DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tényleg megdöbbentő, ami zajlik. Csak Bertha Szilvia képviselőtársamhoz tudok csatlakozni ebben, és mindazokhoz, akik lehet, hogy hevesebben, lehet, hogy kicsit visszafogottabban, jogállami érveket használva, vagy kicsit még indulatosabban, de arra utalnak, hogy az a két jogszabály, amely előttünk fekszik, az tényleg, valóban megengedhetetlen és elfogadhatatlan, átlép minden olyan mércén, minden olyan normán, amit mindannyian tisztelünk. Legalábbis a Jobbik Magyarországért Mozgalom egy jogtisztelő párt, akármennyire is azt próbálják beállítani rólunk, hogy mi olyanokat támogatunk, vagy olyanokat teszünk, amivel úgymond anarchiát vagy káoszt kívánunk teremteni az országban, ezzel szemben a rend pártja vagyunk, és a rendpártiságból fakadóan a jogszabályok tiszteletére szeretnénk mi is sarkallni mindazokat, akik egy szebb jövőben gondolkodnak ebben az országban.
Ha végiggondolunk az elmúlt hónapokon, amikor zajlott az országban az alaptörvény-alkotás és az alaptörvény vitája, újra lehetett gondolni, újragondolhattak minden olyan kérdést, ami kétharmados többséggel lehetővé tette azt, hogy egy alkotmány erejű alaptörvényben tegyék le azt, amit az ország számára önök kigondoltak, hiszen nem adtak lehetőséget arra az ellenzéknek, hogy érdemben beleszólhasson, a nemzeti együttműködés rendszere nem működött. Tehát önök saját maguk eldönthették, hogy mit kívánnak alaptörvény formájában letenni az ország, a nemzet asztalára. És meg is tették, itt van, 2011. április 25-én aláírta Schmitt Pál köztársasági elnök, és ez a húsvéti alkotmány egyetlenegy betűt sem tartalmaz mindarról, amivel önök most itt, a most előterjesztett törvényjavaslatban ebbe a nagyon lenézett és nagyon megvetett, és nagyon már a múlt részének tekintett, érvénytelennek is tekintett 1949. évi XX. törvénybe most mégis belenyúlnak. Semmilyen józan észérv nem tud emellé támogató lelkesedést felmutatni, mert egyszerűen ez minden józan ésszel ellentétes, hogy önök fél éven keresztül vagy majdnem egy éven keresztül alkotmányoztak, teljes szabadságuk és felhatalmazásuk megvolt arra, hogy bármit belevehettek volna ebbe az alkotmányba, még azt is, hogy adott esetben Magyarország feladja a szuverenitását, és az európai globális állam részévé válik, vagy azt is, hogy végre megvalósul a nagy magyar testvériség, és minden testvérünket a magyar nemzet részének tekintjük, úgyhogy határainkat is kiterjesztjük. Bármit megtehettek volna, de ezt a javaslatot, amit most elénk tettek, tehát a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos szerzett jogok sérelmét megvalósító, a jogbiztonság elvét megsértő rendelkezést nem emelték be a vitába. Egy árva szót nem szóltak erről az alaptörvény vitájában, pedig nagyon szívesen megragadtuk volna az alkalmat. A Jobbik Magyarországért Mozgalom volt az egyetlen ellenzéki frakció, amelyik részt vett az alkotmányozás vitájában, és igenis vártuk volna a lehetőséget arra, hogy elmondhassuk egyébként a programunkban sokat idézett, államtitkár úr által sokat idézett részt - remélem, minél jobban megszereti a végén a programunkat, és a végén már ezzel fog kelni és feküdni -, és nagyon bízom benne. Lehetőség lett volna arra, hogy az egész nyugdíjrendszer, a szociális ellátórendszer totális felülvizsgálatát valóban elvégezhessük, jogállami mércéknek megfelelően, ide értve egyébként az államadósság kérdéskörét, mert hiszen az egész erről szól. Sajnos, ezt tényleg képviselőtársaik is, kormánypárti képviselők is elmondtak, hogy az ő felfogásuk szerint kényszerpályára került az ország; ebben egyetértünk egyébként - az elmúlt 8 év kőkemény nemzetellenes és országvesztő politikája döntő mértékben hozzájárult ehhez. Az egész elmúlt 20 évnek egy jelentős szelete volt ez a 8 év, nagyon-nagyon kemény sebeket ejtett az ország testén, de igenis nem néznek szembe a valós problémával, az államadósságprést akarják a végletekig fokozni, a végletekig kifacsarni minden társadalmi réteget, és ebben most áldozathelyzetbe vagy áldozatveszélyeztetett helyzetbe kerülnek azok, akikre ez a jogszabályi előterjesztés, tehát a 3199. számon előterjesztett alkotmánymódosítás 2. §-a kiterjed; tehát azokra a potenciálisan érintettekre, akikről nagyon sokat beszéltek itt már képviselőtársaim is, tehát az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően már nyugdíjazott, nyugellátást szerzett személyekről van itt szó.
