DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Figyelemmel arra, hogy ez a törvényjavaslat szervesen összefügg valóban a nemrégiben viharos gyorsasággal, és azt gondolom, a parlamenti szabályokkal szembeni állampolgári elvárások durva megszegésével történt; ezért óhatatlanul összefügg a két kérdés, tehát én is meg fogom ragadni az alkalmat, hogy visszatérjek, és egyben, együtt tárgyaljuk, együtt vizsgáljuk ezt a kérdéskört, amely nevében, szándékában egy olyan irányt követ, amely elfogadhatatlan. Hiszen még egyszer: elmondtuk többször is, és még egyszer ki kell hangsúlyoznunk, nem az a megoldás, ha azokat a civil erőket, azokat a civil akaratokat próbálják megregulázni, akik a közbiztonsági válsághelyzet megszüntetése érdekében tesznek, hanem pontosan azt a védendő jogi tárgyat kellene minden eszközzel védeni, amiről az imént beszéltem, tehát az emberek személyes biztonsága, a testi épséghez való joga, és végül, de nem utolsósorban a tulajdonhoz való joga.
Az előttünk fekvő javaslat az emberi jogi bizottság javaslataként került a Ház elé, szintén viharos gyorsasággal. Elsőként azért mindjárt azt az értetlenségemet kell előadnom, hogy vajon mi az oka annak, mi volt az oka annak, hogy míg ezt a Btk.-módosítást, amely súlyában, jelentőségében sokkal keményebb következményekkel sújtja azokat vagy legalábbis reméli sújtani azokat, akik olyan tevékenységet fejtenek ki, ami a közbiztonság helyreállítását célozná, és akikkel szemben most ilyen jogi bunkósbotot megalkottak, ott a vitát lekorlátozták, most pedig itt, ennek a törvényjavaslatnak a tárgyában meg végeredményben a rendes parlamenti szabályok szerinti vitát lehetővé teszik, aminek örülünk, természetesen, viszont ezt a kettősséget semmilyen formában nem tudjuk elfogadni, ezt az állampolgárok sem fogják igazából érteni, hogy vajon miért kellett ilyen sürgős, expressz sebességgel átnyomni ezt az előző jogszabályt.
De ha megnézzük ennek a jogszabálynak a célját és tartalmát, akkor mindjárt azt az alapelvet kell megvizsgálnunk, azt a kérdést kell feltennünk, hogy a szükségesség-arányosság követelményének, mint minden norma - és elsősorban a büntetőnorma, hiszen a szabálysértési törvény két, elég komoly büntetéssel fenyegetett módosítását is célozza, illetve a polgárőrségről szóló jogszabály módosítását is. Ezzel kapcsolatban akkor arra hívom fel elsődlegesen a figyelmet, hogy ez a módosítás, ami a polgárőr törvény és a szabálysértési törvény egyedüli módosítását célozza, nem felel meg a szükségesség és arányosság követelményének.
Ugyanis miről van szó? Az Alkotmánybíróság több határozatában világosan kifejtette, hogy melyek ezek az elvek, amelyeket vizsgálni kell. Azt mondja, az állam csak akkor nyúlhat az alapjog-korlátozás eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érdek, érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem az is szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményének. Azaz az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes tehát a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy - és ami jelen esetünkben a legfontosabb - a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.
