DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ezzel kapcsolatos vita egy egészen különleges sajátossággal bír, ez az egyén, a társadalom és az állam közötti viszony, és az, hogy az egyénnek milyenfajta képzete van arról a felelősségről, amellyel a társadalom bír feléje. Erre, mielőtt a konkrét kérdésről beszélnék, elmondanék egy történetet.
Vagy két éve jelentkezett nálam egy fiatalember, akit előtte tíz évvel kezeltem leukémiával. Utána a kezelés végén csontvelő-átültetés történt, és azt mondta nekem, hogy rokkantnyugdíjba szeretne menni. Mondom: miért akarsz rokkantnyugdíjba menni, hiszen teljesen egészséges vagy? Azt mondta, hogy azért, mert egy kis gazdaságot nyitottunk, és valami stabilitás kellene ahhoz, hogy ez a gazdaság jól megálljon a lábán, és erre a rokkantnyugdíj kiválóan alkalmas lenne. Mondtam neki: fiam, ha kapnék tőled egy pofont, átesnék az utca másik oldalára. Miért akarsz te rokkantnyugdíjba vonulni, amikor először 10 millió forintért kezelt ki a társadalombiztosítás a leukémiádból, és utána 25 millió forintot adott neked a csontvelő-átültetéssel, és te úgy gondolod, hogy ez a pénz az égből hullott le?
Tehát a nyugdíj értelmezése a magyar társadalom számára egy elég furcsa kérdés, és ez nem tudatosult az emberekben. Éppen ezért én megpróbálom tudatosítani, mégpedig azt, hogy mit jelent a nyugdíj. A nyugdíj szó általánosságban egy ledolgozott élet, bizonyos kor után járó ellátás. Tehát szó nincsen arról, hogy valakinek automatikusan korábban bármikor folyósítsanak valamifajta nyugdíjat; mindenfajta egyéb jellegű előrehozott nyugdíjba vonulás egy társadalmi megállapodás része, mert nincsen mögötte tartalom, azaz nincsen mögötte járulékbefizetés.
Ha végignézi az ember a fegyveres erők esetében, hogy kik szerezhetnek ilyen jogosultságot: akik legalább 25 év szolgálati idővel rendelkeznek, katonai szolgálatra egészségügyi okokból alkalmatlanná váltak, és munkaképesség-csökkenésük mértéke legalább a 67 százalékot eléri, ekkor a katona korára és szerzett szolgálati idejére tekintet nélkül nyugdíjjogosult. Nyugdíjjogosult: akik szolgálatteljesítés során szerzett sérülés, foglalkozási ártalom miatt munkaképesség-csökkenést szenvednek el, nyugdíjkorhatár nincs. Ez a társadalmi megállapodás alapja.
Most felolvasom önöknek, hogy más országokban a rendvédelmi szervezeteknél, így a katonaságnál milyen nyugdíjkorhatárok vannak, az előzőekben ez felmerült. Hollandiában a korai nyugdíjkorhatár 60 év, és a nyugdíjat a védelmi minisztérium finanszírozza. Lengyelországban 29 év szolgálati viszony, függetlenül az általános nyugdíjrendszertől, és a finanszírozást az állam végzi. Csehországban az aktív szolgálat 65, illetve nők esetében 62 évig tarthat. Belgiumban 40 évesen hagyhatja ott a katonaságot valaki, de csak 65 éves korban kapja meg a nyugellátást. A tábornokokat kivéve 56 évesen mindenki elmehet nyugdíjba. Németországban a tiszthelyettes 51 év után, a százados 55 év után, az őrnagy 57 év után, az ezredes 63 év után mehet nyugdíjba.
Tehát mi a nyugdíj akkor ezekben az esetekben? A nyugdíj ezekben az esetekben nem más, mint egy megállapodás az állammal, hiszen alapjában véve egy speciális munkát végeznek el, és ez a speciális munka az indoka annak, hogy korábban nyugdíjba vonulhatnak. De felolvasok ezzel kapcsolatosan egy véleményt, ami szintén egy kiszolgált katonától, illetve egy korábban nyugdíjba vonuló katonának a szájából való. “Egy életre léptünk erre a hivatásra, és ha kikerülünk a rendszerből, de ez alapján kapunk pénzbeli ellátást, most nyugdíjnak nevezve, akkor nem bújhatunk ki az alól sem, hogy adott esetben számoljon személyünkkel a szervezet és rajta keresztül az állam.” Mi történik most? Számol a személyükkel a szervezet és rajta keresztül az állam. Vissza kell jönniük, el kell végezniük azt a munkát, amelyikre most a jelenlegi rendvédelem abban a létszámban olyan színvonalon nem képes, mint ha ők visszajönnek dolgozni, és együttesen végzik el a munkát. És hogy befejezzem, mármint annak a gondolatát, aki elmondta ezt a pár mondatot: ezért etikusan nem lehet tiltakozni azért, ha munkánkra újra igényt tart az állam.
Tisztelt Országgyűlés! Gondolkozzunk azért ezen a dolgon! Gondolkozzunk azon, hogy életerős, fiatal emberek ma nyugdíjba vonulva mind erkölcsileg és - a leghatározottabban mondom, orvosként - egészségileg korábban tönkremenve, leértékelődve, egy nem befejezett életpálya után hagyják el a szakmájukat. Higgyék el, egy tisztességesen ledolgozott életpálya ebben a munkakörben is sokkal stabilabb, lelkileg kiegyensúlyozottabb öregséget biztosít, mint ha valakinek 42 éves korában, aki óriási izomerővel rendelkezik, azt mondják, hogy 200 ezer forintért elmehet nyugdíjba, és én nem egy ilyen rendőrt, katonát ismerek.
Ha most arról van szó, hogy felülvizsgálunk bizonyos olyan jellegű nyugdíjakat is, ahol a nyugdíj-megállapítás alapja például egészségkárosodás volt, az részben azért is van emellett, mert Magyarországon a nyugdíj-megállapítás egészségügyi szabályozása nem volt teljesen stabil, sosem volt az elmúlt években. Ebből adódtak a különböző problémák és visszaélések. Meg tudnám mutatni önöknek az Amerikai Egyesült Államokban a rokkantnyugdíjak szabályozásával kapcsolatos orvosi útmutatót, amelyik ilyen vastag. (Két kezével mutatja.) Sokkal részletesebben és precízebben szabályoz, és minimális általánosság van benne.
Tehát amikor arra kérem önöket, hogy gondolkozzanak el ezen, akkor azon is gondolkozzanak el, hogy nem arról van szó, hogy most valami rendkívülit kérünk. Van egy szükségszerű helyzet, aminek meg kell felelnie az országnak, meg kell felelni akkor is, ha nehéz, és éppen ezért én kérem és felszólítom a rendvédelmi erők tagjait, hogy ezt a gondolkodásmódot keressék, és akkor a visszatérésük is hatékony lesz a társadalomba.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(15.30)
