DR. HÖRCSIK RICHÁRD
DR. HÖRCSIK RICHÁRD
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden országot, minden nemzetet mi sem jellemez jobban, mint az, miként bánik a kulturális és természeti értékeivel, hogyan ápolja a szellemi örökségét, és melyek azok az értékek, amelyeket nemzetközi szinten szeretne és meg is tud mutatni a világnak.
Az 1972. évi UNESCO világörökségi egyezmény, amelyhez Magyarország 1982-ben csatlakozott, úgy vélem, rendkívül jó lehetőséget ad a kiemelt kulturális értékeinkkel való gazdálkodásra és az azokkal való bánásra, ehhez viszont a világörökségi helyszínek hatékony szakmai, szervezeti és - nagyon fontos - finanszírozási működése érdekében feltétlenül szükséges a jelenleg előttünk fekvő világörökségi törvény megalkotása és elfogadása.
Úgy vélem, itt az ideje, hogy ebben a kérdésben is rendet teremtsünk. Mert ahogy miniszter úr is említette a tegnap esti expozéjában, az utóbbi években nemzetközi szinten sajnos inkább csak a botrányokról voltak híresek a világörökségi helyszíneink, gondoljunk csak éppen szűkebb pátriámra, a Tokaj-Hegyaljára tervezett szerencsi szalmatüzelésű hőerőműre vagy a budapesti világörökségi helyszín körüli kezelési problémákra. Itt szeretném felhívni a képviselőtársaim figyelmét arra is, hogy ezekben az ügyekben még jelenleg is tart az UNESCO világörökségi bizottságának eljárása a Magyar Köztársaság ellen, és amelynek kimenetele - legalábbis az UNESCO részéről - még nem ismert. Úgy vélem, hogy a parlamenti patkó bármely oldalán ülünk is, egyetértünk abban, hogy ezen a helyzeten sokat fog segíteni az előttünk levő világörökségi törvény elfogadása. Végre pont kerül a mondat végére.
Tisztelt Ház! Zempléni, tokaj-hegyaljai képviselőként engedjék meg, hogy most mind a nyolc hazai világörökségi helyszínről szóljak pár szót, és ha végigtekintünk ezen a felsoroláson, úgy vélem, nem túlzás, ha azt mondom, hogy egyszerre látjuk meg bennük Magyarországot, annak történelmét, kultúráját és természeti értékeit.
Hollókő - az egyik első világörökségi helyszínünk, amely ’87-ben kapott világörökségi címet, úgy vélem, hogy ma is élő példája a Kárpát-medencei, közép-európai népi építészetnek, tájgazdálkodásnak és kisparaszti életformának.
Budapest - világörökségi címet kapott ’87-ben a várnegyeddel, a Halászbástyával, a Mátyás-templommal, az Andrássy úttal és annak történelmi környezetével, kiemelkedő példája és képviselője egy közép-európai főváros építészeti kultúrájának és városszerkezetének.
Az Aggteleki-karszt világörökségi helyszín ’95-től, és közös világörökségi helyszín Szlovákiával, barlangjaival és a földfelszíni karsztformáival egy fontos földtörténeti korszak világszinten is egyedülálló emléke.
És a ’96-ban világörökségi címet kapott Pannonhalmi Főapátság, annak megalapítása és történelme elválaszthatatlan része a magyar keresztény államiságnak, gimnáziuma pedig ma is az egyik legfőbb értelmiségformáló iskolaműhelyünk.
A Hortobágyról, amely ’99 óta világörökségi helyszín, csak azt szeretném mondani, amit az egykori pataki diák, Móricz Zsigmond írt: míg itt van, mindenki zarándokoljon el, nézze meg ezt a hatalmas kertet, a magyarságnak ezt a nemzeti kincsét, hiszen a puszta, a természet és gazdálkodás csodája a nyájakkal, a gulyákkal, a ménesekkel, a pásztor, gulyás és csikós emberekkel valóban máshoz nehezen fogható élmény és látványosság.
Aztán 2000-ben világörökségi címet kapott a pécsi ókeresztény sírkamrák; a római világot hozzák elénk, és tartották Magyarországon sok évtizeden, évszázadon keresztül, hiszen a mai Pécs helyén annak elődjeként a IV. századi Sopianae városa a római provinciák egyik fontos, gazdag települése volt, amely az ókeresztény kultúra és a térség egyik központja lett.
