PÓCS JÁNOS
PÓCS JÁNOS
PÓCS JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A több sebből vérző magyar élelmiszer-gazdaság állatorvosi lova a cukoripar. Húszéves történetét áttekintve mint cseppben a tenger, megmutatkozik a magyar agrárium minden problémája. 1990-ben még 12 cukorgyár működött nyereségesen hazánkban. Mára mindössze egy cég maradt életben, az is külföldi tulajdonban van. Aki a rendszerváltás előtt volt gyerek, a földrajzórán nem győzte megtanulni, hogy hol vannak az országban cukorgyárak. A mai gyerekeknek elég egy várost tudni: Kaposvár. A 90-es évek közepén 12 cukorgyárat privatizáltak, azt állítva, hogy csak szakmai befektetőknek adják el az üzemeket. Azzal hitegették a népet, hogy a szakmai befektető nem piacot akar venni, hanem majd itt termel nálunk új technológiával, sok embert foglalkoztatva.
2004-ben még 5 üzem működött a 12-ből, 5 olyan üzem, amely alkalmas volt arra, hogy az ország igényeit kielégítse. A 2004-ig lezajlott eseményeket akár normál piaci folyamatként is értékelhetjük. De azt, ami utána történt, a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük másnak, mint az ágazat tönkretételének. A gyártás és a termelés drasztikus visszaesése 2006-ban az Európai Unió úgynevezett cukorrendtartási reformjával folytatódott. Az Unió ekkor tűzte ki céljául, ekkor vállalta, hogy 4 év alatt 6 millió tonnával csökkenti az előállított cukor mennyiségét. A reform előtt az Unió 17,4 millió tonna cukrot állított elő. Ebből Magyarországon 400 ezer tonna készült. Az EU a gyártott mennyiséget, a kvótát 11,5 millió tonnára kívánta csökkenteni.
A hazai cukortermelés kifejezetten nyereséges volt. Ennek ellenére a szocialista-szabad demokrata kormány asszisztált az EU-döntéshez, amely 2006-ban cukorreform címszóval a cukorgyárak termelésének visszaszorítását ösztönző rendelkezéseket hozott. Gráf József, az akkori szocialista agrárminiszter ugyanakkor azt mondta, hogy a cukorreform következtében egyetlen gyárat sem kell majd bezárni. Itt kívánom megjegyezni, hogy a Fidesz európai uniós frakciója 2006-ban nemmel szavazott a cukorreformmal kapcsolatban. Mivel a vállalatok önként nem akartak lemondani a termelési kvótáról, ezért az EU 2007-ben a reform reformjáról döntött, és olyan jelentős ösztönzőket vezetett be, amelyek hatására a cukorrépa-termelők felhagytak a termesztéssel.
A gazdák 4-5 évi profitjuknak megfelelő összeget kaptak cserébe. Micsoda szerencse - gondolták a Szerencs környéki gazdák, és éltek a ragyogó alkalommal. Döntésük nyomán végleg ellehetetlenült a 119 éves Szerencsi Cukorgyár. Megszűnt 150 munkahely, 300 család került létbizonytalanságba. Uraim! Gratulálok mindehhez. Ráadásul nem versenyképességi gondok miatt kellet leépíteni a gyárakat. A legfejlettebb technológiával működő üzemeket is bezárták. A kabai gyár az egyik legversenyképesebb európai üzem volt, mégis bezárták. Mivel a gyár viszonylag nagynak számított, a tulajdonosok éppen ezért döntöttek a bezárás mellett, mert a cukorreform szerint minél nagyobb volt az üzem, annál több támogatást kaptak a bezárásért. 2006-ban bezárt a kabai gyár, majd 2007-ben a fennmaradt három gyár közül is kettőre lakat került. Mára csak a Magyar Cukor Zrt. kaposvári gyára üzemel, és mindössze 105 ezer tonna cukorkvóta maradt meg hazánknak. A csatlakozáskor kiharcolt 402 ezer tonnás országos cukorkvóta 75 százalékát visszaadtuk Brüsszelnek. A magyarországi cukoripar egyszereplőssé vált, és önmagában képtelen a hazai piac ellátására.
Nézzük meg néhány gondolat erejéig az európai cukoripar jelenlegi helyzetét! A multinacionális üzletláncok eltérő üzletpolitikát folytatnak az egyes országokban. Tőlünk nyugatabbra a gyártókkal hosszú távú, éves szerződéseket kötnek, ezért tudják még a tavaly nyári, 1 euró alatti áron kínálni a termékeket. Hazánkban viszont csak 1-2 hónapra szerződnek, és piaci áron vásárolnak. Így próbálják a legolcsóbb, sokszor importcukrot beszerezni. A taktika eddig bevált. Az utóbbi 2-3 évben az Európai Unión belül Magyarországon volt a legalacsonyabb, 180-190 forint a cukor kilónkénti ára. Persze, ebben az is jelentős szerepet játszott, hogy jelentős mennyiségű cukor jött be feketén az országba.
(0.10)
A kialakult helyzetet jól példázza, hogy ez a taktika csak addig működik, amíg a világpiacon nem alakul ki áruhiány. A cukor tőzsdei ára 2009. január óta 150 százalékkal nőtt. Az idei év elejére 30 éve nem tapasztalt magasságot ér el. Az árrobbanás mögött az húzódik meg, hogy miközben a kereslet nő, a készenlétek szintje, a globális fogyasztás csaknem a felére, annak a harmadára esett vissza. Brazíliában ugyanis szárazság, Európában számos országban csapadék, Ausztráliában pedig árvíz sújtotta a cukornád- és a cukorrépa-termelést. Az is baj, hogy emelkedik az olaj ára, és a világ legnagyobb cukortermelőjének számító Brazíliában ilyenkor inkább bioetanolt gyártanak a cukornádból. A spekuláció is felfelé hajtja az árakat, mint erre Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter úr is felhívta a figyelmet.
Az üzletág furcsasága, hogy az Európai Unió egészét tekintve van elég cukor, de nem olyan minőségben és nem olyan mennyiségben áll rendelkezésre, mint az kellene. Az ilyen alapélelmiszer ára pedig már a hiány lehetőségének a gondolatára is érzékenyen reagál.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Goethe azt mondta, ha egy háborút elveszítünk, az malőr. Ha egy parasztház leég, az tragédia. Ebben az országban az elmúlt években nagyon sok parasztház égett le. Itt az idő, hogy megvizsgáljuk a felelősség kérdését.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
