VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Talán van némi szimbolika abban, hogy mindannyian ma kaphattuk meg Pokol Béla professzor úr Európa végnapjai - A demográfiai összeroppanás következményei című könyvét, mert erről a témáról szeretnék én magam is felszólalni, természetesen kizárólag magyar viszonylatban.
Azt hiszem, abban egyetérthetünk itt mindannyian, politikai hovatartozástól függetlenül, hogy Magyarország legsúlyosabb problémája a demográfiai krízis, és az, hogy itt ülünk, nyilvánvalóan azért is van, és legfőképpen azért van, hogy ezt a problémát megoldjuk, vagy legalábbis a megoldás felé elmozduljunk; mégis azt érzem, hogy erről a kérdésről, bár volt egy népesedéspolitikai vitadélelőtt, méltatlanul keveset beszélünk, és amikor beszélünk, sok esetben akkor sem folytatunk érdemi vitát, ha pedig vitát folytatunk, akkor sok esetben mellébeszélnek a politika szereplői. Mintha úgy érezném, hogy a politika menekül ez elől a kérdés elől, sok esetben nem meri még a diagnózist sem felállítani, ezért is adtam a felszólalásomnak azt a címet, hogy Struccok, ki a fejjel! - nyilvánvalóan abból a homokból, amelybe beledugták a politikusaink a fejüket. És ez nem hiba, ez bűn, hiszen amennyiben ez a tendencia így folytatódik, akkor - engedjék meg, hogy hadd idézzek a már említett könyvből, amit éppen csak most volt időm kinyitni, Pokol Béla professzor úrtól - ”2050-re, ahogy a környező országokban már látható volt, szinte csak az elaggott nyugdíjasok és létalap nélküli, munkanélküli cigányság tömegei élnek majd itthon, a legnagyobb mindennapi konfliktusok között”. Tehát ezt a jövőképet kellene elkerülnünk közös munkával.
Nem vitatom, hogy önöknek van néhány derék javaslatuk, ami a családbarát politikát kirajzolja, de azért, azt hiszem, ezzel nem nyugtathatjuk meg és nem nyugtathatják meg önök sem a lelkiismeretüket; ha dramatizálni akarnám, akkor azt is mondhatnám, de teljes joggal mondom, úgy érzem, hogy halottnak a csók, ami történt vagy történik, és azt is tudjuk, hogy ez egy komplex probléma. Nyilvánvalóan a demográfia maga a probléma, de szociális kérdés, társadalombiztosítási kérdés, biztonságpolitikai kérdés, kisebbségpolitikai kérdés, költségvetési kérdés, kultúrpolitika, médiapolitika, oktatáspolitika is, tehát számtalan leágazása van ennek a kérdésnek, mondhatnám úgy is, hogy egy cseppben a tenger, egy nagyon nagy cseppben a tenger, amiben benne van minden bajunk. És én szeretném, ha ennek a minden bajunknak néhány olyan aspektusát röviden kiemelhetném, amiről mindenképp szólni kell a Magyar Országgyűlésben.
Az egyik ilyen aspektus az összlakosság népességfogyása, ami békeidőben példátlan módon most már több mint harminc éve folyik, erről nagyon sokat hallunk, ezt egy általános iskolás is ismeri már, hogy fogy a magyar, viszont ezzel kapcsolatban, úgy érzem, azok a politikai ösztönzők, amelyeket egyébként nem akarok lebecsülni, és amelyekért tisztelet is illetheti a kormányt, kevesek, és mindenképp továbblépésre szorulnak. Ez ügyben is volt egy javaslata a hét végén a Jobbiknak, hogy a szülőknek felajánlható 1 százalékkal segítsük a szülők nyugdíjának a növelését - én úgy gondolom, hogy ez a javaslat akár tovább is bővíthető, és adott esetben a szülők számára a tisztességes gyermeknevelés akár nyugdíjszerző tevékenységgé is válhat a jövőben, ezt nagyon fontosnak tartanám. Viszont azt is mondjuk ki, hogy nem csupán anyagi probléma a gyermekvállalás elmaradása, hanem szellemi, lelki problémája a magyar társadalomnak, és ezért itt viszont igenis számon kell kérnünk a kultúrpolitikáját a mostani kormánynak, hiszen amíg önök a médiatörvény kapcsán azt mondták, hogy ez majd leszámol a médiában uralkodó, gyermekek elleni jelenségekkel, tendenciákkal, addig azt látjuk, hogy Alekosz továbbra is feleséget keres, Alföldi Róbert meg ki tudja, hogy micsodát. Én azt gondolom, hogy amíg ilyen tendenciák zajlanak a médiában, ne várjuk azt, hogy a gyermekvállalási kedv majd társadalmi szinten növekedni fog.
A másik aspektusról még kevesebbet beszélünk: ez a cigányságnak a népességszaporulata. Ezzel kapcsolatban, ha nem történik semmi, néhány emberöltőn belül Magyarországon a cigányság nagyobb létszámban lesz jelen, mint a magyarság, önöknek ezzel kapcsolatban nincs véleményük, nekem van: én ezt nem szeretném. És itt nem azzal van baj, hogy cigány gyermekek születnek, hanem az a probléma, hogy mögöttük - sok esetben természetesen, itt hozzá kell tennem, még mielőtt bárki félreérti - sok esetben semmiféle szociális és semmiféle kulturális háttér nincs, és potenciális bűnözők és potenciális segélyen tengődő magyar állampolgárok várnak a magyar társadalomra azért, hogy eltartsák őket, illetve hogy tolerálják őket.
Itt tűzoltásra van szükség; csak hadd mondjak néhány javaslatot a Jobbik programjából: a családi pótlékot például szociális kártyán kellene kifizetni, az anya 19. életévéhez kellene kötni a családi pótlék folyósítását, és a harmadik gyermektől felfelé pedig adókedvezménnyé kellene alakítani, hogy mindenki annyi gyermeket vállaljon, amennyit tisztességgel el tud tartani.
A harmadik tendencia, amiről nagyon-nagyon kevés szó esett, a megélhetési elvándorlás. Ma Magyarországon fiatalok százezrei készülnek elhagyni ezt az országot, miközben a német és az osztrák munkaerőpiac pedig megnyílik előttünk - ezzel a problémával, úgy érzem, nem is foglalkozunk egyáltalán. És ha nem foglalkozunk vele, akkor úgy tűnhet, hogy valamifajta betelepítés lehet a háttérben, én feltételezem, hogy önök ezt nem akarják, de lehet, hogy mégis akaratlanul ezt készítik elő, ha ezzel a kérdéssel nem foglalkozunk valóban a súlyához mérten. Gondolom, önök nem akarnak szervezett betelepítést a harmadik világból (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de akkor tegyenek is érte.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
