IVANICS FERENC
IVANICS FERENC
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Grand Canyon, Nagy-korallzátony, Aggtelek. Loire-völgye, Bordeaux központja, Tokaj. Serengeti Nemzeti Park, Buffalo Nemzeti Park, Hortobágy. Siracusa, Rodosz, Hollókő. A prágai óváros, a párizsi Szajna-part és a budapesti Duna-part a Várral. Stonehenge, az altamirai barlang, pécsi ókeresztény sírok. Meteorák, az assisi ferences rendi emlékek, pannonhalmi apátság. Yellowstone, Iguazu vízesés, Fertő tó.
Azt hiszem, hogy ha ezt a sorrendet vagy ezt a felsorolást meghallgatjuk, a 911-ből tényleg csak a legismertebbeket próbáltam a miénkhez rendelni, akkor azt mondhatjuk, hogy van okunk büszkének lenni.
Abban a hihetetlen helyzetben vagyunk, hogy Magyarország többször védte meg Európát, és gyakorlatilag az évszázadok során átjáróként működött, a történelem viharai sokszor megpróbáltak bennünket, de mégis, ennek ellenére olyan értékeink vannak, amelyekre méltán lehetünk büszkék, és ez a büszkeség egyúttal azt is jelenti, hogy elkötelezettnek kell lennünk mindezen értékek megóvásában.
Többen elmondták, hogy mennyi érték van még, amit fel lehetne venni erre a listára. Azt gondolom, hogy tényleg lehet erősíteni ezt a listát, de nem vitatjuk el ennek a törvénynek a jelentőségét.
Én magam a Fertő-táj Világörökség Egyesület elnökeként már többször megszólaltam itt a parlamentben a világörökség védelme kapcsán. Gyakorlatilag az elmúlt években azt láttuk, hogy a világörökség egyre mostohább és mostohább gyermeke lett a kulturális kormányzatnak, bármennyire is megvolt a szándék a szavakban, a tettekben ez kevéssé volt tetten érhető.
Az előkészítés, amiről itt többen beszéltek, mégis azt hozta, és a parlamenti vita is azt mutatja, hogy egy egység felé mozgunk. Gyakorlatilag mindenki átérzi ennek a törvénynek a jelentőségét, mindenki átlátja, Magyarország számára milyen jövőbeli lehetőségeket tartalmaz ez a törvény és annak megfelelő alkalmazása.
A világörökségek sokfélék. A világörökségek azért kapnak világörökségi címet, mert egyediek, megismételhetetlenek, és az emberiség, az egyetemes érték számára hordoznak valami olyat, ami pótolhatatlan. Ezt próbálja megvédeni az UNESCO az országokon keresztül. Ezért tehát a mi értékeink is azt mutatják, hogy bizony mi is hozzájárultunk ahhoz az egyetemes értékrendhez, ami a világban jelen pillanatban megvan. De pont ez az az egyediség, ami a különbözőségek okán még nyolc világörökség esetén is meglehetősen nehéz szabályozási környezetet teremt, vagy a szabályozásnak rendesen feladja a leckét. A jogalkotók, mint ahogy hallhattuk már - magam is részese voltam több társadalmi egyeztetésnek az elmúlt években -, évek óta próbálják ezt a nyolcat valamilyen egységbe tömöríteni, mikor az a jelentőségük, hogy éppen különbözőek.
