PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A világörökséget örökbe kaptuk szlávoktól, bencésektől, Hauszmann Alajostól, a rómaiaktól, a keresztényektől és a Jóistentől végső soron; olyan örökségbe kaptuk, amelyben vigyázni kell azokra, és gondoskodnunk kell a fennmaradásukról, bemutatásukról.
Ezt szolgálja - alátámasztom én is - érzésem szerint kiváló és megfelelő módon az előttünk lévő törvényjavaslat. Ahogy haladunk előre a vezérszónoki felszólalásokban, nagyon sok minden elhangzik már ilyenkor az ember előtt, úgyhogy ebben a formában, ami fontos, azt aláhúzom, és megpróbálok néhány olyan, eddig még meg nem pendített szempontot bemutatni, amit fontosnak tartok.
Elsőként aláhúzom azt - méltatva a törvényjavaslatot -, hogy valóban mérföldkő a kulturális örökség védelmében és nem is csak abban, hanem általában nemzeti vagyonunk védelmében, örökségében. Az elismerő szavak itt már megindultak Hiller István volt miniszter úr felé, hadd tegyek én is hozzá a magam részéről egy kicsit ehhez. Oktatási és kulturális miniszterként ha az oktatásban nem is élvezi valószínűleg annyira a KDNP támogatását, mint ez ügyben, de kétségkívül a kulturális örökségvédelem területén a világörökségi törvény előkészítésének szempontjából olyan munkát végzett, amit itt meg kell köszönnünk. (Dr. Lamperth Mónika tapsol.) Örülni fogunk, ha az MSZP is támogatja ezt a javaslatot, mint ahogyan tegnap elhangzott, hogy a bizottságokban - és így volt ez a mi bizottságunkban is, a kulturális bizottságban - egyhangú támogatással tartottuk általános vitára alkalmasnak.
Miniszter úr expozéjában tegnap elhangzottak a pontos számok. Én csak a nagyságrendeket érzékeltetem ismét. Közel ezer helyszín a világörökség része, közel 200 ország, és ebből nyolc helyszín a mienk, és kizárólag azért ismétlem meg azokat, amelyeket már miniszter úr vagy L. Simon László képviselőtársam is mondott, mert azt hiszem, nem elég elégszer hangsúlyozni. Egész biztos vagyok benne, hogy az utcán az embereket megállítva kevesen tudnák felsorolni a nyolc világörökségi helyszínt, ezért húzom alá még egyszer és mondom el.
Lehet egyébként, hogy a közvetítés során sem mindenkit ugyanaz a figyelem kísér, vagy mást és mást vesznek észre, látnak meg. Ezért húzom alá, hogy idetartozik Budapesten a Duna-partok, a Vár, az Andrássy út, idetartozik Hollókő-Ófalu, külön kiemelve két olyan helyszínt, az istenadta természetet, a Fertő-tavat, az aggteleki és a szlovák karsztot, ami két részes állam öröksége - Ausztriával és Szlovákiával -, illetve ide, a természeti örökségekhez tartozik a Hortobágy vagy Tokaj; a keresztény örökséghez a pécsi ókeresztény együttes, világörökségi együttes, a Cella Trichora és a Cella Septichora. És remélhetőleg ebbe a sorba, ezeket bővítve bekerülhet majd a római limes rendszere vagy éppen a komáromi erőd, ami előtörténetében ennek a rendszernek az egyik eleme volt.
Kiemelendő és aláhúzandó ebben a javaslatban az, hogy együttműködésre kényszeríti a feleket, és nagyon sok szereplőt bevon a világörökség megtartásába, megmentésébe, kezelésébe. Ahogyan a 4. § is rendelkezik arról, hogy a különböző helyszínek esetében mely minisztériumok azok, amelyeknek együtt kell működni a feladatok ellátásában, úgy a 3. § fölsorolja azokat a szereplőit ennek a munkának, amelyek az államon kívül most már az önkormányzatok is - 120 önkormányzatról van szó a nyolc világörökségi helyszín tekintetében -; elhangzott szintén, hogy az egyházak, társadalmi és egyéb szervezetek, természetes személyek és ott, ahol természeti örökségről van szó, ott a természetvédők, a természetvédelem.
