DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Közel egy éve - mint ahogy azt már délután is mondtam, közel egy éve -, hogy írásban hívtam fel a belügyminiszter figyelmét arra, hogy a polgárőrségről szóló törvényt kijátszva gyakorlatilag a Magyar Gárda tagjai a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületet megalapítva tovább folytatják áldatlan tevékenységüket az országban.
Az elmúlt egy évben a kormány részéről, a kormánypárti képviselők, de még az emberi jogi bizottság részéről sem érkezett erre sem reakció, sem jogalkotási kezdeményezés, és semmi nem történt. Talán önöknek sem elsősorban és első körben a nemzeti együttműködési nyilatkozatot kellett volna itt a parlamentben megvitatniuk és elfogadniuk, hanem erre a kérdésre választ adniuk, hiszen mondhatja a képviselőtársam, hogy a polgárőrségről szóló törvénnyel volt gond, de ez a gond kifejezetten tavaly tavasz óta került a közvélemény elé, és egyébként tavaly tavasz óta kéne rá jogi megoldást találni.
Most egy nap alatt kívánja a parlament ismét meghozni ezt a törvénymódosítást, ami, biztos vagyok benne, nagyon sok problémát fog okozni ismét és ismét a végrehajtásban. A polgárőrségről szóló törvényt, tisztelt képviselőtársaim, 2006-ban a polgárőrséggel való egyeztetés alapján, az ő kérésükre hozta meg a kormány annak a mintegy 90 ezer embernek a kérésére, akik ezt a tevékenységet tisztelettel, tisztességgel, becsülettel, saját szabadidejüket, saját pénzüket nem sajnálva, szabadidejükben végzik, jellemzően a saját településük közbiztonságának védelmében.
2009-ben egyébként az Országgyűlés valóban módosította a törvényt, de teszem hozzá, a polgárőrség éves támogatását - felismerve az ő szerepüket, pótolhatatlan szerepüket a közbiztonság fenntartásában -, egyik évről a másikra a duplájára, azaz 350 millió forintról 700 millió forintra emelte. Mindezzel együtt a rendőrség az újonnan beszerzett autói után a meglévő terepjárókat és egyéb más gépjárműveket, híradástechnikai eszközöket átadta a polgárőrségnek, jogszabályi vonatkozásokban segítette a polgárőrség hatékonyabb fellépését a saját önvédelmük, a fellépésük érdekében. Ez történt 2009-ben. Ekkor még semmilyen visszaélés nem volt, képviselőtársam, a polgárőrséggel törvény alapján Magyarországon - nem volt.
2010 tavaszán jelent meg a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, és használta ki ezt a joghézagot. Ahogy az előbb Navracsics miniszter úr is ezt mondta a Btk.-val kapcsolatban, ez egy igenis jóhiszemű, a szakmával egyeztetett törvény volt, ami nem arra készült, hogy bizonyos emberek a kiskapukat kihasználva a saját céljukra használják ezt a törvényt. Tavaly tavasszal megváltozott ez a helyzet, tavaly tavasszal felhívtam a figyelmet, hogy ezzel gond lesz. Mégis most állunk csak itt, és mégis most akarunk kapkodva, egy nap alatt erre a problémára törvényi megoldást hozni.
A mostani módosítás célja - és ebben biztos, hogy egyetértünk képviselőtársammal, hiszen az emberi jogi bizottság múlt pénteken adta be a javaslatát, én múlt kedden megtettem már ezt, és be is nyújtottam a parlamentnek hasonló céllal, viszonylag differenciált tartalommal, de azt gondolom, a célokban egyetérthetünk, ami azt jelenti, hogy a joggal való visszaélést megakadályozzuk.
Ezért rögzítenünk kell, hogy a közrend és közbiztonság fenntartása kizárólag a rendőrség dolga és feladata, és mindenki más csak vele együtt és vele való egyeztetésben vehet részt ebben a munkában. Addig - teszem még egyszer hozzá -, amíg a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület meg nem jelent, addig ezzel nem volt kérdés és nem volt gond ebben az országban. És valóban, azért kell pontosan körülírni ezt, mert meg kell teremteni a jogalapját annak, hogy utána akár a büntetőjog, akár a szabálysértési törvény vagy rendelet eszközeivel fel lehessen lépni a szabályokat be nem tartók ellen.
