DR. STEINER PÁL
DR. STEINER PÁL
DR. STEINER PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendelkezésemre álló 54 percben megpróbálom összefoglalni a problémát. (Derültség.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy hadd köszönjem meg Talabér képviselő asszonynak ezt a hősies helytállást, hogy helytáll Lázár János és Balsai István helyett. Nem véletlen, hogy ők nem jöttek be erre a tanácskozásra, nem véletlen, hogy nem adták az arcukat ehhez az irományhoz, mert egyébként törvénynek semmiféleképpen nem nevezném.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a szerintünk helyes alkotmány helyett a Fidesz a nemzeti együttműködés rendszerének egyik alapköveként előállt az alaptörvény elképzelésével, majd azt egyedül diadalmasan elfogadta önmagának, akkor elég sok sajtótájékoztatót hallottunk Lázár frakcióvezető úrtól, hogy ez az alaptörvény mitől védi meg az állampolgárokat. Mondott olyanokat, hogy megvédi az államadósságtól; mondott olyanokat, hogy megvédi a tulajdon elleni támadástól; megvédi mindenkinek a szabadságát, a jogait, valószínűleg belegondolta még a jó időt is és a hóesést is. Ehelyett az történt, hogy látjuk, hogy mit jelent a védelem. Mondhatnám azt is, hogy a jövő és a védelem elkezdődött.
Ez a védelem úgy kezdődik, hogy a védelem helyett a Fidesz-KDNP nekitámad mindazoknak a csoportoknak, akik bármilyen oknál fogva valamilyen társadalmi elégedetlenséget jelenítenek meg. Nevezetesen, ez történik az elmúlt hetekben, hisz ezen szervek dolgozói élve alkotmányos jogaikkal, folyamatosan harcolnak azokért az illetményeikért és azokért a juttatásokért, amelyek a törvény szerint járnak nekik. Ehelyett a Fidesz-KDNP üzen ezeknek a szerveknek, üzen ezeknek a dolgozóknak, akik kint állnak a téren, hogy ha és amennyiben ezt tovább folytatjátok, akkor el fogjuk tőletek venni azt, amit az elmúlt évtizedekben rendes munkával megszereztetek.
Ugyanis arról van szó, hogy azok a dolgozók, azok a rendvédelmi szervek, tűzoltók és más beosztást betöltő munkatársak ezeket a jogaikat már megszerezték, és önök ezt elveszik. Ez rettenetes nagy különbség! Itt nem arról van szó, hogy van egy lehetőség, hanem arról van szó, hogy egy ilyen életpályát vázoltak fel maguknak. A kétperces hozzászólásomban már elmondtam, én munkám során ügyvédként nagyon sok kollégával találkoztam, évfolyamtársakkal dolgoztam. Többek között Pintér Sándor is az évfolyamtársam volt, de erről nem túl sokat szoktunk beszélni. (Derültség. - Dr. Rétvári Bence: Hoppá!) Ismerem a nyomozók életkörülményeit, találkoztam olyan tűzoltóval, aki elmondta nekem, hogy milyen az, amikor a füstben az orráig sem lát. És akkor önök azt állítják, hogy ezek az emberek nem érdemlik meg ilyen hatások után ezt a korkedvezményes nyugdíjat? Ez egyszerűen, azt kell mondjam, hogy gátlástalan. Már csak azért is, mert a fiatalabb képviselőtársaimnak is mondanám, hogy a munkakörökhöz mindig is jártak bizonyos kedvezmények. A bányász nem azért kapott korkedvezményt, mert lógós, hanem azért, mert szilikózist kapott, és sorolhatnám tovább ezeket a példákat.
Tehát visszatérve erre a kérdéskörre, azt kell mondjam önöknek, hogy a legszebb és a leghumánusabb dolog az lenne, ha kérnének egy jó nagy bocsánatot, és visszavonnák ezt a jogszabályt. Már csak azért is, mert önök úgy viselkednek ezzel az alkotmánnyal mostanában, mint egy ilyen fordított porosz király. Nem tudom pontosan, hogy melyik Lajos volt, akinek az volt a heppje, hogy valamennyi elkövetési magatartást, amivel egy embert meg lehet ölni, megpróbált egy törvénykönyvbe foglalni. (Dr. Rétvári Bence: Frigyes.) Össze is szedtek vagy kétezer-valahányszázat, majd kihirdette ez a király a törvényt, és másnap sikerült olyan módon megölni egy embert, ami ebben a törvénykönyvben nem volt benne.
Önök pontosan fordítva csinálják, amikor találkoznak valamilyen társadalmi problémával, amiben nem akarnak egyeztetni, nem akarnak tárgyalni, nem akarnak leülni, nem akarják meghallgatni azokat a követeléseket, amelyeket próbálnak önökhöz törvényes módon eljuttatni, akkor előkapják az alkotmányt, és elkezdik módosítani.
