KAUFER VIRÁG
KAUFER VIRÁG
KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A világélelmezési program adatai szerint tavaly június óta az élelmiszerárak drasztikus növekedése miatt közel 44 millió ember került mélyszegénységbe. Több mint 900 millió ember küszködik élelmezési gondokkal világszerte, és 2011-ben a nemzetközi segélyakciók jelentős része ismét az élelmiszerválsággal kapcsolható össze. A világ legszegényebb családjai gyakran bevételük 70 százalékát is élelmiszerre költhetik, ami azt jelenti, hogy nem marad pénzük az egészségügyi ellátásra és a gyermekek oktatására sem. Az USA-ban ez az arány 7 százalék, Magyarországon átlagban 30 százalék.
Az alapot az ENSZ 1976 júniusában hozta létre azért, hogy a vidéki szegénységet csökkentsék mezőgazdasági tevékenységek támogatásán keresztül. Életre a ’60-as, ’70-es évek éhínségei hozták, amelyek megrázták a világot, és emberek százezreinek szenvedését idézték elő Etiópiában, Indiában és más fejlődő országokban. Az alap ugyanakkor számos millenniumi fejlesztési célt is előmozdít, az éhség és a mélyszegénység elleni fellépés, a gyermekhalandóság csökkentése, a fenntartható fejlődés és a nők egyenjogúságának előmozdítása terén. Azt is segíti, hogy a fejlődő országokban jelen lévő vidéki szegénység felszámolása nemzetközi felelősségvállalással járjon együtt.
Az élelmiszer-biztonságot két úton lehet kezelni: rövid távú beavatkozásokkal, amelyek túlnyomórészt élelmiszersegélyek osztását jelentik, és az akut válságokat hivatottak kezelni; a hatékonyabb eszköz azonban a prevenció, vagyis az élelmiszer-biztonság és -függetlenség megteremtése. Az alap elsődleges célkitűzése az utóbbi kategóriába tartozó programok finanszírozása. A 2007-es gazdasági válságig, majd az azt követő 2008-as élelmezési válságig az országok szépen haladtak az első millenniumi cél elérése felé, de ez a két világválság jelentős mértékben visszavetette a fejlődést. Míg 1990-ben mintegy 824 millió volt az éhezést megtapasztalók száma világszerte, ez a szám 2010-ben már 925 millióra nőtt. A gyermekek alultápláltságának csökkentése is beszédes adat. Az UNICEF adatai szerint 1990-2008 között 31-ről 26 százalékra csökkent az alultápláltságtól szenvedő gyermekek száma, de a mai napig a gyermekhalálozások egyharmada az alultápláltságból ered.
Az alap létrehozása óta a klímaváltozás is geopolitikai jelentőséget kapott, és nagyban érinti az alap munkáját, mert a fejlődő országokban élő kistermelők a legveszélyeztetettebb csoport a klímaváltozás szempontjából. A mezőgazdaság az üvegházhatású gázok mintegy 25 százalékának kibocsátásáért felel, de ugyanakkor eszköze is lehet a természeti erőforrások fenntartható felhasználásának és a klímaváltozás csökkentésének. Az alap ezért kezeli kiemelten fontos helyen a fenntartható erdőforrás-gazdálkodást, erdészeti és termőföldmenedzsmentet és a szegény vidéki közösségek klímaváltozáshoz való alkalmazkodási stratégiáját.
A stagnálás azonban nem csak a válságok miatt van; szakértők strukturális problémákra is felhívják a figyelmet. Indiában például, amely a világ egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasága, a mai napig a gyermekek 43 százaléka alultáplált, és ez a mutató sajnos az elmúlt húsz évben semmit sem változott. Az éhínségek, ahogy azt Amartya Sen Nobel-díjas közgazdász már a ’80-as években kimutatta, leggyakrabban nem a rendelkezésre álló élelmiszerek mennyisége, hanem az erőforrások elosztásának egyenlőtlensége miatt törnek ki. Éppen ezért a megfelelő élelmiszer-ellátás elengedhetetlen feltétele, hogy gátat vessünk a helyi lakosság termőföldje befektetési célú felvásárlásának és annak, hogy több ezer hektáron szóját és takarmánygabonát termeljenek a gazdag országok húsipara számára.
(17.50)
Az uniformizált, genetikailag módosított vetőmagok helyett a helyi környezeti feltételekhez alkalmazkodó növény- és állatfajták fenntartható termesztéséhez kell segítséget nyújtanunk. A határozott politikai akarat, a helyi közösségek önrendelkezésének erősítése és a legszegényebbek érdekérvényesítési jogainak biztosítása nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a világ végre felszámolja az éhezést.
Tavaly novemberben volt szerencsém Kenyában egy olyan női szervezettel találkozni, amely nemzetközi támogatásból egy kistermelői hálózatot hozott létre. Ezek az asszonyok a ruandai konfliktusban vesztették el a férjüket, és családfővé váltak ezen keresztül. Ezek az asszonyok néhány év alatt nemzetközi támogatással létrehoztak egy olyan hálózatot, amely több mint harminc családnak ad bevételi forrást, lehetővé teszi azt, hogy a gyermekeiket egészségügyi ellátásban és oktatásban részesítsék, és ezáltal a szegénység ördögi köréből kitörjenek.
Az LMP tehát üdvözli azt, hogy hazánk végül ratifikálja az egyezményt, és az ilyen embereken segíteni tud ezen keresztül, hiszen a globális szegénység felszámolásában történő felelősségteljes részvételnek egyik fontos lépése ez. Sürgetjük ugyanakkor a kormányt, hogy kövesse a többi visegrádi ország példáját, és haladéktalanul dolgozza ki a nemzetközi fejlesztési stratégia kerettörvényét, amely évek óta várat magára. Egy modern kerettörvény elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy hatékony és fenntartható szegénységellenes programot tudjunk finanszírozni a világ fejlődő országaiban a magyar adófizetők pénzéből. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiban.)
