DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sok hozzászólásban hallottunk az előkészítésről, annak visszanyúló gyökereiről, elismerve egymás érdemeit, sőt még indirekt módon Hiller István képviselőtársunk is megdicsérte magát, hogy lám-lám, az a törvény került nagy vonalaiban az asztalunkra. Ezért ennek tiszteletben tartásával talán érdemes - úgy gondolom - egy másik aspektusát is a tárgyalásánál felvetni.
Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Abban, hogy ma itt a világörökségi törvényt tárgyaljuk, jelentős szerepe van a szocialistáknak. Szerepe, és nem érdeme, nyilvánvalóan. Sőt, azt sem állítom, hogy ez a szerep pozitív, inkább az ellenkezője jár közelebb az igazsághoz. És jelentős szerepe van, hogy ma itt ezt a törvényt tudjuk tárgyalni a tokaji borászoknak és civil szervezeteknek, azoknak a kurucos harcoknak, amelyek megítélésem szerint a törvény elkészítéséhez és tárgyalásához vezettek.
Történt ugyanis még 2002 nyarán, hogy megfelelő előkészítést követően - és itt egy zárójel erejéig a megfelelő előkészítésnél, úgy gondolom, köszönet illeti az akkori szakapparátus vezetőjét, hiszen többéves, talán évtizedes munkája van benne, tehát köszönet illeti Tardy János államtitkár urat, sokat tett azért, hogy világörökségi terület legyen Tokaj-Hegyalja -, tehát történt ennek a 2002-es évnek a nyarán, hogy a tokaji borvidék egyedülálló és különleges értékeit, a több száz éve folyamatosan létező kivételes természeti adottságokat és az ott élő emberek földhasználati módjának, a szőlőtermesztésnek egy rendkívüli és egyedülálló harmóniáját elismerte az UNESCO, amikor a tokaji borvidéket kultúrtájként, különálló magterülettel és ezt övező egységes védőzónával a világörökség részének nyilvánította. Minden világörökségi területen, de különösen a kultúrtáj világörökségi területen kiemelt cél ennek a kultúrtájnak az értékeit megőrizni, megvédeni, és van egy nagyon fontos harmadik rész is: fejleszteni; tehát olyan fejlesztési alternatívákat kidolgozni, az értékek megőrzésének a keretei között olyan fejlesztési alternatívákat kidolgozni, amelyek hozzájárulnak jövedelmező, munkahelyteremtő lehetőségekhez, és alapvetően az ott élő emberek lehetőségeit, életminőségét is növelik.
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nos, ezt követően, amikor világörökségi területté vált a tokaji borvidék, a szocialisták vállalkozói tagozatának egykori elnöke nagyívű, grandiózus terveként Magyarországon tíz biomassza-erőmű létesítéséhez kezdett hozzá, amelynek első lépéseként a tízből Miskolcon szeretett volna egy ilyen biomassza-erőművet építeni. Erre nem volt ott lehetőség, a szabályok nem bírták el, ezért a közeli Szerencs városát szemelte ki, ahol jó partnerre talált Szerencs akkori szocialista polgármester asszonyában. Egymást kezébe csaptak, sőt olyan területet jelöltek ki, illetve vásárolt meg a vállalkozó, ami nagy valószínűséggel a polgármester asszony egyéni érdekeit is kiválóan szolgálta.
Összeállt a szocialista mutyi, egy kicsit még megfűszerezték, hogy az engedélyezési eljárásban részt vevő két köztisztviselő bekerült a cég felügyelőbizottságába, hogy a kép kerek legyen, és az a helyzet állt elő, hogy a mai napig ennek következtében érvényes építési engedéllyel rendelkeznek a világörökségi területen egy 50 megawattos erőmű építésére, ami már az UNESCO-nak is feltűnt, felkapta a fejét, és elindultak különböző eljárások.
De a tokaji borászok harca volt az igazi, aminek az volt a konklúziója, hogy jogszabályi védelem nélkül nem akadályozható ez meg. Hősiesen, kuruc módra harcoltak, és ennek következtében jutottunk el oda, hogy megkerülhetetlen, elengedhetetlen, hogy törvény, nemzeti törvény erejével védjük a világörökségi területünket, illetve az ottani kultúrtájat és annak a megmaradását.
Rövid bevezető után fontosnak tartom, hogy a konkrét törvény apropóján néhány szót váltsak a védettségről, a kezelési tervről és végül de nem utolsósorban a pénzről. Védettség: a törvény rendelkezik a védettségről, és azt mondja a legelején, hogy ez a védettség alapvetően a kulturális örökségi védelmet élvező területekre és a természetvédelmi területekre, tehát a két konkrét törvény által meghatározott védettségekre terjed ki, és további oltalmat, további védettséget nem keletkeztet.
A nyolc világörökségi helyszín közül ez a két említett törvény védettséget ad hétnek, egyetlenegynek nem: Tokaj-Hegyaljának. Tokaj-Hegyalja, a tokaji borvidék mint világörökségi érték nem szerepel, nem bír ilyen törvényi védettséggel, ezért elengedhetetlennek tartom, hogy a törvénynek ezt a hiányosságát minél előbb orvosoljuk.
