SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Schiffer András frakcióvezető úr kiválóan bemutatta főleg a dolognak a jogi és társadalomfilozófiai részleteit; én arról szeretnék beszélni, hogy költségvetési és foglalkoztatási szempontból miért is értelmetlen az önök javaslata.
A javaslat újabb jele a Fidesz-kormány hibás gazdaságpolitikai gondolkodásának. Az Orbán-csomag részleteinek bejelentése után a csomag alapfilozófiáját már sokan, sokféleképpen megfogalmazták a kormányoldalról. Nézzünk egy frissebb megfogalmazást Kármán András államtitkár úrtól, aki az európai ügyek bizottságában így fogalmazott: “A magyar gazdaság múltbeli alacsony növekedésének a fő oka az alacsony foglalkoztatás.” Idáig egyet is érthetnénk a kormány képviselőjével, de már sokatmondó, ahogy folytatta: “A költségvetési hiány kiadásoldali csökkentése és a foglalkoztatásnak a növelése fogja majd együtt egy magasabb növekedési pályára állítani az országot.”
Nem kell közgazdasági zseninek lenni ahhoz, hogy belássuk, hogy más tényezőket adottnak véve az állami keresletcsökkentés és a leépítések egy növekvő aktivitási ráta mellett egy dolgot jelenthetnek csak: munkanélküliséget. Nem kell munkagazdásznak lenni ahhoz, hogy belássuk, az állást kínáló cégek számának növelése hiányában a munkaerőpiacra erőszakkal visszaterelt és jelentős részben képzetlen rétegek egyetlen tábort fognak gyarapítani, a munkanélküliek táborát. Sajnos statisztikai adatok visszaigazolják ezt a következtetést. A tavalyi év utolsó negyedévéhez képest az első negyedévig a foglalkoztatás 0,3 százalékkal, azaz közel 10 ezer fővel csökkent. Itt nem lehet visszafelé mutogatni és elmúlt nyolcévezni, ez kizárólag az önök teljesítménye. Nem csoda ez, hiszen a Fidesz-kormány eddigi időszaka alatt folyamatos leépítések zajlottak az állami szektorban, állandó akciótervekkel, a közmunka szétverésével és állandó megszorító csomagokkal bombázták a társadalmat. Ennek nyomán ma a munkaképes korú fiatalok negyede munkanélküli.
Az adatok egyértelműek, a Fidesz intézkedései nyomán nőtt a munkanélküliség. De változott-e a foglalkoztatottságot mérő aktivitási ráta, a kormány e kiemelt célja? Nem változott. A KSH adatai szerint a 61,9 százalékos aktivitási mutató pontosan annyi, mint egy évvel ezelőtt volt. Nézzük akkor tovább a kormány gondolatmenetét! Alacsony a foglalkoztatás, ezért növelni kellene az állást keresők számát. Ez ugyan a számok szerint egyelőre nem sikerült, de akkor csavarjunk egyet rajta, küldjünk ki egyik napról a másikra még pár százezer embert a munkaerőpiacra! A magánszektor ugyanakkor jelenleg nem tudja felszívni ezt a kitessékelt tömeget, megtakarítások nincsenek, fogyasztani, vásárolni nincsen miből. Ebben a helyzetben csak az exporttól várhatjuk a mentőövet, az elemzők ugyanakkor a világgazdaság lassulására számítanak.
A munkaerő-kereslet bővülése tehát - és ez megint egy közgazdasági közhely, amit statisztikai tények sora visszaigazol - nem biztos, hogy együtt fog járni a gazdaság növekedésével. Az állam leépít, a közmunkát megfelezik, magánkereslet pedig nincs. Ezen a ponton az előttünk fekvő alkotmánymódosításban érintett százezrek - amely csoport belső tagoltságáról hamarosan részletesebben szólok -, szóval, az érintett százezrek számára már nincs hova menekülni tovább. Munkát nem kapnak, álláskeresési támogatásra vagy a megélhetéshez szükséges szociális juttatásra aligha számíthatnak. Sőt, a kormány negatív európai rekorderként még csökkenti is az álláskeresési járadék folyósítási idejét. Amit a Fidesz az Orbán-csomaggal megkezdett, az minden ízében magában hordozza egy szociális katasztrófahelyzet kialakulását. A reakció nem lehet más, mint hogy a sarokba szorított társadalmi csoportok, azok, akik már amúgy is a rendszerváltás vesztesei voltak, tiltakozni fognak, és minél reménytelenebb a helyzetük, annál hangosabban és elkeseredettebben fognak tiltakozni.
