VARGA GÉZA
VARGA GÉZA
VARGA GÉZA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném előrebocsátani, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom is nagy örömmel támogatja ennek a bizottságnak a létrejöttét. Cukorgyáraink privatizációjának a történetét nagyon pontosan ismertették az előterjesztők és államtitkár úr, a kvótával kapcsolatban pedig Ficsor Ádámtól hallottunk egy áttekintő elemzést, ezért ezekbe most nem mennék bele, de a bizottságban majd meg fogjuk tenni.
Azért is örül a Jobbik annak, hogy ez az eseti bizottság létre fog jönni, mert megígértük a húsz évet a húsz évért - bizonyára emlékeznek rá a jelen lévők -, mi tehát érdekeltek vagyunk abban, hogy az elmúlt húsz év visszásságaira fény derüljön. Államtitkár úrhoz és más előttem szólókhoz hasonlóan én is azt gondolom, hogy itt egy állatorvosi lóról van szó. Ha végigmegyünk a cukorgyárak privatizációja, valamint a kvótavisszaadás történetén, akkor egy picit az elmúlt húsz év kórképét fogjuk kapni.
Ebben a bizottságban azért lesznek majd kérdéseink arra vonatkozóan, hogy mit csinált a maroknyi Fidesz-frakció 1990-94 között az Országgyűlésben. Elkezdtük már előkeresni a parlamenti naplókat, hogy milyen vélemények hangzottak el a Fidesz és az MDF részéről. Bár az MDF már nem létezik, ezért őt nem tudjuk számon kérni az elmúlt húsz évvel kapcsoltban, de a Fidesz kinőtte magát, és mi úgy gondoljuk, hogy vállalnia kell azokat a kijelentéseiket, azt az asszisztenciát, amit ehhez a nemzetellenes privatizációhoz nyújtott.
Ez egy koprodukciós történet volt, hiszen egy váltógazdaság volt a politikában, négyévenként váltogatták egymást a kormányok, és azt gyanítjuk, hogy egyik privatizáció sem szűken az adott négyéves kormányzati periódusra korlátozódott. Biztos, hogy érdekes dolgokat fogunk találni. Ugyancsak megnéztük az 1998-2002 közötti időszak parlamenti naplóit, és azt láttuk, hogy a Fidesz akkor közel sem volt ilyen vehemens ezeknek a visszaéléseknek a kivizsgálásában. Ha nem is melegében, de langyos voltában, 1998-ban ezeket még sokkal jobban fel lehetett volna deríteni.
Hogy ez mennyire egy koprodukciós történet, azt a kvótaeladás mutatja a legjobban, amit Ficsor Ádámtól hallottunk. Persze amikor már csatlakoztunk, akkor bizonyos kényszerpályán haladtunk, de maga a csatlakozási szerződés szintén egy koprodukciós történet volt az MSZP és a Fidesz részéről. Remélem, hogy ezekre is mind fény derül.
Nem egészen értjük, hogy miért állunk meg a cukorgyárak privatizációjánál és a kvótavisszaadásoknál, amikor az elmúlt húsz évet vizsgáljuk, és miért nem a teljes élelmiszer-ágazat privatizációját vizsgáljuk. Tán csak nem azért, mert abban van a Tokaj Borház, van a húsipar privatizációja, aztán vannak benne a Fidesz-holdudvarhoz tartozó privatizátorok? Tán csak nem ezért? Beadtunk egy javaslatot a teljes élelmiszer-ágazat privatizációját vizsgáló eseti bizottság létrehozására. Nagy kíváncsisággal tekintünk annak elébe, hogy a kormánypárt ezt mennyire fogja támogatni.
MSZP-s képviselőtársaink is beadtak egy módosítót az előttünk lévő javaslathoz, azonban azt ők is tudják, hogy ezt házszabályellenesen adták be, mert ilyen esetben még csak a címet sem lehet módosító javaslattal megváltoztatni. De beadtak valamit, hogy egy kis tiltakozás legyen a részükről, de tudjuk, hogy ez a tiltakozás igazából hamvában holt.
Érdekes híreket és fejleményeket várunk az eseti bizottság munkájától, amit szeretnénk kiterjeszteni, amennyire tudjuk, a bizottságon belül, de reméljük, hogy magára a teljes élelmiszer-ágazatra is ki tudjuk terjeszteni.
Hadd mondjak én is néhány személyes élményt, ha már mindenki indokolta, hogy miért támogatta, hiszen eddig mindenki a támogatásáról biztosította a javaslatot. A személyes élményem a következő. Amikor 2006-ban a cukorreformra készült Európa, akkor én a Családi Gazdálkodók Európai Szövetségének az igazgatósági tagjaként ott ülhettem, amikor Tony Blair Brüsszelben a híres-hírhedt beszédében azt mondta, hogy “mi a fenének kell Európában cukrot előállítani, amikor egyharmad áron tudjuk Brazíliából behozni”. Ha egy politikus kijelentésétől datálhatjuk azt, hogy Európában egy ilyen szerencsétlen cukorreform jött létre, akkor Tony Blairnak ebben nagyon nagy szerepe volt. S megint csak személyes élményként mondom, hogy Tony Blair a következő héten találkozott Gyurcsány Ferenccel. Természetesen véletlen az egybeesés, én sem akarok ebből nagy következtetéseket levonni, de azért szerettem volna elmondani, hogy mindenki lássa, ezek hol függhetnek össze.