Én azt gondolom, hogy megengedhetetlen az a gyakorlat, ami egyébként ebben a jogszabályban is megfigyelhető, mert mi köszön itt vissza? Az köszön vissza, hogy elnevezték ezt a törvényt a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvénynek az alaptörvénnyel összefüggő egyes átmeneti rendelkezések megalkotása érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslatnak. Ezzel azt a látszatot keltették, és az 1. § tulajdonképpen még a rendszerbe nagyjából illeszkedik is, hiszen egy olyan átmeneti szabályozást tartalmaz, amely valóban az alaptörvénnyel kapcsolatos, mégpedig azt, hogy a végrehajtáshoz szükséges törvényeket az Országgyűlés az alaptörvényben meghatározott szavazataránnyal fogadja el.
Egyébként, ha már itt vagyunk ennél a rendelkezésnél, azért itt nekem több aggályom van ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban.
Eddig inkább csak a nyugdíjjal kapcsolatos részt, illetve az Alkotmánybírósággal kapcsolatos részt említették képviselőtársaim, de itt azért azt vetném föl, hogy azt a jogdogmatikai és kodifikációs ellentmondást, hogy a jelenleg hatályos alkotmányt egészíti ki egy olyan rendelkezéssel, amely az úgynevezett sarkalatos törvények elfogadásához szükséges szavazatarányt szabályozza, azonban a szavazatarányt nem maga a jelenleg hatályos alkotmány szövege tartalmazza, hanem visszautal a még hatályba nem lépett alaptörvényre. Tehát álláspontom szerint ez egy fából vaskarika helyzet, tehát kivitelezhetetlen és igazából végrehajthatatlan rendelkezés ez, hiszen - még egyszer hangsúlyozom - a sarkalatos törvények végrehajtásához, elfogadásához szükséges szavazatarányt az alaptörvényben levő szavazatarányként definiálják, és nem emelik be a hatályos alkotmányba.
Tehát magyarul, még egyszer, egy nem hatályos jogszabályban rögzített szavazatarány szerint szeretnék a sarkalatos törvényeket elfogadni. Ez azt vetíti előre, hogy tulajdonképpen az összes sarkalatos törvény elfogadása lényegében alkotmányellenes lesz abban az értelemben, hogy nem lesz mögötte egy hatályos jogszabályban meghatározott szavazatarány, hanem egy még hatályba nem lépett alaptörvény szavazatarányát szeretnék ráolvasni ezekre a sarkalatos törvényekre.
(22.20)
Szerintem ez egy téves jogi megoldás, és ha az alaptörvényt valóban szeretnék kiteljesíteni a nemzeti együttműködési rendszer részeként, akkor bizony olyan jogszabályi környezetet kell teremteni, hogy hatályos módon lehessen ehhez kapcsolódó jogszabályokat elfogadni.
Ahogy már korábban említettem az egyik kétperces felszólalásomban, most szeretnék áttérni az ominózus, nagyon sokat vitatott ellátáshoz való jog visszamenőleges hatályú, a szerzett jogok sérelmét megvalósító vagy legalábbis azt lehetővé tevő szabályozáshoz. Ez a 2. §. Ebben a körben a legkritikusabban megítélhető rendelkezés a harmadik mondat. Az első két mondattal alapvetően nincs nagy gond: az ellátáshoz való jog a nyugellátás tekintetében az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, a nyugellátás törvényi feltételeinek megfelelő személyre terjed ki. Ez a fő szabály. A törvény az e korhatárt be nem töltött személyeknek nyugellátást állapíthat meg. Alapvetően még ezzel sincs gond.
A harmadik mondat csapta ki a biztosítékot mindenkinél, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott, nem dugta homokba a fejét, és nem egyfajta megvilágosodott hitszónoki hevülettel próbálja védeni a védhetetlent. Aki elolvasta ezt a rendelkezést, és van valami érzéke a jogalkotáshoz, annak az ereiben valóban megfagyott a vér, mert ez a harmadik mondat valóban példátlan lehetőséget teremt arra, hogy megvonja az ellátáshoz megszerzett jogosultságát olyanoknak, akik az akkor hatályos jogszabály szerint, az akkor irányadó rendelkezések alapján teljesítették az akkori törvényi feltételeket. Ezek számára most valóban ez a jövőkép kínálkozik. Ebben az előterjesztésben nem szerepel a Lázár János által vizionált 30 ezer fős vagy ki tudja, hány ezer fős létszám. Államtitkár úr próbált megnyugtatni minket, hogy semmilyen korlátozó létszám nem szerepel, nem szerepel olyan előterjesztés ezen előterjesztés mellett, amely a nyugdíjrendszer bármely jogszabályában párhuzamos szabályokat vezetne be. Itt pusztán az elvi lehetőségét nyitják ki annak, hogy bárki esetében, akinél a nyugdíjkorhatárt megelőzően folyósított nyugellátásról van szó, csökkenthető a nyugellátás mértéke, vagy adott esetben szociális ellátássá alakítható, vagy pedig ha a munkavégzésre való képesség fennáll, akkor bizony megszüntethető. Ez kőkeményen és elfogadhatatlan módon ütközik azzal a jogelvvel, amit számon kell kérni minden ellenzéki pártnak a mindenkori kormányon, mégpedig a jogbiztonság elvével.