Kiderült végre, hogyan néz ki a Fidesz által javasolt szövetség a jobban és rosszabbul kereső rétegek között. Táppénzcsalónak, ingyenélőnek bélyegeznek milliókat, elveszik tőlük az adójóváírást és más juttatásokat, miközben a legjobban kereső rétegek soha nem látott ajándékot kapnak az államtól a felső adókulcs eltörlésével. A középosztály pedig közben áll, nézi a fizetési lapját, és nem érti, hogyan csökkenhetett, miközben a kormány éppen az ellenkezőjét ígérte.
Mindezek után nézzük egy kicsit részletesebben, hogy kit is érint e szerzett jogokat megsemmisítő jogszabály. Először a számokról: Matolcsy György tegnapi nyilatkozata szerint 150 ezer embert löknének ki egy olyan munkaerőpiacra, amely, mint bemutattam, nem tudja őket felszívni. De erős a gyanúnk, hogy ennél jóval több az érintett, és a kormány próbálja elbagatellizálni az ügyet. Korhatár alatti rokkantnyugdíjat ma 337 ezer ember kap Magyarországon, korhatár alatti öregségit pedig 238 ezer, összességében tehát az alkotmánymódosítás csaknem 600 ezer ember jog- és létbiztonságát fenyegeti. Ismétlem, 600 ezer ember jog- és létbiztonságáról beszélünk.
Matolcsy György arról is beszélt, hogy három év alatt 217 milliárdot meg lehetne spórolni. Ez legalább őszinte beszéd! A Fidesz a pénzbehajtás miatt módosítgatja kénye-kedvére az alkotmányt, és rombolja le ezzel a jogbiztonságot. A helyzet az, hogy még ez a pénzbehajtás sem fog sikerülni. Az egyik fő érintett csoportban azt látjuk, hogy a rokkantnyugdíjazás jelensége visszaszorulóban van, irreális, hogy így százmilliárdokat takarítsanak meg egyik évről a másikra. 2001-től 2009-ig csaknem harmadára csökkent a rokkant-nyugdíjazási határozatok száma. 2001-ben még 58 765 új rokkantnyugdíjast regisztráltak, 2009-ben már csak 23 238-at. A korhatár alatti rokkantnyugdíjasok száma 2009-ről 2010-re 43 ezerrel, 379 ezer főre csökkent.
De nézhetjük a makroszámokat is, hogy lássuk, mennyire értelmetlen jogfosztással behajtani az egykulcsos adó árát. Matolcsy György szerint 2013-ban 117 milliárdot lehet majd megspórolni a rokkantnyugdíjakon. A 2010. évi januári kifizetéseket alapul véve a korhatár alatti rokkantnyugdíjakra fordított éves összeg 296 milliárd forint. Ha feltételezzük, hogy 2013-ig stagnálni fog az összes kifizetés, 117 milliárd forintnyi megtakarítás azt jelenti, hogy az új, rokkantnyugdíj helyett folyósított segély átlagosan harmadával lesz alacsonyabb a mostani nyugdíjösszegnél. Ha viszont csak a nyugdíjkorhatár alatti rokkantnyugdíjasokat vesszük alapul, akkor a képlet még szörnyűbb. A korhatár előtti rokkantnyugdíjasok száma minden bizonnyal tovább fog csökkenni, ez azt jelenti, hogy a mainál sokkal kevesebb rokkantnyugdíjassal kívánja a kormány megfizettetni a 117 milliárdot, így az ő jövedelmük jóval több mint egyharmadával fog csökkenni. És ehhez jönnének még a speciális helyzetben lévő csoportok.