Hogy mennyire hibás volt Tony Blair - aki Gyurcsány Ferenchez hasonlóan az egész liberalizált európai uniós kereskedelem és agrárium egyik nagy ellensége volt -, az ebből látható. Minden ostoba technokrata ki tudja számolni, hogy az egyharmad kevesebb, mint a háromharmad, ami a cukor árát illeti, csakhogy látjuk, hogy mi történt. Font Sándor képviselőtársam helyesen elemezte azt, hogy Brazília úgy gondolta, ő inkább bioetanolt gyárt, és ez rögtön felvitte a cukor árát. Az, hogy a megújuló energiákról vitatkoztunk - tudom, hogy ez nem tartozik szorosan ide, de a folyamat tisztánlátásához megemlítem -, azt mutatja, hogy mint cseppben a tenger leképeződik a cukorproblémában a világ problémája. A cukorpélda világosan mutatja, hogy agroüzemanyagokat tilos mezőgazdasági területen előállítani, mert annak az lesz az eredménye, mint amit Európában a cukornádból előállított bioetanol vagy agroetanol története mutat. Azt szeretném kérni a még jelen lévő képviselőtársaimtól, hogy amikor az egyéb agroüzemek kérdését tárgyalni fogjuk, ezt akkor is vegyük figyelembe.
(23.40)
A bizottság feladatai között látjuk a feladatok felsorolását, látjuk, hogy annak egy része a felderítésre, a tényfeltárásra irányul, ami a privatizációt és a kvótakérdéseket, az uniós cukorreformot illeti, de a feladatok között meg van fogalmazva az, hogy ajánlásokat tesz a gazdáknak, hogy akkor mit lehetne csinálni, hogyan lehetne újraépíteni vagy megmenteni a cukoriparunkat, vagy újraépíteni a cukoripart.
Nos, itt a gazdaságosság kérdésére hívnám fel a figyelmet most is és természetesen majdan a bizottságban is, hogy ne hülyítsük be a gazdákat arra, hogy majd akkor, ha most 60 usque 100 milliárd forintot valahonnan kapnak, szereznek, hitelt vesznek fel, szövetkezetet hoznak létre, akkor ők rögtön egy versenyképes cukorgyárat fognak felállítani. Ebbe a versenytársaknak is lesz beleszólásuk, és szembesülni fogunk ismét azzal a kérdéssel, hogy élelmiszer-önrendelkezés. Ha valamilyen módon nem védjük meg az élelmiszer-előállításunkat, akkor ugyanolyan bajba fognak kerülni azok a cukorgyárak, azok a gazdák, akik esetleg most új lendülettel ezt újra fogják kezdeni, mert hogyha a globális gazdaság keretei között akarjuk a magyar élelmiszeripart újjáépíteni, minden védelem nélkül, akkor ez számos problémának lesz kitéve. Most ne a gazdákat hajtsuk bele egy olyan versenyhelyzetbe, esetleg hitelekbe, aminek a kimenetele rossz lehet.
A közös agrárpolitikának ezekben a napokban folyik a vitája. Mindjárt, negyedóra múlva már elmondhatom, hogy ma tárgyalja az Európai Parlament a saját javaslatát a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről. Ugye, tudjuk, a magyar elnökséggel a Tanács megadta a saját ajánlásait, és eljuttatta a Bizottságnak, az Európai Parlament ezt ma fogja megtenni. Ez a bizonyos Dess-jelentés ennek az alapját képezi, ehhez több mint 1200 módosító indítvány érkezett be, ezeket tanulmányozva, ezek közül számos a cukorra vonatkozik, és egyelőre csak a megosztottságot akarom mondani: Európa államai között is nagyon megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy akkor a cukorkvóták legyenek vagy ne legyenek. Ezt megint arra vonatkozóan mondom, hogy a bizottság feladatai között ott lesznek az ajánlások a jövőre, tehát a kormánynak azonnal meg kell kezdenie a tárgyalásokat, hogy megkapjuk a cukorkvótát. Nem biztos, hogy várni kell ezzel 2014-ig, illetve 2014-ben a változó KAP tükrében mozgó célpontra fogunk lőni, mert ezt nem lehet még tudni, hogy most melyik irányzat fog nyerni, az, amelyik azt akarja, hogy 2014-től teljesen oldjuk fel a kvótákat, egy másik irányzat pedig azt mondja, tartsuk még fenn a kvótákat a 2014-2020-as időszakra is, ahhoz, hogy a piac erre fel tudjon készülni. Természetesen én azoknak drukkolnék, akik azt mondanák, az országnak az volna az érdeke, hogy 2014 után ne kelljen a kvótákkal bajlódnunk, viszont ennek az a hátulütője, hogy akkor sokkal nagyobb piaci versennyel fognak találkozni azok a gazdák vagy azok az esetleges gyárak, amelyek, ahogyan az államtitkár úrtól hallottuk, ilyen regionális cukorfeldolgozókat szeretnének létrehozni.
Tehát azt gondolom, a bizottságnak komoly feladatai lesznek a múlt feltárásával kapcsolatban. Én is azt gondolom, hogy a kvótákkal a politikai felelősséget lehet, hogy meg fogjuk tudni állapítani, de azt gondolom, a kormány mozgástere ott már valóban nem volt olyan nagy, mint amilyenre így, ezzel a 75 százalék kvótavisszaadással gondolunk, tehát a kutya az előtt van elhantolva. Ugyanakkor viszont ennek a bizottságnak a felelősségét abban is látom, hogy a jövőre vonatkozóan milyen ajánlásokat ad a kormány felé a kvóták tárgyalásával kapcsolatban, és mibe viszi bele a gazdákat.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
