HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Urbanizáció, szuburbanizáció, reurbanizáció. Ezek a normális lépései a városiasodás folyamatainak, azaz létrejön a város, kialakul egy urbanizált terület, majd erről a külvárosokba költöznek az emberek, ez a szuburbanizáció, de végül látva, hogy tulajdonképpen miért is jó a városban lakni, a város előnyeit megtapasztalva egyfajta reurbanizációs, tehát visszaköltözési folyamat indul el. Ez az a folyamat, amely oly sokszor már megismétlődött, és meg fog még ismétlődni a normális fejlődést, természetes fejlődést mutató városok esetében.
De sajnos Budapest és környezete nem ez. Erre a területre sokkal inkább jellemző az, amit úgy hívunk, hogy dezurbanizáció, azaz az, amikor a városiasodást követő folyamatok kontrollálhatatlanokká válnak. Azt gondolom, ennek komoly politikai felelősei is vannak. Azt gondolom, a Demszky Gábor által vezetett főváros az elmúlt 20 évben igen komolyan hozzájárult ahhoz, hogy rendkívül egészségtelen és káros folyamatok alakuljanak ki nemcsak a fővárosban, hanem a főváros környezetében is. Ehhez természetesen hozzápárosult a jellemzően külföldi magántőke befektetéseinek a tobzódása az ingatlanpiacon.
Mi is lett ennek az eredménye, mi az, amit mi úgy összefoglalóan dezurbanizációnak hívunk? Hát először is a szétterülés, egyre több és több területet foglal el a város. Alvóvárosok jönnek létre az agglomerációban, hiszen onnan csak be- meg kiingáznak az emberek, igazából nem használják a várost a teljes természetességében. Ezzel együtt, ezzel párhuzamosan természetesen a romló közbiztonság is kialakul ezeken az agglomerációs településeken, hiszen amikor napközben az emberek nem ott vannak - hiszen bejárnak a fővárosba dolgozni -, akkor gyakorlatilag kiürülnek ezek a városok. A gettósodás ugyanilyen folyamat. Szegény gettók alakulnak ki, meg gazdag gettók alakulnak ki. De ez a gettósodás más értelemben is, gazdasági értelemben is megvalósul. Azt mondjuk inkább, hívjuk így: elsivatagosodás. Gazdasági értelemben arra mondom ezt, amikor kizárólagos funkciót nyernek egyes területrészek, csak szolgáltatás, csak kereskedelem vagy csak lakófunkció valósul meg egyes területeken.
De környezeti értelemben is igaz az elsivatagosodás, ha már itt tartunk. Ugye, tudjuk, a belvárosban vannak olyan kerületek, ahol 0,7 négyzetméter zöldterület jut egy emberre. És társadalmi értelemben szintén: a közösségeink felbomlanak, egy-egy háztartásra összességében 1,4 fő jut átlagban. Ez azt jelenti, hogy az emberek tömegével elmagányosodnak. Ezért aztán kialakulhatnak devianciák, amelyek társadalomellenes cselekményekre késztetik az embereket.
Együttesen pedig azt kell hogy mondjuk az agglomeráció és a főváros viszonyára, hogy egyfajta parazitizmus alakul ki, azaz nem önfenntartó, nem önellátásra képes települések természetes szövetsége, hanem egymásnak kiszolgáltatott és egymáson élősködő településekről van szó, amelyek bizonyos módon kihasználják egymást, de ez mindkettőjük számára, a kapcsolat minden tagja, szereplője számára káros. És ez igaz gazdasági értelemben, megint csak környezeti értelemben feltétlenül, ahogy mohó módon kizsákmányoljuk a természeti környezetünket, és társadalmi értelemben is, ugye, a kiköltözések-beköltözések folyamatos konfliktusokat okoznak az eredeti közösségek életében.
Hát, akkor lássuk, hogy ebben a helyzetben tulajdonképpen mit is jelent egy ilyen törvény létrejötte, vagy egyáltalában ennek a törvények mi a szerepe. Megállít, megakadályoz, visszafordít az előbbiekben felsorolt bármilyen káros eseményt, folyamatot? Nem várunk el túl sokat, hogyha azt fogalmazzuk meg, hogy ezekre legyen képes ez a terv? Az a meglátásom, hogy hiába alakult ki a magyar településfejlesztésnek, területfejlesztésnek egy rendkívül szofisztikált rendszere az elmúlt két évtizedben, mióta nem, mondjuk, az Országos Tervhivatal dönt a sorsunkról, hiába van a tervhierarchiának olyan szép, piramis alakú rendszere, ennek ellenére önmagában politikai támogatás, politikai akarat nélkül képtelen ez a tudományág - mondjuk így - ezeket a problémákat megoldani, tehetetlen önmagában. Szépen tud elemezni, szépen tudja a folyamatokat vázolni, feldolgozni a számadatokat, de megoldani nem tudja.