(11.30)
A Fertő-táj, amely - hasonlóan az Aggteleki-karszthoz - szintén két ország közös világörökségi helyszíne, az osztrák oldallal egy időben, 2001-ben kapott világörökségi címet.
Tisztelt Elnök Úr! Végül végigtekintvén a magyarországi világörökség helyszínein, úgy vélem, hogy nyolcadikként 2002-ben Tokaj-Hegyaljára, a legjobb helyre esett a döntőbírák választása, amely szerint: “a tájjal összeforrottságban élő ember sok évszázados kapcsolatrendszere, amely ma is továbbél”. Tehát azt is mondhatnánk, hogy a tényezők páratlan együttállása adja meg ezt a csodát: az őshonos szőlő, a gazdag vulkáni örökség, az egyedi mikroklíma, az aszúsodást előidéző nemespenész, aztán az itt élők sajátos borkészítési eljárása és érlelése. A természet és az ember együttes csodája ez. Nem véletlen, hogy a világon 1737 óta Tokaj-Hegyalja volt az első zárt történelmi borvidék.
S hogyan fogalmazhatnék egyszerűbben? Talán úgy, hogy mi ez a csoda? Nos, ez a tokaji aszú, amit itt tartok a kezemben (Felemel egy palackot.), mert ebben az aszúban benne van mindaz az indoklás, ami a világörökség védelmére való felvétel alapjául szolgált. Vagyis, tisztelt képviselőtársaim, ez az üveg aszú nem más, mint a hely, a táj és az ember évezredes összetartozásának a mai élő tanúja - és a tokaji borvidéken a szőlőművelés, a borkultúra évszázados tapasztalatai ma is élőek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szeretném, hogy az előbb felsorolt kulturális, természeti és szellemi értékeink mögött észrevennénk az azt létrehozó, fenntartó és gondozó embert, a világörökségi helyszíneken működő közösségeket és a vidék Magyarországát. Hiszen a vidéki világörökségi helyszíneken, leszámítva most Budapestet és Pécset, közel 350 ezer ember él, és az előttünk fekvő világörökségi törvény nemcsak a kulturális, természeti és szellemi értékekről, azok megóvásáról, hanem ezekről az emberekről, a vidék-Magyarország egyik jelentős szeletéről is szól. Arról is szól, hogy végre tudnak-e az ott élő emberek és közösségek, önkormányzatok élni a kulturális értékeikkel és a világörökségi címmel.
Igen, az elmúlt időszakban, az évek során többször megkérdezték tőlem Tokaj-Hegyalján is, hogy képviselő úr, minek egyáltalán alkotni az új világörökségi helyszínekről egy törvényt. Hiszen a világörökségi területek már eleve védettek, ahogy látjuk a törvény tervezetében is, a különböző kulturális örökség- és természetvédelmi törvények által. Nos, a válaszom az előző mondatomban rejlik: a törvény fő célja nem csupán az értékvédelemnek a megerősítése, hanem az, hogy a világörökségi helyszínek végre egy olyan pályára kerülhessenek, ahol a világörökségi értékek válhatnak a térség fejlesztéspolitikai motorjává, nem pedig hátrányává, ahogy sokan korábban képzelték.
Azt is mondhatnám, hogy a világörökségi törvény elfogadásával - annak céljaiból és szakmai tartalmából következve, Budapestet és Pécset újra leszámítva - a vidéki Magyarország hat új területe kap egyedülálló esélyt arra, hogy állami akarattal és támogatással megerősítve újraszervezze önmagát, és lehetőséget kapjon a kulturális értékeivel való gazdálkodásra.
De hát mit is jelent ez a gyakorlatban, tisztelt képviselőtársaim? - mert ezt is sokszor megkérdezik tőlünk a polgárok. Hogyan lesz a világörökségi címből és a világörökségi törvényből több munkahely az említett területen, a vidék Magyarországán? Miért fog a világörökségi cím és a világörökségi törvény nyomán a helyi fiatalság és a helyi értelmiség, mondjuk, a szülőföldjén maradni? Miként fognak a helyi közösségek, a helyi társadalmak újra úgy megerősödni ezeken a világörökségi helyszíneken, hogy ne csak arra fussa továbbra is az energiájukból, hogy fenntartsák vagy éppen a leromlástól óvják meg az értékeiket, hanem a gazdasági, a kiszámítható stabilitás alapján újra kultúraformáló, kultúrát létrehozó erővé váljanak?