Azt kell mondjam, hogy önöknek a legnagyobb ellensége ez a szerencsétlen alkotmány, amely jelen pillanatban még egy évig van hatályban. Egyszerűen érthetetlen a számomra, hogy miért csinálják ezt, és nemcsak érthetetlen, hanem szomorú is, mert az alkotmányügyi bizottságban bizony rossz érzés volt végignéznem, hogy azok a kollégáim, akikkel én egy egyetemre jártam, együtt jártunk különböző egyetemi rendezvényekre mostanság is, milyen szomorú arccal ülnek, mert tudják lelkük mélyén, hogy nem erre esküdtünk fel nemcsak az alkotmány tekintetében, hanem amikor a diplomát megszereztük az egyetemen.
Önök évszázados jogelveket borítanak fel ezekben a napokban, ezekben a hetekben. Csak jelzem: szerzett jogok, visszamenőleges hatály, hetente hoznak egy új büntetőtörvényi tényállást, miközben annak a szakmai szokásjoga az, hogy mire egy büntetőtörvényi tényállás bekerül a büntető törvénykönyvbe, az éveket is igénybe vehet. Tehát az egész kapkodás, az egész arrogancia nem is értem, hogy mire való. Pontosabban egy dologra értem, arra értem, hogy önök félnek, félnek a jövőtől. Félnek attól, hogy majd eljön az az idő, amikor valóban a választók megint megkérdezik, hogy mit is csináltak azzal a széles körű felhatalmazással, ami az önök rendelkezésére állt.
És ejtsünk egypár szót az Alkotmánybíróságról is. Az Alkotmánybírósággal kapcsolatosan amit a jelenlegi kormányzat csinál, azt gondolom, hogy a jogállam egyik szégyenfoltja. Az Alkotmánybíróságot megsértették, amikor azt mondta Lázár János frakcióvezető az egyik nyilatkozatában, hogy az Alkotmánybíróság szembehelyezkedett a társadalom felfogásával, a társadalom közítéletével, amikor a visszamenőleges hatályt, őszintén szólva, kisöprűzte a magyar jogrendből nagyon helyesen.
Megalázták az Alkotmánybíróságot, amikor elvonták a hatáskörét egy aktuális politikai érdek alapján, és most, ami a legrosszabb, gyámság alá akarják helyezni az Alkotmánybíróságot, mert ha azt nem hajlandók rábízni az Alkotmánybíróságra, hogy saját maga választja meg az elnökét, hogy ők döntsék el, az alkotmánybírók, hogy ki az, aki vezesse őket, akkor ez semmi mást nem jelent, mint gyámságot. Csak halkan jegyzem meg, hogy egy részvénytársaság felügyelőbizottságának is megvan az a joga, hogy saját maga válassza meg a felügyelőbizottság elnökét, nem szól bele a tulajdonos, önök ezt nem akarják megengedni az Alkotmánybíróságnak pillanatnyi politikai szűklátókörűség miatt.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Végül, tisztelt képviselőtársaim, egyetértek Lamperth Mónikával, minket nem zavar, amikor önök gúnyosan mosolyognak, és asszisztálnak olyan forgatókönyvekhez, mint ami az alkotmányügyi bizottság ülésén történt. Egyáltalán nem zavar bennünket, mert tudjuk, hogy ez egy múló állapot, hogy önök ilyen magabiztosak, mindenkivel szemben ilyen arrogánsak, hogy azt gondolják, hogy ez a kétharmad életük végéig szól.
(23.10)
Nagyon tévednek. Ez a kétharmad megszűnt már a kétharmad megszületése után pár héttel, olyan bizalomvesztést szenvedtek el, és 2014-ben majd önök is szembenéznek ezzel a problémával. Tehát egyáltalán nem zavar az az arrogancia, ahogyan önök tárgyalnak, az viszont zavar, hogy önök semmibe veszik a magyar népet. Semmibe veszik a magyar népet, amikor ilyen módon nyúlnak hozzá ahhoz az alkotmányhoz, amely az egész Magyar Köztársaság kereteit, az alkotmányos alapjait, a fundamentumát, a teljes jogfelfogást, jogalkalmazást és jogalkotást szabályozza.
Egyszer Rétvári államtitkár úrnak is szembe kellene néznie azzal a ténnyel, hogy az alkotmány nem KRESZ, még a KRESZ-t sem módosítják ilyen gyorsan, ahogyan azt önök csinálják.
Úgy gondolja, államtitkár úr - mi régi ismeretségben vagyunk -, az a helyes, hogy egy alkotmányt úgy módosítanak, hogy azt a médiából tudja meg a magyar parlament? Pénteken egy sajtótájékoztató van, és hétfőn pedig gőzhengerrel átjön? Azt gondolják, ez a helyes? És akkor összevissza beszélnek arról, hogy ezek az emberek mit csinálnak, hogy 39 éves korában el akar menni nyugdíjba, micsoda felháborító? Ez a fajta cinizmus meg fogja bosszulni önmagát, higgyék el nekem!
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