Ezért azt gondolom, hogy itt az ideje most már, hogy iránymutató jelleggel a magyar politika mondja ki, hogy ezeknek a folyamatoknak véget kell vetni; véget kell vetni, mert véget akarunk vetni. Egyetlen szempontot jelölünk ki, egyetlen szempont alá akarunk mindent rendelni, ezt pedig hívjuk úgy, hogy közérdek. Igaz, hogy ez a közérdek nincs egyébként sehol definiálva. Ez is nagy hiányossága egyébként a magyar területfejlesztésnek, erre fölhívom a szakembereink szíves figyelmét, hogy legyen legalább egy törvény vagy valamifajta alapdokumentum, amiben ez a fogalom megjelenik definíciószerűen. És itt az idő, hogy megfogalmazzuk konkrétan, melyek azok a közkincsek - nem lózungok szintjén, hanem konkrétan: melyek azok a közkincsek -, amelyeket meg akarunk őrizni, meg akarunk védeni, és melyek azok az értékek, amiket meg akarunk valósítani és életbe akarunk léptetni.
Azt gondolom, hogy nem az OTK szintjén kellene ezt megtennünk, amire egyébként hivatkozik az általános indokolás, az OTK-ban kifejtett gyönyörű szép elvekre épít ez a törvényjavaslat is, hanem az én meglátásom szerint ebben a térségben annyira speciális helyzetben van a főváros és az agglomerációja, hogy nyugodtan megérné, hogy a szakma és a politika egy külön kiáltványszerű dokumentumban rögzítse ezeket az alap koncepcionális elveket, amelyeket az előbb itt felsoroltam.
Azt gondolom, mindezen koncepcionális alap nélkül bizony nagy veszélynek vagyunk kitéve az agglomerációban, és ezt halálosan komolyan gondolom. Számtalan történelmi példát lehetne felhozni, hogy milyen komoly társadalmi-politikai hatása van annak, hogyha nem veszünk komolyan bizonyos területfejlesztési folyamatokat, nem akarunk konkrétan gátat szabni, és adott esetben más irányba fordítani. De most engedjék meg, hogy egyetlen példát említsek. Mondjuk, 1896-hoz lehet - mint dátumhoz - rögzíteni azt az időpontot, amikor a Közel-Keleten elindult egy komoly változás. Akkor is úgy gondolták, hogy az érintetteket nem kell mindenestől bevonni, nem kell minden embernek - úgymond - az orrára kötni, hogy milyen területfejlesztési folyamatok fognak történni az azt követő időszakban. Látjuk, az azt követő évtizedekben ingatlanfelvásárlások tömegével indultak meg, új telepek, települések, városok jöttek létre, kényszerített lakosságcserék, bizonyos lakosságot, bizonyos népességeket egyszerűen elüldöztek szülőföldjükről. És íme, tessék bekapcsolni a tévét, rádiót, meghallgatni egy híradót, micsoda véres konfliktusok helyszíne a Közel-Kelet, éppen ilyen elhibázott területfejlesztési koncepciók vagy koncepciótlanságok miatt.
(22.10)
Megmondom őszintén, amikor a bizottsági ülésen voltunk, Szaló Péter helyettes államtitkár úr egy vérfagyasztó mondatot mondott ki, ami ezzel az előbb említett példával, történelmi példával párhuzamos. Idézem: “Ugyanakkor az állampolgárok tulajdonképpen nem kapcsolódnak közvetlenül ehhez a tervhez, hiszen az agglomerációs terv nem közvetlenül hatályosul, építési jogot nem keletkeztet, a települési önkormányzatok településrendezési, településrendezési tevékenységét befolyásolja.” Tetszenek érteni? Tehát a kisembereknek ehhez a tervhez, törvényhez tulajdonképpen semmi közük nincs. Azért döbbenetes ezt kimondani a törvényhozók előtt, akik elvileg olyan törvényeket kell hogy hozzanak, amik normatívak, tehát mindenkire egyaránt érvényesek, és mindenkire számítunk valamilyen módon a végrehajtásukban.