Összességében ebben a közbiztonsági válsághelyzetben, amelyet mindannyian jól ismerünk, hogy nem az elmúlt egy évben alakult ki, tehát világosan mutassunk rá, hogy az elmúlt 20 év, de azon belül is a 2002 és 2010 közötti időszak valóban egyik legdrámaibb következménye az, amit tapasztalunk most már, azok az úgynevezett mindennapi bűnözésnek is valóban nevezhető eseménysorozatok, amelyek most már élhetetlenné teszik a magyar települések jelentős részén élő becsületes magyar emberek számára a mindennapokat, és ebben, ha megvizsgáljuk, hogy szükséges-e, fontos-e a polgárőr törvénynek egy olyan módosítása, amely a civil önvédelem lehetőségét szűkíti, szigorítja, akkor egyértelműen azt a választ kell adnunk erre a kérdésre, hogy szükséges-e, arányos-e, hogy nem szükséges és nem arányos. Hiszen ha és amennyiben akár egyetlenegy ember úgy gondolja, hogy az ő számára, vagy egyetlenegy helyi szervezet, polgárőr szervezet, egyetlenegy személy bizonytalanságot érez magában, vagy úgy gondolja, inkább távol marad a munkától, a közhasznú munkától azért, mert adott esetben szabálysértési vagy büntetőjogi következmény fenyegeti amiatt, hogy ő esetleg kívül kerül a jog területén akkor, ha mondjuk, egy szomszédos településre megy el polgárőr bajtársainak a segítésére, akkor ebben az esetben szembe kell találja magát azzal, hogy ha ő egy ilyen sürgősségi helyzetben, mondjuk, riasztják őket azzal, hogy egy pincesor feltörésén munkálkodik éppen egy nagy létszámú csapat, és ő kimegy a társával együtt, akkor azzal kell számolnia, hogy adott esetben nem azokat fogják majd a rendőri szervek elsődlegesen igazoltatni, föltartóztatni és jogkövetkezmény alá vonni, hanem őket és társaikat, akik polgárőrként ezt a tevékenységet el kívánják látni.
Tehát ez az első számú szempont, és úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben felelőtlenség egy olyan irányba terelni az eseményeket, és tulajdonképpen az embereket magukra hagyni, hiszen ha jól nézzük a javaslat fő irányát; én három módosító javaslatot be is nyújtottam mind a három irány tekintetében, azzal a céllal, hogy ez a javaslat ebben a formában semmiképpen nem fogadható el, és bízom abban, hogy a vitában sikerül meggyőzni önöket arról, hogy nem jó egyik irány sem.
Melyik az első irány, amit most szigorításképpen szeretnének megfogalmazni? Ezt világosan elmondta az előterjesztő képviselője, Lukács képviselőtársunk, mégpedig azt, hogy az a szándék, hogy polgárőr szervezet együttműködési megállapodás nélkül ne működhessen a Magyar Köztársaság területén. Ez a célkitűzés egy egyébként normál körülmények között működő országban, ahol nem ilyen magára hagyott a társadalom ezzel a közbiztonsági válsághelyzettel, úgy gondolom, hogy helyénvaló is volna. Azonban egy olyan sürgető szükséghelyzet van, amelyben ezeknek a szabályoknak a feltétel nélküli alkalmazásával olyan közösségek és olyan települések maradnak már védelem nélkül, ahol egyébként ismert a rendőrség valóban sok évvel ezelőtt elkezdődött nehéz helyzete, de most már az elmúlt egy évben sem számottevően javult helyzete miatt a helyi közbiztonsági érdekek, a helyi védelem nem érvényesül. Ezért kénytelenek az emberek a saját védelmüket megszervezni.
És ha megvizsgáljuk, akkor egy ilyen szabály bevezetése teret nyit arra, hogy az egyébként helyben működő rendőri szervek a saját szempontjaik szerint lényegében egy ellenőrizhetetlen, törvényes garanciák nélküli, önkényes mérlegelés alapján döntsenek arról, hogy kívánnak-e együttműködési megállapodást kötni az adott polgárőrszervezettel, vagy sem.
