foglalkozik, pedig nincs is olyan társasházi közgyűlés vagy szakmai tanácskozás, ahol ezek ne vetődnének fel. Az egyik ilyen kérdés a társasházak jogállásának a kérdése és ennek a rendezése, azaz, hogy önálló jogi személyiség legyen egy társasház. A társasházak alapító okirattal jönnek létre, ingatlan-nyilvántartási hatóság veszi őket nyilvántartásba, ez a nyilvántartás közhiteles adatokat tartalmaz, tehát minden adott ahhoz, hogy önálló jogi személyként őket rögzíteni lehessen. Az előterjesztők elő sem merték venni ezt a kérdést, nem is szerepel a javaslatban, pedig néhány évvel ezelőtt itt a Házban Kosztolányi Dénes fideszes képviselő arról beszélt, hogy ha a társasházak esetében valaki törvényt módosít, ez az a kérdés, amit legelsőnek rendezni kell, mondta Kosztolányi Dénes képviselő, akkor mint fideszes képviselő. Érdekes, most erről egy szó sem esik az előterjesztésben, pedig már a lakásszövetkezetek és a társasházak közötti különbség igazán minimális. Azt javasolom, hogy ezt az előterjesztőnek érdemes volna újragondolni.
A társasházak jogállásán kívül a másik kérdés, amely korábban már megoldódott ugyan a társasházak számára, de 2010 decemberében az akkori törvénymódosításban a Fidesz a hatályba léptetési rendelkezéseknél törölte ezt, ez nem más, mint a társasházak törvényességi felügyeletének a kérdése. Önök megszüntették, felszámolták ezt a rendszert. Egyébként korábban még a Gyurcsány-kormány az ügyészséget jelölte ki a társasházak működésével kapcsolatban, hogy felügyelje az ottani működést, hogy az szmsz szerint történik-e. Érthetetlen, hogy ezt korábban önök megszüntették egy egyszerű rendelkezéssel. Az a képviselő, aki a munkája során a választóival találkozik vagy fogadóórát tart, és figyel arra, amit mondanak, igazán tudja, hogy szinte nincs olyan panasz, nincs olyan tulajdonos, aki ne beszélne arról, vagy ne kérdezné meg, melyik az a szervezet, ahová elmehet, és elmondhatja a panaszát, felvetheti a gondját, elmondhatja a baját. 2 millió embert így valójában odalöktek a bizonytalanságba. Ők nem tudnak a problémájukkal kihez fordulni, hogyha a társasház működését tekintve valamilyen gondjuk van.
(18.50)
Nem marad más most, mint az igen hosszadalmas és költségigényes bírósági eljárás végigvitele. Tehát ezen két probléma, az önállóság és a jogi felügyelet szabályozása nélküli társasházi törvénymódosítást beterjeszteni a parlament elé, azt mutatja, hogy nem nyitott fülekkel hallgatják a már említett szakmai tanácskozásokon részt vevőket, és az egyéni képviselők pedig, azt gondolom, vagy kevés társasházi közgyűlésen vesznek részt, vagy pedig ők sem hallják meg azt, amit ott mondanak az emberek.
És van sok apróság, ami szintén kimaradt a törvényből; például, hogy a nem megfelelően működő közös képviselővel szemben milyen panasztételi lehetőség van. Van-e szervezet, amelyet fel lehet szólítani, amelynél panaszt lehet tenni? Ugyanígy nincs tisztázva a tevékenységtől való eltiltás kérdése. Itt is csak a bírósági eljárás marad a társasházi tulajdonosok számára. Sokszor esnek a társasházak olyan hibába - vagy olyan csapdába -, hogy olyan közös képviselőt foglalkoztatnak, alkalmaznak vagy választanak meg, akit korábban már valahonnan elküldtek, valahol nem felelt meg, éppen törvénysértő volt. Nem lehet leellenőrizni, hogy ki hol, milyen tevékenységet végzett, van-e valamilyen gond vele.