Nagyon fontos azonban, hogy ennek a módosításnak nem lehet célja, hogy az egyébként tisztességesen működő és naponta a saját - még egyszer mondom - szabadidejével és pénzével a közbiztonság fenntartásán, saját településük biztonságának fenntartásán dolgozó meglévő polgárőr egyesületek működését ellehetetlenítsük, esetleg olyan jogellenes helyzet elé állítsuk őket, hogy gyakorlatilag ne tudjanak a jövőben dolgozni. Ezért megítélésünk szerint ennek a mostani szabályozásnak, a következőknek mindenképpen ki kell állnia a próbáját.
(19.40)
Arányosan kell szabályozni, az egyesülési jog figyelembevételével, az alkotmányosság követelményeit szem előtt tartva, és mindenképpen úgy, hogy a polgárőrség működését ne akadályozzuk, ne essünk át megint a ló túloldalára.
Az én szabályozásomban, amit módosító javaslatként be is nyújtottam - abszolút szakmai rész, de muszáj elmondanom, hogy mindenki értse -, az önök által benyújtott törvényjavaslathoz képest az a különbség, hogy az egyesülési jog alapján létrejövő polgárőrséget megítélésünk szerint általában és fő szabályként nem lehet ilyen szigorú szabályokhoz kötni. Kifejezetten csak azoknál a pontoknál lehet és kell megmondani, hogy kik és milyen feltételekkel vehetnek részt, amikor az adott egyesület a közbiztonság és a közrend fenntartásában közvetlenül részt vesz. Hiszen a polgárőrségeknek mint egyesületeknek nemcsak az az egyféle tevékenységi körük van, hogy közbiztonsági járőrözést végeznek vagy körözött bűnözők elfogásában vesznek részt, hanem számos más is, például bűnmegelőzési bizottságokban folytatnak szakmai munkát, valamint a társadalmi megítélésben és elfogadottságban való részvételük is törvény adta lehetőségük és kötelezettségük, ahol szerintünk nem áll fenn annak az egyesülési joggal való összehangolása, hogy ezt kizárólag a rendőrséggel való együttműködésben tehetnék meg. Mondom ezt még egyszer azért, hogy ne fogadjunk el olyan törvényt, amely utána esetleg nem fogja kiállni az Alkotmánybíróság próbáját, és újra ott fogunk topogni, ahol most vagyunk.
A fokozatosság jegyében még egyszer mondom azt, ami a mi javaslatunkban benne van, az önökében nincs: az egyesülési jogról szóló törvény felhatalmazása alapján szeretnénk megadni a lehetőséget a rendőrségnek, hogy fokozott közbiztonsági ellenőrzés ideje alatt akár felfüggeszthesse az azon a területen tevékenykedő polgárőr szervezetek működését, nyilvánvalóan csak addig az időtartamig, amíg a rendőrségről szóló törvény alapján ezt a fokozott ellenőrzést a rendőrség az indokolással együtt megállapítja. Azért fontos ez - még egyszer mondom, a fokozatosság jegyében -, mert minden attól kezdve lesz érdekes, hogy az együttműködési megállapodás birtokában lévő polgárőr egyesület betartja-e az együttműködést; ezt a szabályt önök is pontosan így gondolják. Tehát ha nem tartják be az együttműködést, és nem működnek együtt vagy nem függesztik fel a tevékenységüket, akkor velük szemben fel lehet lépni. De annak a közel 90 ezer embernek a tevékenységét, aki napi szinten, rutinszinten eddig is együttműködött a rendőrséggel, az ő tevékenységüket megítélésünk szerint nem lehet egyik pillanatról a másikra ellehetetleníteni.
Támogatjuk továbbá, hogy valóban pontosan írjuk körül a polgárőrök jogszerű feladatellátását, hiszen ez tudja megadni a jogalapot arra, hogy ennek felrúgása esetén akár a szabálysértési törvényben, akár a büntetőjog eszközeivel fel lehessen lépni az ezeket be nem tartó személyekkel, szervezetekkel szemben.
Még egy anomáliára szeretném felhívni a figyelmet. A hatálybalépési rendelkezések között önök nemes egyszerűséggel azt írják, hogy a meglévő polgárőr egyesületeknek, amelyeknek még nincs a rendőrséggel megállapodásuk, a törvény hatálybalépése utáni harminc napon belül kezdeményezniük kell a megállapodás megkötését. Ezzel, képviselőtársaim, harminc napig garantáltan menlevelet adnak minden olyan polgárőr egyesületnek, amelynek még nincs ilyen megállapodása - de ez a kisebbik gond -, hiszen még a harmincadik napon is lobogtathatják a törvényt, hogy nekünk még volt időnk arra, hogy ezt kezdeményezzük, nem a mi hibánk, hogy még nincs meg. Tehát garantáltan nem két hét alatt, hanem harminc napig semmiféle fellépésre nem fog jogalapot adni ez a törvény. De a nagyobbik gond az, hogy ennek a végét sem rendezik ebben a hatályba léptetésben, hiszen csak az elejét jelölik meg, hogy harminc napon belül kezdeményezni kell, de nincs meg az, hogy hány napon belül kell véglegesen minden egyes meglévő polgárőr egyesületnek a megállapodás birtokába kerülnie. A módosító javaslatunk ezt is rendezné: a harminc nap lejárta után harminc napja lenne a rendőrségnek, hogy a törvényes feltételek fennállása esetén ezt valamennyi polgárőr szervezettel megkösse.