Tehát ez az út egy rendkívül veszélyes út, mert innen kezdve valóban akár rejtett fenntartások, akár pedig kimondott, akár politikai vagy egyéb más, világnézeti vagy érzelmi szempontok alapján bizonyos polgárőr-szervezetek - amelyek nem vitatható módon egyébként tényleg a közbiztonság fenntartása vagy garantálása érdekében működnének olyan helyeken, ahol arra szükség van - megfosztódnának attól, hogy érdemi polgárőr tevékenységet végezzenek. És innen kezdve az állam hiába mondja azt, hogy most szeretném visszavenni a közbiztonság fenntartására vonatkozó erőszak-monopóliumot, innen kezdve egy olyan útra lép, amikor ezt a bizonyos szükségességi elvet sérti, és ezzel a magyar állampolgárok számára a személyes biztonsághoz való jogot, illetve a tulajdonhoz való jogot bizony nemhogy nem biztosítja, de éppen meggátolja ezeket a szervezeteket vagy személyeket, akik ilyen diszkriminatív döntés alapján nem kezdhetik meg működésüket.
(20.00)
Tehát ezért én nem tudok egyetérteni ezzel a módosítással. Az én módosító javaslatom pedig arra irányul, hogy ne legyen feltétele. Az együttműködés egyébként nyilván egy szükségszerű követelmény is, és egyébként ezt a nagyon sokat kifogásolt Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tekintetében is láthattuk, ez sok publicisztikában még akár a rendőrség felé tett panaszként is elhangzott, hogy milyen jól elkvaterkáztak ott a sarkon a rendőrök és a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tagjai, amikor ezekben a válságövezetekben fejtették ki tevékenységüket. Hát igen, együttműködés volt és van is ezen szervezetek között, hiszen akik ott helyben saját testi épségüket és saját energiájukat, idejüket kockára teszik, azok tudják és érzik, hogy együttműködésre kötelezett ez a munka egyébként is. De ezt törvényi szinten, megfelelő garanciák nélkül előírni ebben a helyzetben súlyos felelőtlenség.
A másik szabály, amely szintén nem fogadható el és amelynek a módosítására javaslatot terjesztettem elő, az szintén aggályos, és szintén a szükségesség, arányosság elvét sérti, mégpedig az, hogy egy polgárőr csak a helyi polgárőr szervezet tagjaként járhat el, illetve ezen túlmenően más településen egy polgárőr szervezet csak és kizárólag megint csak kötelező együttműködési megállapodás alapján, akár rendőrséggel vagy más szervekkel kötött megállapodás alapján járhat el. Ez szintén egy olyan alkotmányos vagy jogszabályi korlátot jelent, amely ebben a válsághelyzetben, amelyet már részletesen bemutattam a képviselőtársamnak, de egyébként a kormánypárti oldalról sincs vita ebben, hogy igenis vannak ilyen válságövezetek a közbiztonság szempontjából, ilyen körülmények között, ilyen helyzetben nem fogadható el ennek a szabálynak a felállítása, mert ez a védelem lehetőségétől fosztja meg azokat a településeket, ahol adott esetben nincs elég bátor ember vagy nincs elég elszánt civil kurázsival rendelkező ember, akik a polgárőr tevékenységgel, ezzel az őrjáratozással megpróbálnák visszaszorítani az egyébként tömegessé vált mindennapi bűnözésből származó bűncselekményeket.
A harmadik csomag pedig a szabálysértési törvény két új törvényi tényállással történő kiegészítése szigorú bírságokkal, a polgárőr tevékenység szabálytalan ellátása tényállás, amely lényegében pusztán a polgárőrségről szóló törvény rendelkezésének megszegése miatt már 150 ezer forint pénzbírsággal vagy akár elzárással rendeli büntetni a polgárőrt, ha ő éppen adott esetben az együttműködési megállapodás valamely rendelkezésétől eltérve netán, mondjuk, éppen egy másik településen jár el egy ilyen kényszerítő válsághelyzetben egy bűncselekmény megakadályozása vagy felszámolása érdekében. Tehát ő nem elég, hogy még a saját költségén ezt a közhasznú tevékenységét végzi, de még egy ilyen szankcióval kell számolni, ez elfogadhatatlan.
