DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Folytatva Osztolykán Ágnes képviselőtársam felszólalását, két problémakörre szeretnék kitérni. Ezek közös gyökere ahhoz a filozófiai problémához vezet vissza, hogy mit gondolunk a közszolgáltatásokról.
Nekem már az egész alkotmányozási vita során és a különböző retorikai cirkuszok kapcsán föltűnt, hogy valamilyen rejtélyes, illetve egyáltalán nem rejtélyes, mert nagyon is nyilvánvaló okból önök nem óhajtották az alaptörvényben védeni a közszolgáltatásokat, szemben azzal, ahogy ellenzéki pártként meneteltek. Mi már januártól kezdve azt mondtuk, ha Magyarországon egyáltalán érdemes valamiért alkotmányozni és hozzányúlni az alaptörvényhez, ennek az egyik oka az, hogy vonjuk le végre a tanulságot akár az elmúlt nyolc év, de az elmúlt húsz év különböző csalódásaiból, és legyen kemény alkotmányos védelem a közszolgáltatások mellett.
Miért mondom ezt most el? Tudniillik ha komolyan vesszük azt, hogy az államnak védenie és biztosítania kell a közszolgáltatásokat, leginkább azért, hogy a polgárok számára a szociális jogok - amiket önök persze megvonni készülnek - érvényesíthetők legyenek, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy legalábbis nem normális helyzet az, ha egy alapvető közszolgáltatást, például a közoktatást az állam vagy az önkormányzat, tehát a közösség átad különböző magánfenntartóknak. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy egyházi vagy világi magánfenntartókról beszélünk.
Ha elfogadnánk, hogy nem normális helyzet az, hogy egy települési önkormányzat nem bírja az alapvető oktatási közszolgáltatásokat nyújtani, és ebben az állam sem siet a segítségére, ebből két dolog következik a törvényjavaslat kapcsán. Az egyik az, hogy önök beharangozták, még az idén megszületik az elmúlt tizenöt évben, ha jól számolom, már a harmadik közbeszerzési törvény, ugyanis a ’95-ös után van a jelenleg hatályos 2003. évi CXXIX., és ezt követően lesz még egy. Hozzáteszem, hogy az 1995. évi közbeszerzési törvény sem volt egy egyszerű történet, de a jelenleg hatályos közbeszerzési törvény egész egyszerűen egy áttekinthetetlen kuszaság a jogalkalmazók számára.
Ez azért lényeges, mert a gazdasági forgalom biztonsága szempontjából igen fontos, hogy az alapvető gazdasági szabályok kiszámíthatók legyenek. Az egyik oldalon ott van az ígéret, hogy önök egy teljesen új közbeszerzési törvényt fognak alkotni még az idén, a másik oldalon meg ott van vagy ott lenne az a közösnek szánt feltételezés, hogy azt gondoljuk, nem normális helyzet az, ha egy önkormányzat kiadja a kezéből az alapvető közoktatási szolgáltatásokat. Ha ez így van, akkor nem igazán tudom mire vélni a sietséget.
A közbeszerzési törvény így vagy úgy, de bizonyos jogorvoslati mechanizmust garantál: van Közbeszerzési Döntőbizottság, és az egész fölött van egy bírói kontroll. Önök azzal hozzák ide ezt a törvényjavaslatot, hogy nem egyértelmű a helyzet. Ha nem egyértelmű a helyzet, akkor a hatályos közbeszerzési törvény szerinti különböző jogvitákat eldöntő fórumok majd kimondják az igazságot. Nem ezt teszik. Az elmúlt egy évben nem először, konkrét helyzetre próbálnak gyorsan összetákolni valamilyen szabályozást. Nem a rendszert próbálják kezelni, hanem valamiféle aktuális politikai, gazdasági érdekből nyúlnak hozzá egy rendszerhez.
Ez azt jelenti, hogy betolták ide ezt a törvénymódosítást kizárólag a közoktatásra nézve, de mi van akkor, ha egy önkormányzat, mondjuk, az alapvető szociális vagy egészségügyi szolgáltatásokat nem tudja biztosítani. Akkor azt mondjuk, hogy ebben az esetben a szociális önkormányzati szektornál kockáztatjuk, mondjuk, a közbeszerzési jogvitákat, az oktatási szektorban meg nem? Mi az elvi álláspont, tisztelt képviselőtársaim? Miért részesül más elbírálásban a közoktatási, mint mondjuk, a szociális vagy az egészségügyi közszolgáltatás?
Mondom még egyszer: úgy látszik, a filozófiai probléma közöttünk az, hogy mi továbbra is azt gondoljuk, a legkeményebb módon kéne védeni Magyarországon a stratégiai közszolgáltatásokat, azokat a közszolgáltatásokat, amelyek egy társadalom összetartozását biztosítják, amelyek nélkül a szociális jogoknak nem lehet érvényt szerezni. Önök ezt a szempontot, illetve a közszolgáltatások védelmét már az alkotmányozás során figyelmen kívül hagyták, és aztán láthattuk, hogy ezt nem véletlenül tették, hiszen csak így tudnak érvényt szerezni a neoliberális gazdaságpolitikájuknak. Így tudják leépíteni a szociális jogokat, és - csatlakozva Apáti képviselőtársamhoz - így tudják folytatni az elmúlt nyolc év kistelepülés-ellenes politikáját.