Ebből a tekintélyes felsorolásból, ami az együttműködést kényszeríti ki, szerintem a civil szereplők még hiányoznak, vagy a civil szereplők lehetőségeinek erősítése hiányzik.
(10.30)
Miután biztos vagyok benne, hogy van ebbe az irányba mutató gondolkodás, ami más képviselőcsoportok részéről meg fog érkezni, biztos, hogy támogatni fogom részemről, de úgy érzem, ez egy fontos eleme annak, hogy a világörökség mindannyiunké legyen, azt közösen tudjuk kezelni fizikailag és nyilván lelkileg, szellemileg is.
Nagy érdeme ennek a javaslatnak, hogy jó rendszert épít, tervet, szervet és pénzt, tehát olyan tervezetre, munkára kényszeríti a szereplőket, amely mögé szervezetet és némi pénzt is rendel. Ugye, elhangzott, hogy gondnokságokat létesít a világörökségi helyszínekhez. Én külön érdemnek tartom és kiemelem, hogy ezt hét évre teszi, ami jó szakmai munkát alapozhat meg, ennyi idő biztosítása feltétlenül szükséges az ilyesmihez.
Ugyanakkor fontos azt is hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslatból rendkívül komoly adminisztrációs igény olvasható ki. Félek attól, hogy az ehhez rendelt források a végén, úgy tűnik, akár kevesek is lehetnek, mert ezekre a szereplőkre, akiket az imént föl is soroltam, rendkívül komoly terheket ró ilyen tekintetben. Az is kérdés lehet, hogy ezt az adminisztrációt a települések miként tudják majd elvégezni, miként tudnak hozzáigazodni például a természetvédelmi jogszabályokhoz és ahhoz, amit a törvény számukra előír. Az a határidő vajon elegendő-e vagy érdemes azt megnyújtani? Ez ügyben nagyon számítunk olyan képviselőtársaink segítségére, tapasztalatára, akik az önkormányzatokban látják azt, hogy ezeket a munkákat mennyi idő alatt végezheti majd el az apparátus, együtt dolgozva azokkal a gondnokságokkal, amelyek felállítására majd sor kerül.
Arról az örökösödési illetékről, amit most már fizetünk az örökség után, arról a 400 millió forintról, ami jut, tisztelt képviselőtársaim, eddig óvatos megfogalmazások hangzottak el a tekintetben, hogy ez mennyit ér. Szerintem ez roppant kevés. Ez szinte minimális. Hogy két arányt, ilyen formában két aránypárt állítsak föl, azt lehet mondani, hogy a mai építési árakon - ha az építőipar jelentősebb volumenben dolgozna, sajnos ez még nincs így, de azért ebben reménykedünk, hogy az építőipari termelés is megindul -, a mai, mondjuk, budai árakon egy négyzetméterre egymillió forintot számolva új kivitelezésű lakásoknál, ez három nagyobb lakás. Azért ez elgondolkodtató, hogy ekkora területű, ilyen jelentőségű, volumenű, nyolc helyszínt felölelő világörökségre éves szinten, mondjuk, három nagyobb, jó minőségű új lakás árát költjük el. De azt is lehet mondani, hogy néhány ezer fős szabolcsi nagytelepülések költségvetése hasonló nagyságrendű. Azért érzékelhetően ezek az aránypárok arról árulkodnak, hogy bizony ez a 400 millió forint édeskevés ezeknek a feladatoknak az ellátására.
Reménykedem, hogy a gazdasági környezet is lehetővé teszi majd, hogy ezt nemcsak hogy biztosítjuk a költségvetésben, hanem majd emeljük is. És nemcsak most számítok a törvényjavaslat támogatására minden tisztelt képviselőtársamtól, hanem majd a költségvetési vitában ennek anyagi megalapozására is.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