Azért is fura ez a mondat, amit a helyettes államtitkár úr mondott, mert 2005-ben nyilvánvalóan azok a honatyák, akik már akkor is itt ültek, tudhatják, hogy a zárószavazás előtti utolsó módosító indítványként gyakorlatilag a komplett Zsámbéki-medencét beépíthetővé minősítették. Bezzeg akkor, bezzeg azoknak valami miatt nagyon fontos volt, hogy azok a területek ilyen módon átminősítésre kerüljenek. Azok az emberek, akik azokat a módosítókat benyújtották, tudták, hogy ennek a törvénynek nagyon is konkrét következményei lesznek a kisemberekre nézve is. Igen, mert egyébként azok a folyamatok, amiket a beszédem elején elmondtam, vajon nem a kisemberekre hatnak, hogy folyamatosan ingáznunk kell, hogy a környezetünk tönkremegy, és így tovább? Hát dehogynem! Igenis, azt gondolom, hogy ez az agglomerációs terv pontosan rólunk, az emberekről, mindannyiunkról szól.
Ezért is pár pontban összeszedtem, hogy mi mit várnánk el ettől a törvénytől. Kérem, először is a közérthetőséget és a nyilvánvalóságot. A 2005-ös törvényhez képest új fogalmakat vezetnek be. Egy részüket megtartják, új fogalmakat vezetnek be, részben átemelnek az OTRT-ből újabb fogalmakat, de ezek a fogalomhalmazok - mondjuk így - nem egy az egyben kerülnek át az új törvénybe. Vannak közös metszetek a halmazokon belül, ugyanakkor bizonyos fogalmak ki is maradnak. Nem beszélve arról, hogy ahogy definiálva vannak ezek a fogalmak, nem gondolom, hogy ezek mindenki számára közérthetően lennének megfogalmazva.
Engedjenek meg egy példát: a 3. § módosítja az eredeti 4-est, 5-öst, és ezen belül az 5. § visszautal a 4-esen belüli módosítókra. Én kiírtam magamnak külön, a települési térségek a 4. § szerinti ca), illetve cb) lehetnek, illetve az ab), illetve az ac). Mint egy rossz trigonometria-példa! Amikor azt akarják, hogy a kisdeák elveszítse a fonalat, akkor szoktak ilyen definíciókat megadni, kérem tisztelettel. Tehát a közérthetőség, nyilvánvalóság alapkövetelményét szerintem ilyen módon nem sikerült ebbe a tervezetbe illeszteni.
A másik az egyértelműség. Szintén az 5. §-ból mondanék két szót: “jól illeszthető” vagy “nem sért társadalmi érdeket”. Mit jelent ma Magyarországon az, hogy valami jól illeszthető? Ha innen nézzük, vagy ha onnan nézzük a dolgot, vagy amonnan, akkor az mindjárt mást. Aki már építéshatóságban dolgozott vagy építéshatósággal volt dolga, vagy az illeszkedési törvénnyel volt dolga, az pontosan tudja, hogy ezt finoman szólva gumiparagrafusnak lehet minősíteni. Ezért én azt gondolom, hogy ezekben a kérdésekben igenis sokkal konkrétabban és egyértelműbben kell fogalmazni.
Harmadik pontként azt tudnám említeni, hogy konkrét elvárások és kötelezések, azaz a bevezetőmben elmondott vegytiszta koncepció megvalósulása érdekében kéne eldöntenünk bizonyos dolgokat. Mondok egy példát: például akarjuk-e a kényszermozgásokat kezelni? Mondjuk azt, hogy akarjuk. Akadályozni szeretnénk a közlekedést, úgy akarjuk, vagy pedig segíteni? Mondjuk, tételezzük fel, reményeink szerint, hogy inkább segíteni. De akkor azon belül az egyéni közlekedést vagy a közösségi közlekedést szeretnénk segíteni? Tételezzük fel, hogy reményeink szerint a közösségi közlekedés mellett törünk pálcát. Akkor azon belül, nagyon remélem, hogy a kötött pályás közlekedés mellett döntünk megint csak.
De ha ezt a folyamatot így végigkövetjük, akkor ennek mindenhol a helybiztosítását ebben a törvényben is, hiszen ez törvény - én tudom, hogy be kell emelni az önkormányzatoknak a hatályos HÉSZ-t meg TSZT-jüket, s a többi, de akkor is ez a törvény -, tehát inkább innen kéne az erőt demonstrálnunk. Ez az a pozíció, amiből mi bizonyos folyamatokat befolyásolni tudunk. Sajnálatos módon szerintem éppen ezek kimaradtak, ezek a bizonyos konkrét kötelezések.
