POGÁCSÁS TIBOR
POGÁCSÁS TIBOR
POGÁCSÁS TIBOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Közép-Magyarországon él a magyar lakosság közel egyharmada, és ebből Budapesten és Budapestet körülölelő 81 településen a lakosság mintegy negyede, 2,5 millió lakos. Érthető, hogy ez egy különleges térség, és érthető, hogy külön törvény foglalkozik a területfejlesztés lehetőségeivel is. Ebben a térségben nagy a lakosság mobilitása, a Budapestről való kiköltözés, illetve a Budapestre való beköltözés igen jelentős, és igen jelentős, az ország legjelentősebb gazdasági térségéről is beszélünk. Persze a gazdasági fejlődés a közép-magyarországi régióban sem egyenletes, és érthető, én legalábbis úgy gondolom, érthető, hogy a Pest megyei települések is szeretnék kihasználni azokat a gazdasági lehetőségeket, amelyeket a főváros vonzereje, közelsége biztosít. Így van ez az agglomerációs településekkel is. Ez nyilvánvalóan feszültségeket, érdekellentéteket is felszínre hozott, felszínre hoz. Éppen ezért 2005-ben megszületett a térség fejlesztéséről szóló törvény, amely igyekezett megakadályozni a kedvezőtlen folyamatok tovább-burjánzását, bár azt gondolom, hogy Budapest környékén éppen a természeti értékekben leginkább gazdag területek sorsa addigra már azért eldőlt.
A törvény hatálybalépése óta eltelt idő egyértelműen bizonyította, hogy hasznos maga a szabályozás, még akkor is, ha van érdekellentét. Az állami főépítész kontrollja biztosítja az érintett településeken a törvény összhangjával megfelelő településrendezési tervek kialakítását. Maga a törvény is rögzíti, hogy ötévente szükséges a térségben tapasztalható folyamatok nyomon követése és a szükségszerű felülvizsgálat, illetve a megvalósult fejlesztések beemelése a törvénybe. A módosítást indokolja az országos területrendezési terv 2008. évi változtatása is, amely bővítette a területrendezés eszközrendszerét.
Maga a jogszabály az elmúlt évek tapasztalata alapján alapvetően jól fogalmazta meg, jól határozta meg az agglomeráció területfelhasználásának térbeli rendjét, így a módosítás nem jelent koncepcióváltást, tehát nem a koncepció megváltoztatására irányul. A kiegyensúlyozott fejlődés érdekében a tervezet megtartja az elfogadott értékeket és igyekszik bővíteni azt.
Mindezek mellett a törvénybe új fogalmak beemelése is megtörtént, ilyen - ha már szó esett róla - a területcsere, amely segíteni fogja a takarékos területfelhasználást, csökkentheti az új földrészek bevonása iránti szándékot, éhséget. A területmérleg bevezetése pedig ellenőrizhetővé teszi a területhasználattal kapcsolatos döntéseket.
Szó esett arról, hogy széles társadalmi egyeztetés volt, és egyéves előkészítés előzte meg a törvény benyújtását. Az előterjesztő így igyekezett biztosítani azt, hogy új konfliktusok ne generálódjanak az érintettek között. Megjegyzem, hogy vannak még így is ütközések, említhetném akár Vecsés példáját, ahol erdősítésre kijelölt területek kijelölésével nem ért egyet az önkormányzat, vagy Gyömrő esetét, amely egy különleges település abból a szempontból, hogy eddig nagyon-nagyon takarékosan bánt a külterületek bevonásával, és a mostani szabályozás szabályosan bünteti a város ezen takarékosságát.
Persze a törvényjavaslatnak az a célja, hogy korlátokat jelöljön ki az agglomeráció területén, aminek a szükségessége a teljes térség és a főváros fejlődése szempontjából nyilvánvalóan vitathatatlan. Az agglomerációs fejlődési folyamatokat szabályozott keretek között kell tartani, de úgy, hogy a települések ésszerű fejlődésének a lehetősége biztosított maradjon, mindamellett természetesen egyensúlyt kell teremteni a környezet védelme és a meglévő értékek védelme érdekében is.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
