KORONDI MIKLÓS
KORONDI MIKLÓS
KORONDI MIKLÓS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előző év elején Chicagóban 95 magánszemély keresettel fordult az illinoisi bírósághoz. A felperesek a bírósághoz beadott keresetben a MÁV-tól 8,9 milliárd dollár kártérítési igény megtérítését követelik. A holokauszt túlélőinek leszármazottai arra hivatkoznak, hogy a MÁV aktívan részt vett a zsidók 1944-es deportálásában, és hozzájárult az elhurcoltak halálához és vagyoni megkárosításához. A keresetben olyan nyilvánvaló hazugságok is elhangzanak, amelyek szerint a MÁV jogelődjének dolgozói ellopták a bőröndöket, továbbá a kereset szerint gödröket ástak, amibe embereket lőttek be.
A vasúti dolgozókat gyilkosnak minősítő alaptalan vádaskodáson túl, amelyek rendkívül durva módon sértik apáink, nagyapáink emlékét, egyéb történelmi tévedések is szerepelnek, hiszen a deportálásokat jórészt a német állami vasúti kocsikkal bonyolították le.
(23.00)
Az egész jogi eljárás vizsgálatakor külön kell választani azt, hogy egyáltalán van-e joghatósága a chicagói bíróságnak, illetve azt, hogy a bíróság döntése kötelező érvényű-e. Szerintünk egy amerikai bíróság nem dönthet más ország belügyeibe tartozó kártérítési igényeket illetően, mert nincs joghatósága, vagyis eljárási lehetősége arra nézve, hogy egy ilyen ügyben döntsön. Ha az amerikai bíróság a világuralmi elvakultságában mégis dönt ebben a kérdésben, és beleavatkozik egy európai tagállam belügyeibe, akkor a végrehajtás során kell ezt a beavatkozást visszautasítani.
A ténybeli igazságokat nézve a kereset teljesen megalapozatlan. Nem pusztán azért, mert elképesztő tárgyi tévedéseket tartalmaz és a MÁV mint állami vállalat felelőssége sem állapítható meg, hanem azért, mert a magyar állam már a párizsi békeszerződésben elkötelezte magát a kártérítésre, amit azóta már minden kétséget kizáróan végrehajtott.
Az 1946. évi XXV. törvény, a magyar zsidóságot ért üldözés megbélyegzéséről és következményeinek enyhítéséről szóló törvény rendezte azon hagyatékokat, amelyek a háborúban meghalt zsidók után fennmaradtak. Ezen hagyatékok a minisztérium felügyelete alatt álló, jogi személyiséggel rendelkező alapba kerültek, amiből az örökösök illetékmentesen kaphatták meg örökségüket.
A párizsi békeszerződés, amit Magyarországon az 1947. évi XVIII. törvény cikkelyezett be, 27. cikke alapján idézem Magyarországnak a zsidóság felé fennálló kötelezettségét: “Magyarország kötelezettséget vállal arra nézve, hogy minden olyan esetben, amidőn magyar fennhatóság alá tartozó személyeknek Magyarországon levő javaira, törvényes jogaira vagy érdekeire e személyek faji származása vagy vallása miatt 1939. szeptember hó 1. napja óta zár alá vételt, elkobzást vagy kényszerkezelést rendeltek el, az említett javakat, törvényes jogokat és érdekeket tartozékaikkal együtt visszaállítja, vagy ha a visszaállítás lehetetlen, e tekintetben megfelelő kártalanítást ad.”
A párizsi békeszerződés alapján fennálló kötelezettségeit Magyarország teljesítette, sőt túlteljesítette az elmúlt 70 évben. A 2006. évi LXVII. törvény, az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról és annak végrehajtásáról szóló végrehajtási kormányrendelet alapján újabb kártérítési lehetőséget kaphattak az áldozatok, többek között életjáradék igénylésének lehetőségét biztosította ez a törvény a munkaszolgálatosok leszármazottai számára.
Vagyis arról beszélni, hogy a magyar nép és a magyar állam további felelősséggel tartozik anyagi és erkölcsi értelemben a zsidó áldozatokért, egyszerűen nem igaz. A mai napig nem kaphattak semmilyen kárpótlást viszont azok leszármazottai, akiket a háború végén, majd azt követően politikai okból üldöztek el otthonukból, vették el vagyonukat, hurcolták el vagy öltek meg a kisantant országokban. Velük miért nem foglalkozik a magyar állam?
A MÁV elleni per csak rámutat arra, hogy bizonyos emberek társaik szenvedését kihasználva hogyan próbálnak anyagi hasznokat szerezni. Az egész ügy vesztese a magyar társadalom egésze, anyagi vesztese pedig a magyar állam lesz, hiszen a Magyar Államvasutak így is csőd közeli állapotban van. A per eddig a MÁV-nak tudomásom szerint 133 millió forintjába került, az ügyvédi díjakat beleszámítva. Felmerül az a kérdés is, nincs-e összefüggés a MÁV 300 milliárd forinttal történő szanálása és ezen per között.
Miért hallgat a kormány a chicagói per ügyében? Mikor áll ki a MÁV és a vasutasok mellett?
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