Tudniillik - és ez a másik fő kifogásunk - mit látunk? Az elmúlt nyolc év kormányának egyik kormányzati szakértője büszkén azt hirdette, hogy a falu egy túlélt létforma. A szocialisták és a szabad demokraták ezt büszkén vallották. Önök az elmúlt nyolc évben politikai tőkét kovácsoltak abból, hogy - egyébként nagyon helyesen - a kisiskolamentő programok mellé álltak. Most pedig, a választások után egy évvel nem merik bevallani, hogy nem készülnek másra, az önök nem megszorításai pontosan azt jelentik, amit eddig mindig jelentettek akkor, amikor úgymond nem megszorításokat hirdetett meg egy kormány.
Önök egész egyszerűen ki akarják véreztetni a kistelepüléseket, le akarják építeni a jóléti rendszereket. Ennek egy nagyon sunyi, bújtatott eszköze az, amivel itt operálnak. Egyébként arról van szó - amit Apáti képviselőtársam is elmondott -, hogy megkönnyítik: a kapun szépen ki lehessen sétáltatni az alapvető oktatási közszolgáltatásokat. Át lehet passzolni egyházi, de nem csak egyházi magán-intézményfenntartóknak, és utána ki tudja, mi lesz az alapvetően kistelepüléseken a közoktatási intézmények sorsa.
(22.10)
Ha ezek után egy egyházi vagy éppen világi nonprofit intézmény nem tudja biztosítani a kisiskola fenntartását, a kormány mossa kezeit, hiszen megtette kötelezettségét, lehetővé tette, hogy át lehessen passzolni az oktatási szolgáltatások fenntartását. Ott van az alapvető, ha úgy tetszik, világnézeti különbség közöttünk, hogy mi azt gondoljuk, az alapvető közoktatási szolgáltatások biztosítása alapvető állami feladat, amit természetesen az állam megoszthat az önkormányzatokkal. Nem normális helyzet az, ha az alapvető közszolgáltatások biztosítását az állam átjátssza különböző magánintézményeknek, világnézeti meggyőződéstől függetlenül.
És pontosan azért, mert ez egy kivételes és abnormális helyzet, ha úgy látják, hogy van valami ellentmondásosság a közbeszerzési törvényben, amikor önök az amúgy sem túl egyszerű és eléggé kusza közbeszerzési jogban rendet kívánnak vágni néhány hónapon belül, akkor egész egyszerűen nem értem, mire a sietség. Van egy világos jogvitát elbíráló rendszer a közbeszerzési törvényen belül, ez az egyik. A másik, hogy szintén nem értem, mi a különbségtétel a közoktatási szolgáltatások és az egyéb más közszolgáltatások között, mi a válaszuk arra, hogyha a szociális, illetve az egészségügyi intézményfenntartói jogot kívánja a közösség átadni különböző magánosoknak.
Összegezve: azt látom, hogy ez a barkácsolás egész egyszerűen arról szól, hogy önök tudatosan - hiszen ez következik a gazdaságpolitikájukból - építik le a közszolgáltatásokat, és elsősorban az egyébként is az elmúlt 8, sőt, az elmúlt 10-20 év után meglehetősen kilátástalan helyzetbe került kistérségekben, kistelepüléseken. Önök nem ezt ígérték, nem erről volt szó a tavalyi választási kampányban, ezek a kiskapuk egész egyszerűen folytatják, sunyi módon folytatják az elmúlt évek faluromboló politikáját. Erről kellene beszélni, és nem pedig jogtechnikai vitának beállítani azt, ami alapvetően egy világnézeti, felfogásbeli, politikai, filozófiai különbség köztünk.
Mi azt szeretnénk, ha Magyarországon kemény garanciái lennének a közszolgáltatásoknak, az állam nem hárítaná el a felelősséget a közszolgáltatások biztosítása elől. Másrészt szeretnénk ebben az országban végre kiszámítható, stabil jogrendet, jogbiztonságot, ahol az alapvető gazdasági törvényekhez nem lehet ötletszerűen hozzányúlni. Egész egyszerűen ez egy barkácsmunka, ilyen nem megengedhető, nem lehet ilyen módon szétzilálni például a közbeszerzési jogot sem.
Azt kérem, vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, és arról, hogy egyébként a közszolgáltatások biztosításáról és egyáltalán a különböző önkormányzati vagy állami intézményfenntartói jogok átadásáról miként lehet rendelkezni a közbeszerzési törvényben, beszéljünk ősszel, ha önök valóban az ígéretüknek megfelelően egy új közbeszerzési törvénnyel rukkolnak elő. Megjegyzem, az elmúlt 15 évben ez immáron a harmadik közbeszerzési törvénye lesz ennek az országnak, ami semmiképpen sem válik dicsőségünkre. Köszönöm szépen. (Szilágyi Péter tapsol.)