Mit lehet mégis tenni? Azt hiszem, itt többen előttem elmondták, hogy ez a törvény tartalmazza azokat a lehetőségeket, amelyek a világörökségek közös pontjai lehetnek. Melyek ezek? Ilyen egyrészről a kezelési terv. A kezelési tervet itt többen említették, többen azt mondták, hogy végre elkészülhetnek ezek a kezelési tervek. Az a helyzet, hogy ezek a kezelési tervek készen vannak. Egy világörökségi helyszín kinevezéséhez készen kell lenni egy kezelési tervnek, hiszen ez alapján tudja elbírálni a nemzetközi szervezet, hogy az ország, az adott közösség kész-e arra, hogy ezt az örökséget megvédje. Tehát a kezelési tervekben nem az az újdonság, hogy most el kell készíteni, hanem az az újdonság, hogy ez törvényerejű felhatalmazást kap. Ha kormányrendeletben fogalmazódik meg a kezelési terv, akkor mindenki számára világos, egyértelmű és követhető lesz. A kezelési terv kulcskérdés, hiszen a kezelési tervben vannak elrejtve azok az értékek… Elrejtve, az túlzás, bocsánat, hiszen ott pontosan meg vannak fogalmazva, ott vannak leírva azok az értékek, amelyeket meg kell óvnunk, azok az értékek, amelyekre vigyáznunk kell. Többen felszólaltak, és rossz példákat említettek itt az elmúlt évekből. Én azt tudom mondani, hogy a kezelési tervek voltak azok, amelyek alapján védeni lehetett a világörökségeket.
Nálunk a Fertő/Neusiedlersee világörökségben az osztrák oldalon épült volna egy toronyházszálloda, amit pont a kezelési terv védelme alatt lehetett megakadályozni, és gyakorlatilag megfelezték ezt a toronyházat, pedig nem is a világörökség területén épült volna, azon kívül, de tájképileg zavarta volna a Fertő-táji világörökséget, ezért ezt megváltoztatták. Épült volna a tó partján egy hatalmas szállodakomplexum. Ez sem épülhetett meg, pont azért, mert a kezelési terv ezt megvédte.
(12.10)
Ezért tehát azt gondolom, hogy a kezelési tervre kell megfelelő figyelmet fordítani, és akkor kiküszöbölhető az a félelem is, ami megfogalmazódott az ellenzék soraiban, leginkább a Jobbik soraiban, hogy a fejlesztés majd micsoda rettenetes dolgokat hoz.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt kell mondanom annak a tíz magyar településnek a nevében, amely a Fertő-táj világörökség magyar oldalát alkotja, hogy nem félünk a fejlesztéstől. Sőt, szeretnének ezek a települések fejlődni. Azt kell megalkotni és azt kell pontosan meghatározni ezekben a kezelési tervekben, hogy hogyan fejlődhetnek. Hogyan tudunk az ott élő embereknek megfelelő körülményeket biztosítani ahhoz, hogy korszerű, XXI. századi életet éljenek, amellett, hogy az örökség értékei megmaradnak?
Hollókő a gyönyörű példa arra, hogy mi is történik akkor, amikor csak az örökségre figyelünk, és egy kicsit kifelejtjük belőle az embert. Polgármester úrral, képviselőtársammal többször beszéltünk, sokszor beszéltünk már erről, az ő legnagyobb nehézségük az, hogy gyakorlatilag kezd skanzenné változni a falu, pedig mindent megtesznek azért, hogy ne így legyen.
Azt kell elérnünk tehát a Fertő-táj világörökség és a hasonló kultúrtáji környezetekben, hogy a kezelési terv lehetőséget adjon az ésszerű fejlesztésekre, azokra, amelyek beleilleszkednek az örökségbe, de megfelelnek a modern kori követelményeknek is. Erre kiváló példák is vannak. Azt kell mondanom, hogy a világörökségek megóvása kapcsán van több jó példa is. Többen is említették előttem Pannonhalmát. Pannonhalma fejlődése megmutatja, hogy ha valamilyen világörökségi terület világos, egyértelmű irányítás alatt áll, számon kérhető értékvédelem alatt áll, akkor az mire képes. Persze, ehhez kellett az ezeréves apátság hihetetlen rutinja is, hogy az a fejlődés, ami az elmúlt évtizedekben megvalósult, az megvalósulhasson.
Ezért azt gondolom, hogy Pannonhalmát jó példaként lehet említeni, de ilyen a pécsi ókeresztény sírok helyzete is. Teljesen rendben van, persze, nyilván más a helyzete a pécsi ókeresztény síroknak, mint mondjuk, a Fertő-táj világörökségnek vagy a tokaj-hegyaljai világörökségnek, hiszen nálunk több tízezer ember lakik, a pécsi ókeresztény síroknál pedig meglehetősen szerény a lakosságszám. Ez más szabályozást kíván, de akkor is azt mutatja, hogy igenis, lehet odafigyelve, egyértelműen meghatározva a felelősségi rendszert, egy világörökség értékeit megóvni, az ott zajló életet valamennyire kordában tartani.