Engedjék meg, hogy a válaszokat, amelyek sok szempontból minden világörökségi helyszínre igazak lehetnek, a saját szűkebb pátriámból, Tokaj-Hegyaljáról adjam meg. Hol is tart ma ez a borvidék? Hát lássuk röviden!
Mindenki tudja, hogy világszínvonalúak a boraink, de a leromlott úthálózat és a vasúthálózat miatt szinte megközelíthetetlen a borvidék, azaz ezt a bort el kell vinni innen, hogy eladhassuk, hiszen a turistáknak jelenleg nehéz idejönni. Világszínvonalúak a borászaink, de nincsenek meg azok a turisztikai szakembereink és intézményeink, akik hasonló színvonalon és megfelelő körülmények között dolgozva képviselnék Tokaj-Hegyalját a hazai és a nemzetközi turisztikai piacon. És itt az alapprobléma: mindig egyetlenegy Tokaj-Hegyaljáról beszélünk, de annak a huszonhét települési önkormányzata jelenleg mégis öt különböző kistérségbe tartozva képzeli el és alakítja a jövőképét. Hogyan lehet így egységes, hatékony tokaj-hegyaljai térségfejlesztési politikát kialakítani, arról egyáltalán beszélni és vitatkozni?
A borvidék egyfajta sűrítménye az építészeti, kulturális, történeti, környezeti, táji, szőlészeti és borászati értékeinknek, de jelenleg egyetlenegy intézményük sincsen, amelynek szakmai feladata kizárólag a borvidékkel kapcsolatos értékek feltárása, kutatása, gondozása és ápolása lenne. Hogyan tudunk jó és megalapozott politikai, szakpolitikai döntéseket hozni akkor, ha nem tudjuk valójában azt, hogy milyen értékekkel gazdálkodhatunk?
A fentiek ismeretében és tükrében jelenleg nehéz sikeresen működő borvidékről beszélni, még Tokaj-Hegyalján is. Néha úgy érzem, hogy mindenünk megvan, ami egy virágzó borvidék felépítéséhez és működéséhez szükséges, már csak össze kell rakni az alkatrészeket, beindítani a motort és egy jó pohár tokajit meginni. Meggyőződésem, hogy az előttünk fekvő világörökségi törvény ad majd erre egy lehetőséget. És azt is meg tudom ígérni, hogy mi Tokaj-Hegyalján élni fogunk ezzel a törvény által kínált lehetőséggel, hiszen a törvény tartalma és a szellemisége megadja a módot a fenti problémák orvoslására.
A törvény tervezetében szereplő kezelési terv, amely a borvidék huszonhét településére vonatkozik majd, alap lehet a meglévő értékekkel való jó gazdálkodásra, és - hozzáteszem - egy egységes Tokaj-Hegyalja világörökségi térségfejlesztési stratégia elkészítésére is. A törvény tervezetében szereplő világörökségi gondnokságkezelő szervezet pedig lehetőséget ad majd a hatékony borvidéki menedzsment felállítására, arra, hogy a borvidéknek és annak ügyeinek legyen végre az államnak, az UNESCO Világörökség Bizottságának és a helyi közösségnek is felelős, hatékony gazdája. Ha valaminek pedig tudjuk, hogy van gazdája, szakmai víziója, jövőképe, szervezőereje, az működhet és működni is fog. Ez pedig megmutatkozhat majd a borvidék gazdasági erejének a növekedésében, az infrastruktúra fejlődésében, a munkahelyek teremtésében és a vidéki értelmiség megerősítésében.
Tisztelt Képviselőtársaim! A világörökségi törvény nem varázspálca, de egy jó és szükséges eszköz, lehetőség arra, hogy a Magyar Köztársaság és annak mindenkori kormánya teljesíteni tudja az UNESCO világörökségi egyezményből fakadó nemzetközi kötelezettségvállalásait, és lehetőséget adjon a vidéki világörökségi helyszínek új térségfejlesztési politikájának kialakítására. Úgy hiszem, hogy ez az előterjesztés, hasonlóan, mint korábban tavaly, tartalmazta, hogyan lehet összehangolni a vidék fejlesztését, és milyen pénzügyi eszközöket mellékel ahhoz, hogy valóban ne csak betartani lehessen a világörökség által adott szabályokat, hanem fejleszteni is lehessen.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, a fentiek szellemében kérem önöket a törvény elfogadásának a támogatására - mi Hegyalján mindenféleképpen támogatjuk ezt.
Köszönjük szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
