DR. IPKOVICH GYÖRGY
DR. IPKOVICH GYÖRGY
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásomban három dologgal szeretnék foglalkozni: az előterjesztésben elhangzottakkal, az Alkotmánybíróság helyzetével és az úgynevezett nyugdíjat érintő alkotmánymódosítással.
Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy azt a mesterkedést, azt a kísérletet, amivel bagatellizálni igyekeznek ezt az előterjesztést, a magam részéről visszautasítom. Miképpen visszautasítom azt az állítást is, hogy az, ami ebben az előterjesztésben áll, tulajdonképpen szinte valamennyi politikai párt programja volt. Tiltakozom ellene! Mi visszamenőleges jogelvonásról semmiféle politikai programot nem készítettünk, és amit a büntető törvénykönyvvel kapcsolatos törvénymódosításnál elmondtam, most is elmondom, hogy nem láttam más pártok programjában sem ilyen előterjesztést; tegyük hozzá azt, hogy a Fideszében sem, ha volt ilyen szándéka, akkor ezt eltitkolta ezek szerint.
Az Alkotmánybírósággal kapcsolatos előterjesztésrészben osztom Schiffer képviselőtársam véleményét. Megmondom önöknek, hogy érzek annyi szakmai ambíciót magamban, hogy nagyon szívesen elvitatkoznék az Alkotmánybíróság helyéről, szerepéről, szerkezetéről, felépítéséről, egyebekről, összehasonlítanám az osztrákot, mondjuk, a némettel, a miénkkel vagy másokkal, csak attól tartok, hogy ez nem erről szól. Ez valóban nyers hatalmi törekvésekről szól, és körülbelül én is úgy látom, ahogyan az előttem szóló, hogy ez bizony aktuális hatalmi törekvések megvalósítását szolgálja.
Nem bízik az Alkotmánybíróságban a tisztelt kormánypárt, ezért azonnali létszámnöveléssel, illetve az Alkotmánybíróság elnökének saját hatáskörben való kinevezésével próbálja elejét venni azoknak az anomáliáknak úgymond, ami korábban bekövetkezett. Mert hiába jelölte az Alkotmánybíróság összes utóbbi tagját a Fidesz egyedül, ettől még meghozták azokat a törvényes döntéseket, amelyek bizony problémákat okoztak a tisztelt kormánypártnak.
Maga az előterjesztés is egy ilyen tanulság leszűrését tükrözi. Végre egy év után rájöttek arra, hogy módosítani kell először az alkotmányt, utána kell olyan döntést hozni, ami abba már nem tud beleütközni. Gondolom, megtanulták a köztisztviselők jogállásáról és más jogszabályokkal kapcsolatos alkotmánybírósági döntésekből, hogy sajnos még most is elvéreznek kormánypárti kezdeményezések az Alkotmánybíróság jogérzékén. Azt látom, hogy ez ezt a célt szolgálja: megnövelni a létszámot, nehogy többsége legyen a mostaniaknak, és az elnököt pedig saját hatáskörben kinevezni, nehogy itt mindenféle sanda gondolatokkal foglalkozzon.
Az igazi problémát az úgynevezett nyugdíjat érintő előterjesztésben látom. Ezt rendkívül veszélyes kísérletnek tekintem, és az egyik legveszélyesebbnek, amit az elmúlt egy év alatt átéltem, azért hadd mondjam el. Egyébként elmondtam az imént is államtitkár úrnak, hogy én tisztelem az ő gondolatait, hogy mennyi személyről szól ez az előterjesztés.
Ez az előterjesztés 513 ezer emberről szól. Változatlanul azt mondom. (Csampa Zsolt: Ez a harmadik szám. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hatszáz.) Hatszáz... Változatlanul ezt mondom, ez az előterjesztés erről szól. Az, amit államtitkár úr elmond, az legfeljebb az első lépcsője a megvalósításnak, úgyhogy először nézzük meg talán a fegyveres testületek és más kedvezményes nyugdíjasok helyzetét.
Azért itt hadd mondjak el valamit: ezek a szakmák, amelyekről itt beszélünk, nem a keresett, kurrens szakmák közé tartoztak az elmúlt időszakban. Sőt, mióta én a jogot művelem - pedig az most már lassan 30 éve -, mindig azt hallom, hogy a rendőrség létszámhiánnyal küzd, a fegyveres testületek létszámhiánnyal küzdenek, a tűzoltóság létszámhiánnyal küzd. Igen, mert ott bizony olyan foglalkozási szabályok vannak előírva, amit ilyennel lehet vonzóvá tenni, kedvezményekkel.