A fenntarthatóság, az, amit itt többen említettek, ez nálunk érdekesen alakul. Az, hogy nemzeti park része a Fertő-táj világörökség, ott a Natura 2000 védelmi intézkedései sokszor komoly béklyót jelentenek. Van olyan településünk, amely nem tud fejlődni azért, mert gyakorlatilag körbe van zárva mindenféle védettségi fokozatokkal, és Fertőboznak ez komoly problémát jelent most már évek óta. Meg kell találni tehát a lehetőséget, hogy hogyan és miképpen lehet előremenni ebben a kérdésben.
Többen említették azt is, hogy a világörökségi gondnokság megléte milyen jelentős. Mi is azt gondoljuk, hogy igen, ez a másik fontos eleme ennek a törvénynek. De a világörökségi gondnokság kapcsán megfogalmazódik, hogy közreműködnek a világörökségi értékek megőrzésében. Azt szeretném javasolni, hogy ebbe a törvénybe az együttműködést írjuk be, működjenek együtt, hiszen ez az üzenete, nemcsak az elmúlt egy évnek, hanem ez az üzenete a helyi életnek is.
Mi a Fertő-tájon létrehoztunk egy tanácsot, egy egyesületet, amibe megpróbáltuk bevonni azokat, akik a Fertő-táj területén érdekeltek, a vízügyet és a nemzeti parkot. Az akkori kormányzat 2003-ban ezt nem engedte, azt mondták, hogy a minisztériumhoz tartozó szervezet nem lehet egy ilyen egyesületnek a tagja. A jó szándék megvan, az együttműködés megvan. Én nagyon remélem, hogy ennek a törvénynek a kapcsán az egyesületünk kibővülhet ezekkel a szereplőkkel is, és megvalósulhat mindaz, amiről már évek óta a gyakorlatban tanúbizonyságot tettünk.
Még egy jó példát szeretnék említeni. Az elmúlt évek során többször hallottuk, hogy milyen rossz példák vannak azzal kapcsolatban, hogy a világörökségeket hogyan próbálják tönkretenni. Én szeretnék egy jó példát mondani. Ha azt mondják, hogy egy kicsit hazabeszélek, hát mondják, én büszkén vállalom azt, hogy az elmúlt években a Fertő-táj tíz települése olyan értéket hozott létre, amely érték képes arra, hogy megvédje hosszú távon a Fertő-táj világörökség értékeit, ezáltal példát mutasson a többi világörökség számára, és ne adj’ isten, még követendő példát is.
Nálunk a nehézségi fokozatot - ahogyan itt hallhattuk, több ilyen világörökség is van - a több önkormányzat jelenti, hogyan működik együtt több önkormányzat. Erre a megoldás a helyi tervtanács. A javaslatomban azt szeretném megfogalmazni, hogy a tervtanácsokat a több önkormányzat területén működő vagy létező világörökségi helyszíni területek esetén hozzuk létre, legyen kötelező. Ezzel persze azt is mondjuk, hogy a tervtanácsokról szóló rendeletet is ehhez hozzá kell igazítani, de azt gondolom, hogy ez vállalható, hiszen a 2006-os módosításban sok egyeztetésünk volt a minisztériummal, de akkor ez megvalósult, és lehetővé vált, már vannak világörökségi utalások a tervtanácsi működéseknél. De ez a törvény még nem elég biztonságos ahhoz, hogy a tervtanácsok hosszú távon működjenek. Lehet, hogy a budapesti problémákat is megoldaná egy világörökségi tervtanács, ami összhangban a települési tervekkel a világörökségi védelem értékeit mutatja fel. Tehát azt gondolom, hogy ezt fontos mindenképpen beemelni ebbe a környezetbe. Egy kicsi önkorlátozást is jelent, de azt mondhatom a Fertő-táj világörökségen az elmúlt három-négy év példájaként, hogy igenis a tervtanácsnak látható, kézzelfogható eredményei vannak az összképben.