Itt szeretném röviden felidézni a hírhedt Bokros-csomag kapcsán megszületett 43/1995-ös alkotmánybírósági határozat idevágó legfontosabb rendelkezését, amely - azt gondolom - a mai napig vállalható mércét állított. Emlékszünk, hogy annak idején a stabilizációra hivatkozással, máig vitatott eredményességgel, azonban összességében rendkívül kártékony rendelkezési füzért fogadott el a Horn-kormány, amelynek a lényege az volt, hogy a szociális és családi ellátások jelentős intézményi átalakításával, tulajdonképpen a szerzett jogok sérelme útján igyekezett költségvetési megszorításokat foganatosítani.
Ennek kapcsán született meg ez a példaértékű és annak idején a Fidesz és a KDNP által is rendkívül üdvözölt alkotmánybírósági határozat, amely a következő fő elvet rögzíti: “A jogbiztonság, amely az Alkotmánybíróság szerint a jogállamiság leglényegesebb fogalmi eleme és a szerzett jogok védelmének elvi alapja, a szociális ellátási rendszerek stabilitása szempontjából tehát különös jelentőségű.” Itt a “szociális ellátási rendszerek” analógiát kell alkalmaznunk, hiszen annak idején Bokrosék sem nyúltak a nyugdíjrendszerhez, viszont minden jogelv, ami ebben a döntésben megjelenik, igenis alkalmazható. Az is alkalmazható, hogy a szerzett jogok védelme a jogállamban szabályként érvényesül, bár nem abszolút érvényű, kivételt nem tűrő szabály.
A kivételek elbírálása azonban csak esetenként lehetséges. Azt, hogy a kivételes beavatkozás feltételei fennállnak, végső fórumként az Alkotmánybíróságnak kell eldöntenie.
Itt kapjuk meg a választ arra, hogy tulajdonképpen miért nem egy sima feles nyugellátásról szóló jogszabály keretei között érkezett be a Ház elé ez a törvényjavaslat képviselői indítványként, miért az alkotmányba emelt rendelkezésként jelenik meg előttünk. Hát egyértelműen azért, amit Balczó Zoltán képviselőtársunk is elmondott, hogy az Alkotmánybíróság semmilyen formában ne gyakorolhasson normakontrollt e jogszabályi rendelkezés fölött, mert ha világosan és egyértelműen tükörbe néznek, a saját szakmai lelkiismeretüket felhívják és azt megnyilatkoztatják, akkor egyértelmű választ kapnak arra, hogy a 43/1995-ös alkotmánybírósági határozat, és több más, azóta született alkotmánybírósági határozat alapján egy ilyen visszamenőleges hatályú, már szerzett nyugellátás egyoldalú állami korlátozását biztosító és azt szociális ellátássá alakító rendelkezés nem lehet alkotmányos, mert sérti a jogbiztonság és a szerzett jogok sérthetetlenségének elvét.
Ezért kellett ezt a nagyon-nagyon utált, önök által megvetett alkotmányt segítségül hívni, noha például olyan klasszikus is, mint Szájer József, maga is úgy hivatkozta meg az 1949. évi XX. törvényt a jelen formájában, hogy a szövegezése zavaros, és nem tesz eleget a jogbiztonság követelményének sem. Itt most egy olyan érdekes helyzettel szembesülünk, hogy igazából ezzel nem tenne eleget a jogbiztonság követelményének ez a sokak által, így általunk is joggal kritizált alkotmány, ezzel kerül abba a kategóriába, amelyet úgy kell jellemeznünk, hogy a jogbiztonság elvét durván sárba tipró jogszabályi rendelkezésről van szó.
Ez miért ilyen döbbenetes, miért ilyen fájdalmas? Azért, mert azt az államadósságprést, amit az elmúlt nyolc év és az elmúlt húsz év terhelt rá a nemzetre, olyan társadalmi rétegekkel kívánják megfizettetni, amelyek elszenvedői voltak ennek az időszaknak, és amelyek valójában arra vártak és arra várnak, hogy a nemzeti együttműködés keretében végre a felemelkedés és az érvényesülés lehetősége nyíljon meg a tisztességes munkából élő, illetve a tisztességes munkát elvégzett és a nyugdíját élvező emberek előtt. Éppen ezért egy ilyen irányú jogszabálycsomagot semmilyen formában nem fogadhatunk el, sem jogászként, sem országgyűlési képviselőként, sem pedig magyar emberként.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