Bár a rendszerváltás utáni rokkant-nyugdíjazási hullám lecsengőben van, legalább 100 ezer olyan rokkantnyugdíjas honfitársunk van, akinek még túl sok ideje van hátra az öregségi nyugdíjkorhatárig, viszont már elég idős, hogy esélytelen legyen a munkaerőpiacon. Most ezt a réteget is szakadékba löki a kormány. A legelkeserítőbb pedig az, hogy e kétes esélyű pénzbehajtás nemcsak szerzett jogokat vesz el, de nyugdíjjogosultakból segélyen tengődő, másodrendű állampolgárokká degradálja az érintett 600 ezer embert. Mindezt pedig nem valami átgondolt, hatástanulmányokkal alátámasztott módon, hanem a munkavállalói érdekképviseletek semmibevételével. Navracsics Tibor még pénteken arról beszélt, hogy nem lehet szerzett jogokat megvonni, majd hétfőn Lázár és Balsai képviselőtársaim benyújtották ezt a javaslatot. Teljesen világos, hogy a kormánynak és szakértőinek, de még a frakciószövetséges KDNP-nek sincs fogalma arról, hogy mit csinál az elszabadult hajóágyúként az országot bombázó Fidesz-frakció.
Mielőtt átadnám a szót Vágó képviselőtársamnak, aki a nyugdíjrendszer fokozatos szétverésének következményeiről fog beszélni, még a javaslat két fontos következményére szeretném a figyelmet felhívni. Az egyik a nők helyzete. A 40 éves munkaviszonnyal elérhető nyugdíjjogosultsággal a nők előtt mézesmadzagot húznak el, de a totális fejetlenséget jól jelzi, hogy így például egy ötvenes évei közepén járó nő teljes nyugdíjat kaphat, miközben egy csak kicsivel rövidebb jogviszonnyal rendelkező 60 éves nőt kisemmiznének jogaiból. A nőknek nem kizárólag otthon, hanem a munkaerőpiacon is van helye, a Fidesz itt teljesen szétzilálja és értelmetlenné teszi a rendszert. Az LMP csak olyan javaslatot tud támogatni, ami a nők munkaerő-piaci elhelyezkedésének az esélyeit javítja, nem pedig rontja.
Másrészt az LMP, mint ahogy Schiffer András is elmondta, nem kívánja megvédeni a valóban táppénzcsalást elkövető személyeket. A baj azonban az, hogy a javasolt szabályozás egyszerre bünteti azokat, akik a munkanélküliség elől menekültek a rokkantnyugdíjazásba, és azokat is, akik valóban munkaképtelenné váltak.
(16.20)
A kis számú csaló pedig valószínűleg ebben a szabályozásban is meg fogja majd találni a kiskapukat, miközben már most is van törvény a visszaélők kiszűrésére. Létezik alkotmányos, a szerzett jogokat tiszteletben tartó megoldás a kérdésre, és ezt a megoldást egy határozati javaslat formájában a mai napon be is nyújtottuk a parlamentnek. Ennek az alkotmányos megoldásnak az a lényege, hogy a szerzett jogok elvét tiszteletben tartjuk, világosan elismerjük azt a felelősséget, amely az államot és a kormányt terheli annak tekintetében, hogy az a 600 ezer ember, aki jelenleg érintett ez által a jogszabály által, jelentős részben azért kényszerült a korai nyugdíjazás rendszerébe, mert a rendszerváltás után megszűnt másfélmillió munkahely, és amíg ezen a fronton nincs érdemi előrelépés, amíg a kormány nem tudja érdemben növelni a munkahelyek számát, a munkaerő-keresletet, addig teljes felelőtlenség ezeket az embereket kilökni a munkaerőpiacra. E szempontok figyelembevételével állítottuk össze ezt a határozati javaslatot, amely 2012. január 1-jéig szabna határidőt a kormánynak arra, hogy a szakszervezetekkel és civil szervezetekkel folytatott egyeztetések alapján egy, a fokozatosság elvét figyelembe vevő és a szerzett jogokat tiszteletben tartó javaslattal fokozza a nyugdíjjal visszaélők rendszerből való kiszűrésének a lehetőségét.
Összességében tehát a tárgyalt javaslat nem más, mint egy gazdaságilag értelmetlen szemfényvesztés, amely ugyanakkor nagyon is valóságosan torpedózza meg 600 ezer ember szociális és jogbiztonságát. Ha össze kell foglalnom, akkor azt mondhatom, hogy a kormány ágyúval lő verébre, a töltelék pedig 600 ezer nyugdíjas, aki most lesheti a biztonságát.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az LMP soraiban.)
