POGÁCSÁS TIBOR
POGÁCSÁS TIBOR
POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ma este is már többször elhangzott, hogy hazánkban mintegy 3,8 millió ember dolgozik, ez a 3,8 millió ember az, aki a közterheket fizeti. Ez a 3,8 millió ember, aki az adójával, a közterhekkel biztosítja a nyugdíjakat, biztosítja a szociális ellátást is. A célunk, gondolom, közös, még akkor is, ha igen heves szóváltás közepette zajlik is ez vita; mindenképpen azt szeretnénk, ha minél több munkaképes korú ember dolgozna ebben az országban, hiszen ez lendítheti ki, többek között ez az az alap, amely kilendítheti az országot a jelenlegi helyzetéből.
Magyarországon rendkívül magas a rokkanttá nyilvánított emberek száma, kétszer akkora, mint általában a körülöttünk lévő országokban, és nem igazán található indok arra, hogy miért ilyen magas ez a szám. Az országunk nincs abban a helyzetben, hogy lemondhasson életerős emberek munkájáról. Az a cél, hogy lehetőleg a nyugdíjkorhatár eléréséig mindenkinek legyen munkalehetősége.
A korkedvezményes nyugdíjkorhatár betöltését megelőző nyugdíjba vonulási lehetőség a korkedvezmény. Az 1960-as, ’70-es években alakult ki, alapvetően ehhez az időszakhoz kötődik, annak megfelelően, hogy akinek a szervezete fokozott igénybevétellel járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végez, az korkedvezményre jogosuljon. A korkedvezmény ebben az esetben azt jelenti, hogy az ezekben a munkakörökben dolgozók az általános nyugdíjkorhatár betöltése előtt vehessék igénybe az öregségi nyugdíjat. Ezt egyébként a ’97. évben szabályozta a törvény, és a végrehajtásáról egy kormányrendelet rendelkezett. A korkedvezményre jogosító munkaköri jegyzék egyébként jelen pillanatban mintegy 800 munkakört tartalmaz, jórészt olyanokat, amelyekben ma már nem is foglalkoztatnak munkavállalót. A jegyzék felülvizsgálásának az igénye a kilencvenes évek eleje óta napirenden volt, de igazán a felülvizsgálat nem történt meg mind a mai napig, és igazán a munkakörökre jellemző ártalmak értékelése sem történt meg objektív módszerekkel. Tulajdonképpen a hatvanas-hetvenes évek iparának és a munkakörülményeinek a jellemzői azok, amelyek ma is a szabályozás alapját adják. Több eredménytelen kísérlet után, 2006-ban annyi előrelépés történt, hogy bevezetésre került a korkedvezményes biztosítási járulékfizetési kötelezettség, amely az alkalmazott technológiák korszerűsítésére ösztönzi a cégeket.
A kedvezmény mértéke attól függ, hogy milyen hosszú ideig dolgoznak a kedvezményre jogosító munkakörökben. A férfiaknál például tíz év korkedvezményre jogosító munkakörben ledolgozott idő alapján az öregségi nyugdíjkorhatár előtt két évvel mehetnek nyugdíjba. Jelenleg mintegy 50 ezer ember dolgozik egyébként korkedvezményre jogosító munkakörökben, többségük a közlekedésben, a vasúti, közúti, helyi, illetve a légi közlekedésben. És tény, hogy vannak olyan munkakörök, ahol vitathatatlanul jelen vannak a teljesen kiküszöbölhetetlen ártalmak, ilyenek a föld alatti munkavégzés esetén jelentkező munkaköri ártalmak, vagy a kohászatban, a fémiparban jelentkező rendkívüli zajterhelés. Tehát objektív mérések, a jelenlegi általános technikai színvonallal meghatározott munkaszervezési eszközökkel alkalmazható eszközök jelen pillanatban még nincsenek, tehát ezeknek a megállapítása mindenképpen szükséges, és megfelelő előírásokat kell létrehozni.
A korkedvezmény hatálya alá való bekerülés rendje szabályozatlan volt. Semmilyen jogszabály nem adott iránymutatást arra, hogy egyes munkakörök mely ártalmak tekintetében kerülhetnek a korkedvezmény hatálya alá. Arról sincsenek igazán adatok, hogy a korkedvezményes munkakörben a korhatár előtt nyugdíjba vonuló személyek hány évig élvezik egyébként ezt követően a nyugdíjat.
A korkedvezmény nyilvánvalóan egy segítség a munkavállalónak, ugyanakkor nem segíti elő az egészség védelmét. Tehát segítség, egy lehetőség az idő előtti nyugdíjazáshoz, de magában a károsító tényezők kiküszöbölésében ez nem ad semmiféle lehetőséget.
A változtatás igénye tehát régóta fennáll, a jogszabály időről időre egy-két évre történő meghosszabbítással maradt fenn, a legutolsó időpont szerint 2012. december 31-ig lehet jogosultságot szerezni, az ezt követő időszakra mindenképpen intézkedni kell. Mindenképpen tehát elmondható az, hogy az ország nincs abban a helyzetben, hogy a korkedvezményes nyugdíjak rendszerét ne vizsgálja felül, és az egyértelmű, hogy a negyven-egynéhány éves tapasztalt, életerős emberek munkájára az országnak szüksége van.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