Amikor egy fiatal pályát választ az élete elején, és gondolkodik: milyen pályát válasszak, rendőrnek menjek, tűzoltónak menjek, mondjak le karácsonyról, húsvétról, családi problémákat vállaljak fel én ezekkel, egészségi problémáknak tegyem ki magamat? - és akkor mérlegelve az összes lehetőséget, azt mondja: igen, rendőr leszek, tűzoltó leszek, katona leszek. És most, mikor az életét letöltötte ebben a szakmában, amikor elment nyugdíjba, miképpen azt a szerződése diktálta, amit az állammal kötött, most azt mondják önök, hogy meggondoltuk magunkat, tisztelt uraim; önök rosszul választottak, megvonom önöktől azt a kedvezményt, ami egyik szempontja volt az önök pályaválasztásának, és elveszik azt a kedvezményt, amit valamikor ígért nekik az állam. A kedvezményt elveszik, uraim, de az életét már nem tudják visszatenni 22 éves vagy 20 éves korára.
(22.00)
Mit mondanak neki? Ötvenkét éves korában menjen ki az utcára, vagy kezdjen új foglalkozást? Nézzenek a szemükbe ezeknek az embereknek, és úgy mondják meg, hogy most éppen nyugdíjreformról vitatkozunk! Én imádom önöket, már elnézést kérek, azt az ártatlan naivságot, ahogyan el tetszenek mondani, hogy egyébként milyen lenne a jó nyugdíjrendszer. De ne ennek az 500 ezer embernek tessenek elmondani! Mondják el azoknak, akik most választanak pályát! Mondják el azoknak, akik most vannak döntési helyzetben, és nem 30 évvel korábban! Nekik már késő. Nekik már hiába mondják el, mert közben egészségkárosodást szenvedtek, a feleségük elhagyta őket, a családjuk szétment, az ízületeik megkoptak - mit mondanak most már önök ezeknek az embereknek? Ez elkésett, tisztelt uraim! Visszafelé nem lehet igazságot csinálni! Tegyenek olyan jogszabályt, amihez a most döntési helyzetben levők tudnak alkalmazkodni, nagyon szívesen részt veszek abban, hogy milyen legyen az új nyugdíjrendszer. De megvonni juttatásokat visszamenőleg - és ez erről szól ám, nem másról, hát olvassák el a saját előterjesztésüket! Arról szól, hogy megvonható az ilyen nyugdíj.
Tegyük hozzá azt is, elmondták korábban a bizottsági vitában az előterjesztők a büntető törvénykönyv módosításáról és erről is, hogy a Széll Kálmán-terv keretében ezt meg azt, meg amazt kell csinálni. Itt azért álljunk meg egy percre! Becsülöm azt a vonzódását a tisztelt Fidesz-frakciónak, amellyel a nyugat-magyarországi neves politikusokhoz vonzódik. Széchenyi Nagycenken született, Szombathelyen érettségizett, Széll Kálmán szintén a városomhoz kötődik. Ezt én megtiszteltetésnek veszem, de amikor ilyen programokat akarnak megvalósítani az ő neve alatt, akkor tudnám önöknek javasolni a Rózsa Sándor nevét ennek a programnak, mert ez mégiscsak egy elvétele valaminek; vagy ha ragaszkodnak a nyugat-dunántúli nevekhez, akkor esetleg a Sobri Jóskát tudnám javasolni, aki Szombathelyen töltötte büntetését.
Tehát én az önök felelősségérzetére apellálok, és arra az 500 ezer emberre és családra, akik most otthon néznek, és ide küldözgetik az e-mailt, hogy mi lesz most velük, menjenek vissza hét év után valahova, amit nem mond meg az államtitkár úr, hogy hova, és azt meg főleg nem, hogy mennyiért dolgozni, amikor erre rendezkedtek be családok, életvitelek? Nem lehet ezeket a tragédiákat felvállalni, tisztelt képviselőtársaim! Gondolják meg ezt, amit elmondtam, és vonják vissza ezt az előterjesztést, ha már egyszer a kormány nem vette a nevére! (Taps az MSZP soraiból.)