(13.00)
Az a javaslat, hogy az örökségvédelmi törvény a kultúrtáj jogi szabályozását is tartalmazza. Abban a helyzetben vagyunk, hogy 2012. január 1-jén fog e törvény hatályba lépni, reményeim szerint ez elegendő idő arra, hogy ezt az apró, de igen fontos részt is a helyére tegyük. Ezért egy technikai jellegű módosító javaslatot fogok benyújtani, ami megnyitja ezt a szakaszt, azzal a szándékkal, hogy ha e törvény keretei között a hátralévő rövid időben lehetőségünk van megoldást találni, akkor találjuk meg, illetve ha az idő rövidnek bizonyul, akkor még ebben az évben, legkésőbb ősszel oldjuk meg ezt a problémát, mert alapvetően innen indultunk el, és talán a legfontosabb eleme a tokajiak, a tokaj-hegyaljaiak szempontjából.
A másik a kezelési terv kérdése. A kezelési tervek zömében, mint ahogy Ivanics képviselőtársam mondta, elkészültek, aktualizálni kell kicsit, csiszolni rajta, és arra a megfelelő rangra, a javaslat szerint kormányrendeleti szintre emelni, ami annak az érvényesítését lehetővé teszi. Hiszen Tokaj-Hegyalján is létezett természetesen kezelési terv, amikor meg kellett alkotni, akkor az előbb említett szocialista polgármester asszony rá is bólintott, csak éppen amikor vélt vagy valós érdekei úgy kívánták, akkor egyszerűen átnézett rajta. Tehát a kezelési tervnek fontos a legalább kormányrendeleti szintre emelése, illetve megfontolásra ajánlom, hogy más hasonló szintű terv, mondjuk, az országos rendezési terv vagy az építési törvény, ezek törvényi előírások, ezért számos kérdést felvethet, hogy egy kormányszintű rendelettel hogyan sikerül ezt harmóniába állítani. Elképzelhetők jogi megoldások, de nagy tisztelettel felhívnám az előterjesztő figyelmét arra, hogy ebből adódhatnak nehézségek.
A másik fontos szempont, amit javasolok figyelembe venni a kezelési terv elkészítésének a szabályozásánál, hogy e kezelési tervek készítésénél indokoltnak tartjuk a végrehajtást. Tehát a területi végrehajtás szempontjából és a szakmai szempontok alapján indokoltnak tartjuk, hogy a területi államigazgatási szervek is intézményesítetten, tehát a törvényben foglaltak alapján vegyenek, vehessenek részt a véleményezésben, illetve érdemi véleményezési jogkörük legyen. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezek a szakigazgatási szervezetek a kormányhivatalok keretei között működnek, tehát javaslom a mellékletben felsorolt egyeztetési tárcáknál - talán hét van - beemelni a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot is.
Végül, de nem utolsósorban a pénzről. A kulturális örökségünk védelme és annak finanszírozása megítélésem szerint nem jól működik, és a jelenlegi keretei között alkalmatlan arra, hogy jól működjön. Ennek az az oka, hogy rendelkezünk egy nagyon erős öntudattal, erős szakmai értelmiséggel, küldetéstudattal, az értékeink megőrzésében teljes mértékben a maximumra törekszünk. Tehát ha a kulturális örökségvédelmi hivatalok meglátnak egy műemléket, műemlék jellegű épületet, maximális védettségre törekednek. Nyögnek is ettől sokan, de ez egy elhivatottság, ez egy érthető és akceptálható álláspont.
A probléma nem itt van, hanem a probléma ott következik, hogy az ehhez szükséges finanszírozási források jelentős ideje nemhogy összhangban nincsenek, hanem szinte minimálisak és a nullához közelítenek. Tehát van egy maximális törekvés és elvárás, és van egy minimálisnak sem tekinthető anyagi forrás és finanszírozás. Ez hosszú távon nyilván nem fog működni. Nekünk adódott, már a polgári kormánynak, az a feladat, hogy ezt összhangba hozza annak érdekében, hogy ez a feladat valamilyen szinten elvégezhető legyen.
De ami a konkrét részét illeti a törvény megvalósításának, nekem szimpatikus volt, amit Hiller István képviselőtársunk mondott, hogy a 400 millió az nem sok, de mondjuk, annál több, 400 millió forinttal több annál, amin a múltkor megakadt a törvény: 2009 őszén kezdtük el tárgyalni a törvényt, és azon állt meg és azon akadt meg, hogy nem volt hozzá semmilyen költségvetési forrás. Ez a 400 millió forint talán arra elegendő lesz, hogy a kezelési terveken csiszoljunk, aktualizáljuk, és a törvényben foglalt gondnoksági intézményrendszer felálljon. Tehát az első lépésre ez az összeg megítélésem szerint elegendő.
Természetesen a törvény a 4. pontban rendelkezik egy finanszírozás fejezettel, a mondatnak csak az első részét fedi le a jelenlegi finanszírozás, itt felsorolja még a további feladatokat. De én úgy gondolom, hogy a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik, tehát én a magam részéről nagyon örülök, hogy sikerült a kormánynak 400 millió forintot ezen törvényjavaslat megvalósítása mellé állítani, mert ettől tudott egyáltalán bekerülni ide a parlament elé, és ettől nyílik meg a lehetőség arra, hogy ezt a törvényt elfogadjuk. Erre biztatni szeretnék mindenkit, mert meglátásom szerint - és ebben szinte mindenkivel egyetértünk, az előttem szólókkal - egy jó törvény születik. Az ördög a részletekben is lesz, tehát a kezelési tervek elkészítése még egy külön feladat. De ami nekünk tennivalónk van a törvényalkotás területén, ott egy feladatot látok még, azt a tennivalót, hogy a tokaji borvidékre az örökségvédelmi törvény megfelelő védelmét terjesszük ki, és hogyha ezt meg tudjuk oldani, akkor mindannyian jó szívvel nyomhatjuk meg az “igen” gombot.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
