FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént említett címmel vizsgálóbizottság felállítását kezdeményeztük Ivanics Ferenc képviselőtársammal.
Két nagy területet szeretnénk vizsgálni az elmúlt 20-22 év távlatában, miszerint mi történt részben 1990 előtt, majd az azt követő első és második kormányzás alatt a cukorgyárak privatizációjánál. Szeretnénk látni, hogy milyen elvek alapján történt a privatizálás, ott milyen szerződéses feltételek alakultak ki az állam és a majdani tulajdonosok között, és ezek a szerződések vajon tartalmaztak-e olyan feltételeket, amelyeket később netán a volt tulajdonosnak, az államnak ellenőriznie kellett volna, vagy ellenőrizte-e ezt.
Majd pedig szeretnénk azt is látni, hogy - mint tudjuk, gyakorlatilag külföldiek tulajdonába került ez az élelmiszer-feldolgozó ágazat - mi lett a stratégiai következménye az új tulajdonosok részéről az így megszerzett javaknak. Mi történt, hogyan zajlott le, hogy sokuk a magyarországi gyárak bezárása mellett döntött, de még így is egy jelentős cukortermelési kapacitást megtartva léptünk be az Európai Unióba. Az előbb említett privatizáció környéki időszakban mintegy 600 ezer tonna volt a cukortermelési kapacitása Magyarországnak az ismert 12 cukorgyár részéről. A 2004-es uniós csatlakozásunkhoz érve ez már akkor lecsökkent mintegy 400 ezer tonnára, részben annak köszönhetően, hogy olyan tulajdonosok, külföldi tulajdonosok szerezték meg a cukorgyárak egy részét, akiknek a saját anyaországukban is volt cukorgyáruk, és inkább amellett döntöttek, hogy az idehaza megszerzett cukorgyárat bezárják, és az így hiányzó kapacitást külföldről hozzák esetlegesen be ide Magyarországra, a saját gyárukból természetesen. De mint említettem, így is azért még egy tűrhető kapacitásállománnyal rendelkezett Magyarország 2004-ben, mintegy 400 ezer tonnás termelési kapacitással. Ehhez tudni kell, hogy Magyarország fogyasztói igénye átlagosan 300 ezer tonna/év környékén szokott teljesülni.
Majd pedig következett egy számunkra teljesen érthetetlen folyamat. Ehhez kellett persze az a Mariann Fischer Boel, liberális párthoz tartozó európai uniós agrárbiztos, aki mindenáron versenyágazattá akarta tenni a mezőgazdaság összes területét, így a cukortermelést is, és azt találta ki, hogy ha mi esetleg a magyar és az európai uniós termelésben nem minden pillanatban tudunk versenytársak lenni a dél-amerikai cukornádból előállított cukrok árversenyében, akkor hagyjunk fel ezzel az európai uniós termeléssel, majd Dél-Amerikából fogunk - az egész Európai Unió - importálni cukrot. Ezért egy termelésikvóta-csökkentést próbált elérni minden egyes országnál.
Itt következett be az a részünkről érthetetlen fordulat, hogy a legtöbb európai uniós ország, amelyik egyáltalán képes cukorrépát termelni, mert a természeti adottságai olyanok, hogy ezt meg lehet tenni - Magyarország igen erősen ilyen adottságokkal rendelkezik -, nos ezeknek az országoknak a döntő többsége ellenállt ennek a kérdésnek, és minimális, néhány százalékot vagy maximum 10-15 százalékot elérő kvótájukat ajánlották föl úgymond lemondásra, azaz a termelés csökkentésére.
Ugyanakkor a Gráf József által vezetett minisztérium és az ő tárgyalódelegációja, amelyet személyesen miniszter úr képviselt anno abban a tárgyalási időszakban, az akkori 400 ezer tonnából mintegy 300 ezer tonnát ajánlott fel, hogy mi ennyivel kevesebbet akarunk a későbbiekben termelni. A 75 százalékát az akkori kapacitásunknak valamiért felajánlotta, illetve lemondott erről, és elvesztettük ezt a termelési lehetőséget. Ezzel persze megborítva a magyarországi agrártermesztésben, mondjuk, a váltógazdálkodás szokásos ritmusát, és azon cukorrépa-termelőket, akik eddig ezzel foglalkoztak, bekényszerítették a szántóföldi egyéb növények, a kalászos- és a kukoricatermelők közé, ahol azok szintén megborították az addigi egyensúlyt, és egy túltermelés következett be. Nyilvánvalóan esetleg a szakmabeliek pontosan ismerik, hogy ebben az időszakban micsoda kellemetlen helyzetbe kerültek a túlkínálat miatt a magyarországi kalászos- és kukoricatermelő gazdaságok.
Ennek az ésszerűtlen folyamatnak pedig a legvége az, amit most már minden magyar lakos érzékel. Minekutána az európai kiszolgáltatottság Dél-Amerikára szorítkozik, Dél-Amerika viszont - és ezen belül Brazília - stratégiai okok miatt úgy döntött, hogy a cukornádtermelés egy részét átállítják bioetanol-gyártásra, ezzel csökkentették a szabadkereskedelemben elérhető kristálycukor mennyiségét, hirtelen hiány keletkezett. Az európai uniós termelést mesterségesen visszaszorították - a magyart különösen mesterséges módon visszaszorították ezen kormányzati álláspont miatt, amit az előbb említettem -, és az a helyzet állt elő, hogy hihetetlen mértékben megdrágult a kristálycukor ára - az egy kilogrammos kiszerelésű kristálycukorról beszélek -, és minden magyar lakos értetlenül állt, hogy mi is történt itt.
Persze, ezt a helyzetet még fűszerezi az a szintén érthetetlen állapot, hogy több uniós ország szintén a dél-amerikai importra szorul, ugyanakkor azt vettük észre, hogy ugyanazon országok, amelyek ugyanattól az importőri csoporttól kapnak cukoralapanyagot a saját országuk számára, ezekben az országokban néhol kétharmada, néhol pedig feleannyi a kiskereskedelmi forgalomban kapható cukor fogyasztói ára, mint Magyarországon. Ez aztán igazán érthetetlen, így tehát nyilvánvalóan egy olyan területre is majd be kell tekintenünk, hogy a magyarországi kereskedelmi szokások között netán kartellezési eljárások a nagy cukorkereskedésekben föllelhetőek-e. Mert ez megmagyarázhatatlan, hogy ugyanaz a dél-amerikai import termék miért lesz az egyik országban - most mondok példálózó számokat - 250 forint, a másik országban meg 400. A 400 az a mi országunkban történik meg.
(22.50)
Azt gondoltuk, hogy egy olyan időszak vizsgálatát kellene lefolytatni, amely mindig is vitatott volt, különböző kormányok szerepeltek ebben az elmúlt húsz évben, éppen ezért úgy gondoltuk, hogy kormányokra való tekintet nélkül szeretnénk lefolytatni a vizsgálatot, de természetesen, és látom, a módosító indítványokból erre külön nem akarok kitérni, van egy terület, amit külön a szocialista-szabad demokrata kormányzat idejében szeretnénk megvizsgálni az érthetetlen magatartás miatt. Úgy gondolom, hogy a benyújtott határozati javaslat címe és az ehhez kapcsolódó, a 2. pontban felsorolt a) ponttól az i) pontig tartó vizsgálandó területek részletes magyarázatot adnak, hogy mivel szeretne foglalkozni ez a bizottság, ezért majd kérem a parlamentet, hogy támogassa e bizottság felállítását.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)