Végül a finanszírozás: 2002-ben, amikor átadtuk a kormányzást, 50 millió forint volt beállítva a kulturális tárcánál a világörökségi működésekre, aztán ez az összeg később eltűnt, megjelentek a pályázati pénzek, amelyeknél nem mindig lehetett érezni, hogy koordinált vagy nem koordinált. Éppen én hívtam fel az akkori kormányzat figyelmét, azt hiszem, négy évvel ezelőtt, amikor a világörökségekről szóló beszámoló bekerült a parlament elé, és leírták, hogy a Fertő-táj világörökségen milyen beruházások voltak, a kormány saját maga nem tudta, hogy egyébként a fertődi Esterházy-kastélyra adott majdnem egymilliárd forintot, és abból újították fel. Tehát ezek a különböző vonalak nem egységesítik azt az akaratot, ami megjelenik egyébként egy kezelési tervben. Tehát a finanszírozás, az az út, amin elindultunk, az hasznos.
Mi elmentünk Český Krumlovba. Ez Csehországban van, mindenkinek ajánlom, nemcsak azért, mert a Cseh-Magyar Baráti Társaság elnöke vagyok itt a parlamentben, hanem azért is, mert egy kimondottan jó példa. 1990-ben, a rendszerváltásnál egy romos város volt, gyönyörű belvárossal, de romos városként működött. 1990-től minden cseh kormányzat fontosnak gondolta azt, hogy Český Krumlovot védje, óvja, és az épületfelújításokat, a város rendbetételét finanszírozza. Ez most, húsz év elteltével azt jelenti Český Krumlov számára, Csehország számára, hogy Prágával vetekszik Český Krumlov látogatottsága, pedig tudjuk, hogy a prágai nem kicsi.
Tehát ezért azt gondolom, hogy a hosszú távú gondolkodásnak és a finanszírozásnak megvannak az eredményei, és ilyen módon a magyarországi világörökségi helyszínek is olyan előkelő helyet tudnak elfoglalni a világban, mint amilyet a nevesebb helyszínek. Fontosnak gondoljuk azt is, hogy a pályázati elbírálásoknál néha megjelenik ez, mondjuk, a regionális programoknál, de azt gondolom, hogy országosan is mindenképpen meg kellene határozni azt, hogy a világörökség mennyire fontos számunkra. Azaz a pályázati rendszerekben meg kell jeleníteni külön, hogy a világörökségek valamilyen módon segítséget kapjanak ezekből a pénzekből.
Itt csatlakoznék ahhoz a hozzászólóhoz, aki korábban előttem azt mondta - többen beszéltek is erről -, hogy milyen szinteket kell létrehozni. Többször elmondtuk, többször javasoltuk, mi úgy gondoljuk, hogy igenis, van egyfajta hierarchia. Van a helyi védettség, van a nemzeti védettség, és van az egyetemes védettség, ez a világörökség. Ezek nem azt jelentik, hogy az egyik érték kisebb, mint a másik, de azt gondolom, hogy a hosszú távú örökségvédelmi gondolkodásban mindenféleképpen egyfajta prioritást kell hogy jelezzen, hiszen ezáltal ismerszik meg Magyarország, ezáltal tudja megmutatni azokat az értékeit. Sokan elmondták, sokan hangoztatták, hogy igen, amikor elmennek külföldre és meglátják, hogy világörökség, akkor oda elmennek, mert érdemes megnézni. Sokan ez alapján keresnek turisztikai célpontot, és ha már itt van, akkor már a környező településeket is megnézi.
(12.20)
Olyan eszköz van a kezünkben, olyan érték van a kezünkben, amelyet ésszerűen, okosan, a jövőnek megőrizve használva Magyarországot előbbre tudjuk juttatni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a turizmus, a kultúra területén.
Kérem, támogassák ezt a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