Nem minden esetben, de bizonyos esetekben feltétlenül, például az előbb említett közlekedési kérdésben, illetve a hálózati összekötések lehetőségei, HÉV, villamos, vasút s a többi. Tudom, hogy az nem konkrétan ennek a törvénynek a feladata, de azért az, hogy utaljon rá, feladata lenne az értelmezésem szerint.
Megint csak a bevezetőmben elmondtam már a közérdek fontosságát, hogy azt definiáljuk. Lehetne ebben a törvényben is utalni rá, olyaténképpen, hogy a parazita fejlesztések támogatását még áttételesen sem támogatja ez a törvény vagy áttételesen sem segíti ez a törvény. Itt már több alkalommal felmerült ez a pozitív példa, a képviselőtársaim elmondták, hogy a 300 lakásos fejlesztések vagy az 5 hektáros fejlesztések esetén nem lehet, csak olyan helyre telepíteni, ahol már meglévő kötött pályás közlekedési csomópont vagy megállóhely van. Kérem tisztelettel, miért tenyészik rá parazita módon a már meglévő kötött pályás közlekedésre? Tessenek elképzelni egy vonalat, mondjuk, ez a kötött pályás közlekedés, vannak rajta megállóhelyek, akkor ezek szerint, az önök normaszövege szerint, ami ide le van írva, az azt jelenti, hogy minden megállóhelynél, ha ezt a 300 lakást vagy 5 hektárt tudja a fejlesztés, akkor akár megállóhelyenként öt is létrejöhet, vagy tíz ilyen. Úgy nézne ki a végén, mint egy szőlőfürt vagy egy karácsonyfa az adott terület ezen paragrafus szerint. Nem gondoljuk egy másodpercig sem, hogy ez egészséges folyamatokat eredményezne.
Továbbá kiskapuk, felmentések, kivételek ne legyenek, ezt mondjuk ki egyszer s mindenkorra. Az erdő, ha erdő, akkor legyen teljes egészében erdő, ne az eredeti 90 százalékot csökkentsük le 85 százalékra. 200 méternél közelebb nem lehet egymáshoz két urbanizált terület, “kivéve”. Mindig oda van téve minden korlát mellé egy “kivéve” vagy egy “ha”, vagy egy felmentés. Mi ezt nem támogatjuk. Legyenek egyszer s mindenkorra definitíve kimondva, hogy 200 méter, és kész.
A területcsere. Ugyanilyen probléma szerintem a területcsere, ami egyébként a jogbiztonsághoz fűződő alapelvet is sérti. A bizottsági vitában is felmerült, hogy hol gondoljuk ezt a területcserét megvalósíthatónak. Én oda-vissza elolvastam a javaslatot, és egyszerűen nem látom annak a korlátját, hiszen a területfejlesztési törvény országos hatáskörű törvény, amiben a területcsere fogalmát definiáljuk, ennyiben, hogy “máshol”, ennyi, és ugyanezt a fogalmat emeljük át ide is. Ez egy életveszélyes dolog, kérem szépen. Baranyában kipusztul egy falu, itt akkor egy új telepet lehet létrehozni az agglomerációban, mert majd területcserével a dolgot megoldjuk? A jelenleg előterjesztett normaszöveg szerint ennek nincs akadálya, de cáfoljanak meg. Bár önöknek lenne igazuk!
A következő a fedősztorik. Ennek a legékesebb példája Páty, golfpálya, a Grupo Milton. Noah Milton Steinberg - a nevét érdemes megjegyezni -, a WING cégcsoport vezetője, golfpályát akart volna oda építeni.
(22.20)
Kiderült nagyon rövid úton, hogy messze nincs golfpályáról szó, kérem, az egy új telep lett volna, egy új zárt telep lett volna. És ennek igen, lehetőséget ad ez a terv is - az időm már fogytán van, ezért majd a részletes vitában fogom kifejteni, hogy milyen módon.
És még egyet szeretnék elmondani: az eredeti 2005-ös törvényben benne volt a településrendszer megtartása, hiszen definiálja, hogy a szerkezeti terv azt tartalmazza, érdekes módon ebből kimaradt. Vajon miért? Nem akarjuk a településrendszerünket mint értéket megőrizni?
Ezek alapján azt kell hogy mondjam összességében, hogy bizonyos értelemben pótcselekvésnek tartjuk ennek a törvénynek a benyújtását, mert idő volt, 2005 óta lejárt öt év, valamit kellett csinálni, igazából a problémát nem tudja kezelni ez a törvényjavaslat, ezért nem tudjuk támogatni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