Ugyanúgy elfogadhatatlan az is, a másik tényállás, a közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése, amely most egy sokkal jelentősebb szankciót kap, a közbiztonság, a közrend fenntartására irányuló tevékenység jogszabályi felhatalmazás nélküli végzése vagy ilyen tevékenység látszatának keltése. Különösen ezen utóbbi fordulat valóban egy olyan tág értelmezésre okot adó megfogalmazás, amely egyszerűen elfogadhatatlan, hiszen ha belegondolunk, mondjuk, ha valaki arra adja a fejét, hogy társaival együtt elhelyez egy település különböző pontjain egyenruhás felöltözöttségű bábokat, mondjuk, rendőrnek tűnő bábokat, akkor azt lehet mondani, hogy ez a tevékenység a közrend fenntartásának tevékenysége látszatát is keltheti, hogyha ezt szervezetten teszik, és ők ebben az esetben villámgyorsan belekerülnek ennek a tényállásnak a szankcionálása alá, amely szintén egyszerűen abszurditás.
Ilyen helyzetben, amikor ilyen drámai helyzet van az országban, nem lehet és nem szabad a korlátozás útjára lépni, ki kell nyújtani az állam kezét az ilyen típusú szervezetekkel szemben, nem az üldözés, nem az elnyomás eszközét kell választani, hiszen láttuk az elmúlt 8 év időszakában, bele is bukott az a kormányzat, amely az elnyomás, a jogi gumibotok és bunkósbotok alkalmazását ötölte ki, és minden egyes újabb és újabb elvesztett jogi csata után mindig újabb és újabb törvényi tényállásokat alkotott, és próbálta szűkíteni, szorítani a politikai ellenállást. Láthattuk, hogy ez nem ment.
Ugyanígy nem fog menni az sem, hogy akár a polgárőr törvény módosításával, akár a büntető törvénykönyv, akár a szabálysértési törvény módosításával megpróbálják elrettenteni, megpróbálják megregulázni azokat, akik egyébként vitathatatlan módon önkéntesen ezt a közhasznú közbiztonsági tevékenységet szeretnék az állam különböző szerveivel együttműködve ellátni. Tehát összességében ez a törvénymódosítási javaslat nem felel meg a szükségesség-arányosság követelményének, és nem felel meg annak az előírásnak sem, amit egyébként a nemzeti együttműködés program kinyilvánít, amely szerint az állam kizárólagos joga és lehetősége a rend helyreállítása.
Egyébként megdöbbentő, hogy miért csak jogról és lehetőségről beszél és miért nem kötelezettségről, amikor az első számú elvárás és valóban a választási kampányban ez volt az egyik legkomolyabb választási téma, és tulajdonképpen erre adták a kétharmados többség számára a szavazatokat az emberek, a Jobbik mellett is, hiszen a Jobbik is nagyon sok olyan szavazatot kapott, ahol a rend hívei szavaztak, és szerettek volna végre rendet látni az országban, de egy biztos, hogy most azok, akik önökben bízva azt várják, hogy a rendőrség végre kapja meg a megfelelő eszközöket, pénzügyi eszközöket, megbecsülést, illetve kapja meg a jogszabályi felhatalmazást arra, hogy valóban a társadalmi együttélés szabályait durván sértő társadalmi csoportokkal végre számoljanak le, és itt nem azokra gondolunk, akik polgárőr tevékenységet végeznek, vagy pedig közbiztonság fenntartására vonatkozó tevékenységet végeznek, akkor bizony azt kell mondani, hogy ennek a követelménynek most önök nem felelnek meg, és éppen ezért az egyetlen célravezető út, amely elvárható, az, hogy sürgősen és haladéktalanul egy komplex megoldáscsomagot tegyenek le az asztalra, amelyben többek között a cigányság teljes körű bevonását végre a munka és az oktatás világába elvégzik, ugyanakkor számukra is egyértelművé teszik, hogy a rend betartása megkerülhetetlen kötelezettség, és ennek deklarálása az első számú feltétele annak, hogy egy ilyen típusú új társadalmi párbeszéd elkezdődhessen a nemzeti együttműködés szellemében, amelyre önök annyiszor hivatkoznak.
Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