Ezeket a kezdeményezéseiket és a törvényjavaslatukat támogatni fogjuk, de még egyszer kérem, hogy ne essünk át megint a ló túloldalára. A Belügyminisztérium képviselője szerint a polgárőrségről szóló törvény átfogó módosítására kapott a tárca felhatalmazást és felkérést, és ezt egy közel három hónapos szakmai egyeztetés után meg is fogják tenni. Ezt minden szempontból támogatjuk, mert ez a törvény most már így, ahogy van, valóban darabjaira hullott szét, s ilyenformán egymással inkoherens szabályok tömkelege lesz, nem törvény. Azt szeretnénk kérni, hogy a mostani módosítás szorítkozzon arra a problémára, amit most meg akarunk oldani, és ne próbáljunk minden mást ebben a szabályozásban egy nap alatt megoldani, mert ez meg fogja bosszulni magát. Abszolút illik ide, hogy aki kevesebbet markol, az többet fog. Ebben a három hónapban a Belügyminisztérium szakmai vezetésével, a polgárőr szövetség és remélhetőleg az ellenzék bevonásával lehet egy jó törvényt összehozni a jelenlegi társadalmi problémák megoldásával együtt.
Viszont muszáj beszélnünk arról, ami az igazi probléma. Nagyon jó, hogy a mai napot elvitte a Btk., és a holnapi napot is el fogja vinni a polgárőrségről szóló törvény módosítása. Azonban nem menti fel a kormányt a felelősség alól az, s nemcsak a választási ígéreteikkel szemben, mert tudjuk, hogy ez lerágott csont, hanem egyszerűen a rendőrség állományával és az állampolgárokkal szemben sem tartható fenn továbbra az, hogy önök 35 milliárd forintot zároltak a Belügyminisztériumtól akkor, amikor ég a ház. Nem tartható fenn tovább az, hogy a Belügyminisztérium és az összes hivatásos jogviszonyban lévő kolléga szerzett jogainak az elvételéről beszél a kormány. Amikor 15 ezer hivatásos tüntet az utcán a szerzett jogaiért, akkor nem tudnak rendet tartani az országban. Ez teljesen egyértelmű!
Beszélnünk kell a közmunkáról, beszélnünk kell arról, hogy ezeket a problémákat - s most megint nemcsak Gyönyöspatáról beszélek, hanem az egész Kelet-Magyarországról, sőt az Ormánságról, Belső-Somogyról vagy az én megyémben Tamásiról és környékéről - nem lehet már az általános állami eszközökkel kezelni, célzott segítség kell ezeknek a településeknek a további problémák és katasztrófák elkerülése végett. Önök most minden politikai felhatalmazást megkaptak, s tévedés ne essék, tőlünk is. Az a Btk.-módosítás, amit az imént elfogadtunk, jogilag - nem tudok mást mondani - egy förmedvény, de van annak ereje, s kell legyen annak ereje, hogy a demokratikus parlamenti pártok ettől függetlenül megszavazták ezt önöknek. De innentől kezdve nincs visszamutogatás, nincs kifogáskeresés a kormány részéről, hogy még milyen eszközre van szüksége.
S végre el kell kezdeni beszélni a valódi problémákról és azokról, amik a valódi problémákat okozzák ebben a térségben: az igazságtalan adórendszerről, a magán-nyugdíjmegtakarítások lenyúlásáról, a szociális rendszer leépítéséről, a közmunkaprogram szétveréséről, a településőrség megszüntetéséről és az ezek helyett állítólagosan adandó kormányzati válaszokról. Mert egyben biztosak lehetnek - és szintén nem hiszterizálni akarok, hanem tényeket szeretnék rögzíteni, képviselőtársaim -, a kétségbeesés és a nyomorúság hangja Orbán Viktor budai villájáig is el fog hangzani, fel fog hallatszani nemsokára. (Moraj a kormánypárti sorokban.) Higgyék ezt el nekem, képviselőtársaim!
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