Valójában azt gondolom, hogy ha most a kormány kicsit vállalkozóbb szellemű lenne, akkor lehetőség lenne arra, hogy a bíróságoktól az életkor miatt elküldött, nagy tapasztalattal rendelkező jogi szakemberekből, bírákból a társasházak működését felügyelő, a közös képviselők tevékenységét felügyelő szakmai szervezetet hozzanak létre. Azt gondolom, itt a felkészültség, a szakmai tudás rendelkezésre áll.
A bizalmatlanságot csak növeli az a helyzet, hogy a közös képviselők nem engedik, hogy a tulajdonosok betekintsenek a gazdálkodással kapcsolatos iratokba, nem engedik, hogy a számlákat megnézzék. A jogszabály ezt valóban nem teszi kötelezővé, de azt gondolom, hogy a bizalmat, a társasházak működését, a mindennapi életet segítené, és jó lenne, hogyha a tulajdonosok számára a jogszabály megteremtené ezt a lehetőséget, hiszen valójában az ő pénzükről, az általuk befizetett közös költségről van szó. Van olyan társasházi közös képviselő, aki mindezek ellenére megengedi, ott jó együttműködő viszony van a társasházon belül, ahol nem, az mindig feszültséget szül, rengeteg konfliktus van a közös képviselő és a társasházi tulajdonosok között.
Nem ritka az sem, amikor a társasházi közgyűlésre az egyik tulajdonos sok-sok meghatalmazást szed össze, nem ritka az, amikor valaki 20 vagy éppen 30-40 tulajdonosi meghatalmazással megy el egy közgyűlésre, és ezzel a többséggel fenyegeti a jelenlévőket. Sőt, olyan is előfordult már, arra is van a példa, amikor maga a társasházi közös képviselő gyűjti össze ezeket a felhatalmazásokat. Valószínű, hogy a törvényalkotónak kellene arra is figyelnie, hogy korlátozni kellene a felhatalmazások számát, mennyit lehet összegyűjteni egy-egy társasházi közgyűlésre, hogy egy kisebbség vagy egy személy ne tudja zsarolni, ne tudja fenyegetni a többséget. Az ilyen visszaélésekkel szemben meg kellene védeni a társasházban lakókat.
Tehát a két fő kérdésen, az önálló jogi személy és a jogi felügyeleten túl az előbb felsorolt néhány apróbb szabályozás az, ami - azt gondolom - a törvénymódosításnál jó lett volna, ha kicsit nagyobb figyelmet, nagyobb lendületet kap. Főleg azért, mert ahogy említettem, a május 6-án tartott szakmai tanácskozáson valójában ezeket mind elmondták az ott jelen lévő szakemberek, a társasházak képviselői, és a jelenlévők nagyon együttműködőnek mutatkoztak. Most azt lehet látni, hogy sajnos ebből a törvényből kimaradtak ezek a szabályozások. Pedig már több éve nagyon sokszor elhangzanak különböző fórumokon ezek a javaslatok.
Tehát azt lehet mondani, hogy ugyan érthető a jó szándék, hogy közelíteni egymáshoz a lakásszövetkezetek és a társasházak szabályozását, de azért sok-sok hiányosság miatt talán kicsit bátrabban kellene hozzányúlni. Módosító javaslatokat természetesen fogunk beadni a törvényhez, pontosan annak érdekében, amit államtitkár úr mondott, hogy a jobb és szakszerűbb működtetést, a szakszerűbb működést és az együttműködés erősítését a társasházon belül tudjuk majd valamilyen módon javítani. Ez a jobb és szakszerűbb működést biztosan fogja javítani.
Arra kérem államtitkár urat, hogy majd a módosító indítványoknál az elmondott problémákra legyen nyitott, tényleg azért, mert ha volt már ilyen helyzetben, akkor önnek is vélhetően elmondták, hogy mennyire szükség van ezeknek az apró módosításoknak a törvényben való rendezésére, hogy a mindennapi életben a társasházak nyugalmát tudjuk biztosítani. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
